Madridi múzeumok éjszakája – oltás nélkül is látogatható!

Ha ma a világ bármely pontján, bárki a padlás takarítása közben rábukkanna Aladin lámpására, vagy pecázás közben horgára akadna az aranyhal, minden bizonnyal a három kívánságának egyike az lenne: érjen véget a karantén, ne legyenek többet korlátozások, és felejtsük el ezt a koronavírus dolgot egy életre. Mindenki más miatt várja a bezártság és a lezárások végét: a vendéglátósok dolgozni, a fiatalok bulizni, a kevésbé fiatalok étterembe, kávézóba járni, egyesek pedig – többek között én is – utazni szeretnének. 

Az idejét sem tudnám megmondani, mikor tettem ki utoljára a lábamat az országból, és már meg sem lepődök, ha egy újabb külföldi programot mondanak le, tesznek át az online térbe vagy halasztanak el egy távoli, „szebb” jövőbe. A jövőbe, amiben már szintén egyre kevesebb bizalma van az embernek egy teljes év karantén után – és ezen nem segít a gondolat, hogy lassan a kutyánknak nagyobb szabadsága lesz, mert ő legalább lemehet este 8 után, az oltási könyve nélkül is sétálni (feltéve, hogy megígéri, nem megy messze).

Ebben a helyzetben – bár egyeseknek már ezzel is tele van a hócipőjük – az internet az egyetlen kikapcsolódási lehetőség, amihez fordulhatunk. Azokat, akik már elolvasták az összes könyvet a polcról és megnéztek mindent a Netflixen, meg egyébként is inkább utaznának, ma egy újabb európai nagyvárosba invitálom: a Google segítségével most Madrid utcáin és múzeumaiban fogunk kalandozni.

Ugyan Madrid leghíresebb, szinte kihagyhatatlan múzeuma a Madridi Nemzeti Múzeum képtára, azaz a Prado, mai kulturális tapasunkból ez most sajnos kimarad, a látogatásokat biztosító Google Arts&Culture tárházában ugyanis ez nem szerepel – hiába, még a Google sem lehet tökéletes.

Ajánlok azonban helyette egy másik, nem kevésbé lenyűgöző képzőművészeti kiállítást: a Madrid központjában található Museo Nacional Centro de Arte Reina Sofiát, ahol a 20. század legfontosabb spanyol alkotásait gyűjtötték egybe.

Már önmagában az épület csoda szép, és ha ez nem lenne elég, olyan művészek munkáit találjuk meg itt, mint Pablo Picasso vagy Salvador Dalí – ezt már tényleg nem szabad kihagyni.

Érdekesség, hogy a többi múzeum meglátogatásához el kell hagynunk a város központját északi irányban – persze a lábainkat továbbra sem kell legyalogolnunk, ami a virtuális múzeum- és városlátogatás egyik legnagyobb előnye. Észak felé haladva tehát egy újabb különleges múzeumba futhatunk, a Museo Navalba, ami a spanyol történelem talán egyik legérdekesebb részét, a spanyol hajózás történetét mutatja be.

Biztosan mindenki emlékszik gimnáziumi tanulmányaiból a Spanyol Armadára, aminek segítségével az Ibériai-félsziget lakói felfedezték az Újvilágot, rettegésben tartották fél Európát és nem utolsósorban mérhetetlen gazdagságot hoztak a Spanyol Királyságnak.

A rendkívül hangulatos kis épületben ízelítőt kaphatunk ebből a gazdagságból, miközben különleges, évszázadokkal ezelőtti térképeket csodálhatunk, és megvizsgálhatjuk a közép- és kora újkori spanyol hajókat makettek formájában. Ez utóbbiak személyes kedvenceim, döbbenetes aprólékosságuk és elképesztő élethűségük miatt – szerintem mindenképp áldozzunk rájuk időt!

Továbbra is észak felé haladva szinte beleütközünk Madrid – a helyiek saját bevallása szerint – egyik legfontosabb, ugyanakkor legkevésbé ismert múzeumába, a Museo Cerralbóba. Itt nehéz eldönteni, mi az érdekesebb: a sokszínű kiállítás, amit megtekinthetünk, vagy maga a palota, amiben mindezt elhelyezték.

A korábban egy márki lakhelyéül szolgáló palotában a festményektől kezdve a korabeli bútorokon és használati tárgyakon át a fegyverekig minden megtalálható – a Google szolgáltatásában ezek közül a festmények, képek és fotográfiák érhetők el.

Ettől azonban még nem veszít értékéből ez a múzeum, ha mást nem, legalább ötleteket gyűjthetünk egy jövőbeli utazáshoz.

Több interaktivitással kecsegtet egy, a központtól északkeletre található képtár, a Museo Lázaro Galdiano, amelynek neve igencsak árulkodó: itt őrzik José Lázaro Galdiano teljes képzőművészeti gyűjteményét. Persze ez, gondolom, még nem mond túl sokat (nekem sem), de egy gyors keresés után megtudhatjuk, hogy

Galdiano spanyol bankár, újságíró és könyvkiadó volt, aki szabadidejében képeket gyűjtött – ennek köszönhetően halálakor Spanyolország legnagyobb és legjelentősebb festménygyűjteményével rendelkezett.

Ennek egyes részeit járhatjuk körbe virtuális túránk során, és aki odafigyel, a képek között elrejtve néhány távoli országból érkezett ékszert vagy kerámiát is felfedezhet.

Végül elérkeztünk mai túránk utolsó állomásához, ami a város egy északi pontjáról ismét a történelembe kalauzol minket. Spanyolország fővárosában járva talán meglepő lehet egy Museo de América nevű múzeummal találkozni, de ha visszagondolunk a spanyol történelemre, máris nem olyan meglepő ez, mint elsőre gondolnánk.

A hatalmas gyűjteményben az egész amerikai kontinensről őriznek emlékeket, hangsúlyozva az Újvilág fontos szerepét Spanyolország múltjában.

Virtuális túránk lezárásaként érdemes végiglapozni a Magellán útját bemutató festményrészleteket, amelyekhez a történelem iránt érdeklődőknek részletes magyarázattal is szolgálnak. 

Persze ezen kívül is még rengeteg múzeumot és kiállítást meglátogathattunk volna Madridban, és aki kedvet kapott hozzá, annak ajánlom, érdemes még tovább keresgélni – ki tudja, milyen gyöngyszemre akad az ember a bezártság egyhangú hétköznapjai során.

A túrához és a kutatáshoz pedig ajánlott a kulturális mellé egy kis valódi tapas (apró mediterrán finomságok) és sangría fogyasztása is, ha már étterembe nem mehetünk.