„Ki is az a Kenderesi Tamás az uszodán kívül? Huh, nehéz kérdés.” – Interjú Kenderesi Tamással

Biztosan sokan várjuk az olimpiákat, az Európa-bajnokságokat és a világbajnokságokat, hiszen alkalmunk adódik, hogy kikapcsolódhassunk, hódolhassunk a hobbijainknak és persze szurkolhassunk a kedvenceinknek. Vannak azonban olyan emberek, akik ezt kicsit másképp élik át, mint mi. Ők nem a tévében vagy a lelátókról nézik a versenyeket, hanem mindent beleadva próbálják megnyerni azokat. A 2016-ban a riói olimpián harmadik helyezést elért, korábbi ifjúsági Európa-bajnok Kenderesi Tamással az úszás iránti szenvedélyéről beszélgettem.
 
 PécsiBölcsész: Hogy jött az életedbe az úszás? Miért kezdted el? 
 
Kenderesi Tamás: Ötévesen keltette fel az érdeklődésemet ez a sport, elsősorban az volt a cél, hogy megtanuljak úszni. A későbbiekben nagyon megszerettem, sosem kellett noszogatni, hogy menjek edzésekre. Először Bonyhádra szerettem volna járni, de az ottani csapatba túl fiatal lettem volna, így kerültem Pécsre, s itt is maradtam. Itt kezdtem el versenyszerűen úszni ugyanannál az egyesületnél, ahol most is vagyok. Mészáros Andor, korábbi edzőm szerettette meg velem ezt a sportágat. 
 
PB: Az elmúlt évek során kiemelkedő, sőt irigylésre méltó eredményeket értél el. 2014-ben ifjúsági Európa-bajnok lettél 200 méter pillangón, ugyanebben az évben a debreceni országos bajnokságon legyőzted Cseh Lászlót. 2016-ban az Európa Bajnokságon 200 méteren  bronzérmes lettél és Rióban mindenkit magad mögé utasítva bejutottál a döntőbe, ahol később megszerezted a harmadik helyet. Ne feledkezzünk meg a tavalyi világbajnokságról sem Budapesten, ahol negyedik helyezést értél el. Milyen érzés fog el, mikor a sikereidre gondolsz? 
 
KT: Nagyon jó érzés, de nem csak az érmek miatt, hanem az élmény miatt is. Michael Phelps a példaképem, szóval mikor megtudtam, hogy 2016-ban mégis úszik az olimpián, hihetetlenül megörültem. Onnantól kezdve ezt vártam majdnem a legjobban. Tízéves korom óta nézegetem a videóit, építkezem belőlük, s ez a találkozás egyfajta dopping is volt számomra. Úgy éreztem, hogy nem veszíthetek semmit, jól felkészült vagyok. Kitűztem magam elé a célt, amit el is értem. Az elődöntőben egyéni csúcsot döntöttem, s a verseny folyamán sikerült leúsznom Michaelt. A négyes pályáról indulhattam (ez a legjobb) és tudtam, hogy mind a ketten erős tempót diktálunk, de ezzel a teljesítménnyel egy álom vált valóra. 
 
PB: Egy korábbi interjúdban úgy nyilatkoztál, hogy a világbajnokságon az aranyérem a cél. Hogy érezted magad, miután a negyedik helyen végeztél, ami azért tagadhatatlanul nagyszerű eredmény? 
KT: Őszintén szólva csalódás volt számomra. Az edzéseken elért időkből kiindulva azt hittem, hogy jobban fogok teljesíteni, úgy éreztem, hogy jó formában vagyok. Az eltervezett időket mind megúsztam, ahogy szerettem volna, mégis valami elcsúszott. Általában érzem, hogy mire vagyok képes, de most úszás közben mintha egy gát épült volna ki elém. 
A fotót Nagy Luca készítette.
 
PB: Úgy véled, a fizikai felkészültségeddel volt a gond?
 
KT: Nem, ez egyfajta szellemi, talán kicsit fizikai korlát volt, melyet nem tudtam akkor átlépni. Mondhatjuk azt, hogy nincs túl jó viszonyom a világbajnokságokkal. 2015-ben betegség miatt nem tudtam részt venni, 2017-ben pedig nem szerepeltem úgy, ahogy elterveztem. Tudod, bosszantó, ha az ember elképzel valamit és belead abba mindent, de nem sikerül. Mindegy is, túlléptem rajta, összeszedtem magam. 
 
PB: Véleményem szerint minden okod megvan arra, hogy büszke legyél magadra, éppen annyira, amennyire a családod büszke rád. Hogyan tudnak ők támogatni téged? 
 
KT: A szüleim nagyon sok áldozatot hoztak, hogy én folytathassam az úszást, és ezért nagyon hálás vagyok nekik. Amikor még nem Pécsett laktunk, heti ötször vittek be a városba az edzéseimre. A szüleim erőfeszítései sarkallnak a legjobban arra, hogy minél kiemelkedőbben teljesítsek. A nagyszüleim is megpróbálnak mindenben támogatni, például amióta dietetikussal dolgozom, a mamám külön figyelembe veszi, hogy milyen ételeket ehetek. A papám pedig sokat internetezik azért, hogy vizsgálgassa az ellenfeleim elért eredményeit. A világranglistától az összes versenyig mindennel tisztában van, sőt ő előbb tudja meg a végeredményeket, mint én, s már egyből el is küldi. 
 
PB: Ez nagyon kedvesen hangzik. Nem nehéz számukra, mikor egy-egy verseny miatt tovább maradsz távol? 
 
KT: De, biztos az, éppúgy, mint nekem. Az edzőtáborok kilencvenöt százaléka három hétig tart és nekem a harmadik hét már nagyon kritikus. A megterhelő edzések és egy kis honvágy után felszabadító érzés otthon lenni. Próbálok velük minél több időt tölteni, például elmegyünk együtt pókerezni az öcsémmel. Azt nagyon szeretem, de az új családi program a horgászás. Kellemes kikapcsolódás. 
 
PB: Hogyan tudod összeegyeztetni a sportolói létet a magánéleteddel? 
 
KT: Az a helyzet, hogy ez az életem. Minden edzésre fel kell, hogy készüljek. Feszegetem a határaimat, hogy minél többet tudjak kihozni magamból, viszont megtisztelő, hogy ezáltal sokak számára példaképként szolgálok. 
 
PB: Áruld el, ki is az a Kenderesi Tamás az uszodán kívül!
 
KT: Ki is az a Kenderesi Tamás az uszodán kívül? Huh, nehéz kérdés. Én csak úgy vagyok. Elég nehéz elképzelni az életemet az úszás nélkül, hiszen e körül forog számomra minden. Véleményem szerint magabiztos, kiegyensúlyozott és céltudatos vagyok. Viszont mindezt az úszásnak és a hozzá vezető utamnak köszönhetem.
 
PB: Mik a terveid, elvárásaid a jövőre nézve? 
 
KT: Mindenképpen szeretnék olimpiát, EB-t és VB-t nyerni és világcsúcsot dönteni. 2024-ig szeretném a felsoroltakat elérni és utána még nem tudom, mi lesz, hiszen a jövő kiszámíthatatlan, de hiszem, hogy a dolgok okkal történnek. Nem aggódom, még van hat évem teljesíteni. Ezekhez erőt merítek a családomból és az emberek szeretetéből is. Ösztönöznek az álmaim elérésében, amiért hálás vagyok.