Könyvtár az egész világ

Milyen lenne, ha az egész világ egy nagy, nyilvános könyvtár lenne? Milyen lenne, ha a könyvek nem a könyvtárak mélyén  rejtőzködnének, hanem folyamatos mozgásban lennének, hogy könnyebben megtaláljuk őket – vagy ők találjanak meg minket és egy-két hétre beköltözhessenek a polcunkra, mielőtt tovább indulnak a következő olvasóhoz?
 
A BookCrossing nevű mozgalom 2001-ben indult el Amerikából és nagyon rövid időn belül nemzetközivé nőtte ki magát. Az ötletgazdák úgy álmodták meg a kezdeményezést, hogy világszerte bárki csatlakozhasson, minden könyvnek saját kódja van, amivel a bookcrossing.com weboldalon keresztül látható, hova jutott el egy elvesztett könyv.
 
Mivel ezek a kötetek Magyarországra nem igazán értek el, nálunk hosszú évek alatt csak néhány könyv cserélt gazdát, ezért 2008. márciusában az orosházi Justh Zsigmond Városi Könyvtár egy olvasói ötlet alapján indította el a "Veszíts el egy könyvet!" nevű hazai akciót. Több ismert író és nagyobb könyvkiadó is hamar csatlakozott a mozgalomhoz, így aztán nem kellett sok ahhoz, hogy Magyarország minden részébe eljussanak a vándorló regények. Mivel az útjuk az interneten, a veszitsel.konyvtar.hu oldalon nyomon követhető, így azt is tudhatjuk, hogy van már olyan könyv, ami Kecskemétről indulva, Franciaországon át egészen Ausztráliáig jutott.
Ha csatlakozni szeretnénk a kezdeményezéshez, két módja van: találunk egy könyvet, kiolvassuk, majd újra elvesztjük, vagy pedig egy új könyvet indítunk útnak. Az utóbbi megoldáshoz csak egy saját kötetre van szükség, melyet a mozgalom honlapján regisztrálunk, így kap egy saját kódot, ezután pedig beleragasztjuk az Elveszítési Nyilatkozatot, mely a weblapon szintén megtalálható. A könyv kódja alapján online követhetjük, hogy mikor és merre veszett el egy adott könyv és akár személyes üzenetet is csatolhatunk hozzá, vagy írhatunk a megtalálás, elvesztés körülményeiről.
 
Természetesen nem minden elhagyott könyv tartozik a kezdeményezéshez, szóval mielőtt nekiállnánk begyűjteni az egyetem területén található összes gazdátlanul árválkodó kötetet , nem árt ellenőrizni, hogy tartalmaz-e elvesztési nyilatkozatot. „Szia! Ezt a könyvet szándékosan veszítettem el. Ha megtaláltad, olvasd el, majd veszítsd el Te is! Tedd le a parkban egy padon, buszon vagy vonaton, orvosi váróban, vagy a hivatali folyosó ablakpárkányán, az oviban, a suliban, kedvenc kocsmád pultján, vagy a legközelebbi telefonfülkében – bárhol, ahol sokszor megfordulsz, ahol sok ember jár, és ahol megtalálhatják.” Ha az előbbi idézettel futunk össze, akkor már egészen biztosak lehetünk abban, hogy egy, a „Veszíts el egy könyvet!” keretében vándorló könyvvel van dolgunk.
 
A legjobb időpont a könyvvadászathoz minden évben a március, hiszen ilyenkor, a mozgalom születésnapján rendszeresen megrendezik az országos Könyvelhagyó Napot, amikor még a szokásosnál is több elveszett kötetre lelhetünk egy-egy buszon, kávézóban, parkban. Neves szerzők is csatlakoztak a kezdeményezéshez, többek közt Grecsó Krisztián, Karinthy Márton, Kiss Ottó, Lénárt Ferenc, Mácsai Pál, Vámos Miklós, Verasztó Antal, Verrasztó Gábor, Vitray Tamás és Závada Pál is ajánlottak fel dedikált könyveket, melyek szintén az országot járják, arra várva, hogy egyszer majd mi is megtaláljuk, aztán újra elveszítsük őket