Kszi, Simon – a film, ami sokkal jobb címet érdemelne

„A nevem Simon. Olyan vagyok, mint te. Hétköznapi családdal, klassz barátokkal, átlagos sulival. Az életem nagyrészt jó. Csak épp van egy bazi nagy titkom: senki nem tudja, hogy meleg vagyok.” – Hogy lesz ebből az indításból egy súlyos mondanivalóval rendelkező, mégis roppant szórakoztató, könnyen befogadható, romantikus tinidráma? És miért jó ez nekünk?
 
A sztori
 
Simonnak (Nick Robinson) tehát mondhatni tökéletes élete van, azonban van egy hatalmas titka – ez pedig nem más, mint hogy meleg. Az interneten keresztül, egymás kilétét nem ismerve emailezni kezd egy iskolatársával, Blue-val, aki álnéven osztotta meg másságát egy posztban. A két fiú egymást inspirálja a fokozatos megnyílásra. Levelezésük azonban nyilvánosságra kerül, így Simont az a veszély fenyegeti, hogy végleg elveszíti a titokzatos Blue-t, arról nem is beszélve, hogy egy teljesen új helyzetben kell helyt állnia.
 
A cím
 
A magyar címválasztás értetlenkedésre adhat okot, hadd segítsek az értelmezésében: a film egyik kulcsjelenetében Simon így fejezi be kiírását: „Thx, Simon”. A magyar címadás ezt igyekszik visszaadni, viszont hogy őszinte legyek, én még soha nem láttam a köszi szónak ezt a rövidítését… Az eredeti, sokkal jobb cím: Love, Simon.
A karakterek
 
A film nagy erénye, hogy olyan karakterekkel dolgozik, akiknek nincsenek különleges tulajdonságaik, átlag feletti képességeik, hanem teljesen hétköznapi kamaszok a tizenévesek minden nagy gondjával-bajával, kérdéseivel, kétségeivel együtt (Nick Robinson, Katherine Langford, Alexandra Shipp, Jorge Lendeborg Jr., Logan Miller, Keiynan Londsdale). Aki ilyen korban van vagy emlékszik arra, milyen volt tinédzsernek lenni, könnyedén azonosul velük vagy legalábbis átérzi azt, ami velük történik. 
Különösen a főszereplő, Nick Robinson tűnik jó választásnak, hiszen nagyon hitelesen hozza a tipikus, tépelődő tinédzser szerepét, akiről senki nem gondolná, hogy meleg – éppen ezért is van olyan nehéz dolga önmaga felvállalásával.
 
A hangulat
 
Óriási pluszpont jár a rendezőnek (Greg Berlanti), amiért nem nem viszi túlzásba a drámai és a romantikus jeleneteket sem (na jó, a végén egy kicsit mégis, de ezt nézzük el neki), így nem kell félnünk különösebb lelki megterheléstől sem. A már említett hétköznapi befogadhatóság mellett annyi minőségi humort és helyzetkomikumot látunk a film csaknem kétórás játékideje alatt, hogy igazán nem lehet okunk panaszra.
Az egyetlen, ami számomra némileg zavaró volt, az a tipikus amerikai középiskola tipikus amerikai diákokkal és tanárokkal imázs, ahol mindenki nagyon laza és cool. Viszont az is igaz, hogy emiatt a hollywoodi stílus miatt tudott a film potenciális populáris moziként és nem csak művészfilmként debütálni.
 
Végszó
 
Azt gondolom, hogy napjainkban a Kszi, Simon több szempontból is nagyon értékes film. Egyrészt hitelesen hozza a kamaszkor légkörét és nagy kérdéseit (úgymint családi kapcsolatok, első szerelem, iskolatársak, szexuális tapasztalatok hiánya stb.). Másrészt egy olyan érzékeny témát, mint a homoszexualitás, úgy ragad meg, hogy lehetőséget kínál egy hétköznapi hőssel való azonosulásra, így hozva közel a kérdés személyes oldalát a nézőhöz. Nem akar senkit ideológiai szempontok mentén meggyőzni, hanem egyszerűen megmutatja: igen, ez ilyen egyszerű. És egyben ilyen bonyolult is.
A coming out-vonulat nem ragad le a szexuális beállítottság felvállalásánál, hanem univerzális üzenete, hogy bármennyire is különbözöl a többiektől, mutasd meg a valódi énedet – megéri. 
 
Ha szereted az elgondolkoztató témákat, a happy endet, a tinifilmeket, a humort vagy az újdonságot, mindenképpen nézd meg ezt a filmet!