Macskaszerenád – Weöres Sándor és Károlyi Amy megörökített cicái

A Macskaszerenád egy könyv macskabarátoktól macskabarátoknak. Weöres Sándor és Károlyi Amy macskákról szóló verseit a költőházaspár egykori szerkesztője, Steinert Ágota gyűjtötte össze elegáns csokorba. Tűnődések, megfigyelések és emlékek macskákról, kutyákról, egerekről, madarakról, ember és állat kapcsolatáról játékos versek formájában. A kötetet egyszerre szövi át az öntörvényű macskalét titokzatossága és az otthon meghittsége. 
 
A költőházaspár első számú múzsái Mióki és Cipőcske cicáik, akik újra és újra felbukkannak a versekben. Ahogy a különböző cicák váltogatják egymást az írásokban, úgy váltogatják egymást a két költő versei. Izgalmas, hogy ugyanazokról az állatokról és témákról írnak két különböző perspektívából, szinte felelgetnek egymásnak. Kicsit olyan, mint amikor egy házaspár egymás gondolatát továbbfűzve, kiegészítve mesél el egy történetet. Az élmények hasonlóak egymáshoz és mégis különböznek. 
„Eredj, nézd meg, Mióki, / ki álldogál odaki. / Talán bizony egy egér?” küldi ki Mióki cicát Károlyi Amy Söprű című versében, de a következő oldalon Weöres Sándor már vissza is hívja: „ Mióki macska, gyere haza, / megtöltöm tejjel a csuprodat.” 
A kötetnek ez a felelgető jellege legalább annyira köszönhető Steinert Ágota érzékeny szerkesztői munkájának, mint a költő házaspár közös és mára legendássá vált állatszeretetének. Weöres Sándor macskák iránti rajongásáról ismerősei és barátai a mai napig megemlékeznek. 
 
„Viszont ha a társaságban több költő, író is volt, és ott volt Sanyi, a macska csak őt választotta. Sanyi meg imádta. A macska felmászott rá, keresztbefeküdt, és rögtön nagy barátkozás, meg dorombolás kezdődött” mesélte Papp Oszkár festőművész egy 2005-ben készült interjú során. 
Az elbeszélésekből is látszik, hogy a macskák viszonozták Weöres rokonszenvét. Talán nem is csoda, hiszen a költő maga is nappal aludt és éjszaka tevékenykedett, hasonlóan a macskákhoz. Károlyi Amy pedig élete első verseskönyvét egy cica kalandjairól írta. 
 
A közös téma ellenére a kötetbe foglalt költemények sokkal többről szólnak, mint a négylábú kedvencek. A két költő az állatokon keresztül jeleníti meg és dolgozza fel a sokszor súlyos, de minden embert foglalkoztató nagy kérdéseket, mint a szerelem, a szabadságvágy, az öregedés és az elmúlás. 
Akik Weöres versein nőttek fel, egy-két régi ismerőssel is találkozhatnak, mint például a Hoztam neked… című versikével.
„Hoztam neked kaskát, hiszed-e? / A kaskában macskát, veszed-e?”
Valóban: Weöres Sándor és Károlyi Amy hoztak macskát bőven az olvasóknak.  
Steinert Ágota egy kedves anekdotával egybefűzött utószóval zárja a kötetet, amiben így ír saját indíttatásáról a gyűjtemény elkészítésére:  
„Míg éltek, ezek az állatok kedvességükkel, szépségükkel sok örömteli percet ajándékoztak mindkét költőnek, akiket vidám és szomorú, játékos és elmélyült gondolati költeményekre ihlettek. Én mint egykori szerkesztőjük, életük tanúja, egyben – Amy szavaival élve – „cicapásztoruk”, Macskaszerenád címmel ezeket a verseket gyűjtöttem össze a szerzők és cicáik emlékére és a macskabarátok örömére.” 
 
A kötetet Orosz István bűbájos cicás grafikái egészítik ki. A kötet a versek, az illusztrációk és az utószó hármasával egy egységes kis műalkotás, ami bepillantást enged az olvasónak egy otthonos, de egyszerre titokzatos világba.