Közlekedő Távol-Kelet

Erdősi Ferenc professzor újabb földrajzi témájú könyvet mutatott be az érdeklődő közönségnek, 2014. február 5-én. A kötete a távol-keleti közlekedés jellegzetességeivel és problémáival foglalkozik, és számos érdekes és jelentős problémát mutat be. A kötet a Publikon kiadó gondozásában jelent meg és az esemény szervezése is nekik és a pécsi Művészetek Házának köszönhető. Erdősi professzor mellett Dr. Tiner Tibor, a kötet szakmai lektora segített a bemutatásban.

A szerző közel fél évszázados tudományos pályafutása alatt több mint 260 publikációt és 20 könyvet jelentetett meg. Fő kutatási területei a természetrajztól a környezetváltozáson át a kommunikáció- és közlekedésfölrajzig terjednek. Legutóbb megjelent, Afrika közlekedésével foglalkozó kötete bemutatásakor ígéretet tett, hogy nem ír több könyvet, ám láthatóan ez nem volt tartható.

A kötet, aminek megírását főként a professzor úr kíváncsisága vezérelte, nagy jelentőségű problémával foglalkozik, hiszen Európa és a távol-keleti országok közötti kereskedelmi kapcsolat egyre erősödik, míg a két felet összekötő tengeri útvonal egyre drágább és instabilabb lesz. Számítógépek és elektronikai berendezésektől a gyerekjátékokon keresztül az IKEA bútorokig tetemes mennyiségű áru teszi meg a 40-50 napos útját kalózoktól és terrortámadásoktól fenyegetett vizeken. Érthető, hogy a szállítók rövidebb, biztonságosabb útvonalak után néznek.

Tehát az Indiai-óceán szorosain és a Szuezi-csatornán áthaladó hajók veszélyeztetettségük miatt megnövekedett biztosítási költségei előtérbe hozták a szárazföldi közlekedés más lehetőségeit. A Kína-Európa távot egy-két hét alatt meg lehetne tenni vonattal, ráadásul olcsóbb is, mint a tengeri közlekedés, de természetesen ez sem ilyen egyszerű. Elsősorban technológiai és politikai problémák nehezítik tovább a kérdést. Az orosz transz-szibériai vasútvonal kiépített és használható, de más szélességű nyomtávot használ, mint a Kínában és az európai országokban rendszeresített. Mindemellett az árak kiszámíthatatlanul változhatnak, és távol-keleti kereskedő partnereink nem biztos, hogy az orosz jóindulatra akarják bízni a szállítmányok megérkezését.

Másik lehetőség lehetne a Belső-Ázsián és a Kaukázuson keresztül vezető, félig-meddig már létező vasútvonal, de ez sem teljesen zökkenőmentes. Kazahsztán, Üzbegisztán és Türkmenisztán nem igazán stabil politikai szempontból, a kaukázusi közlekedést pedig bizonytalanná teszi az örmények kiközösített helyzete. Mindezt még tovább bonyolítja a több tíz határátkelés és vámellenőrzés is.

A harmadik, egyre használhatóbb útvonal a klímaváltozásnak "köszönhető". Az északi-sarki tengeri jégréteg visszahúzódása miatt a Jeges-tenger egyre hajózhatóbbá válik. Ez idáig csak az orosz partok mentén lehetett hajózni, azt is csak a nyár pár hónapjában. A parthoz közeli közlekedést tovább korlátozza a helyenként akár öt méteres sekély tenger. A jégréteg eltűnésével nem csak a partoktól távoli, de azok vonalait nagyjából követő útvonalak válnak egyre közlekedhetőbbé, de a sarkot érintő egyenesebb pályák is elérhetőnek tűnnek a nem is olyan távoli jövőben.

A fentiek mélyebb kifejtése mellett Erdősi professzor részletesen foglalkozik a könyvben a térség infrastrukturális felépítésével és az alternatív útvonalak jellemzőivel. Kitér a politikai és kereskedelmi kapcsolatok változásaira és hazánk bekapcsolódási lehetőségeire is. Az utolsó részben a jövő kérdései kerülnek terítékre, mint az orosz befolyás megkerülhetősége és az északi-tengeri útvonal sorsa.

A könyvbemutató jól szervezett, érdekes és érthető volt még egy laikus számára is. Erdősi Ferenc, a legutóbbi hasonló rendezvénnyel ellentétben most nem tett elhamarkodott kijelentéseket, így azt sem ígérte meg, hogy befejezi a tudományos könyvek írását.