Kenguru a Vatikán udvarában

Az ifjú pápa már hetekkel az első epizód sugárzása előtt internet mémmé vált, hála remekbe szabott reklámjának. Jude Law, mint a fiatal, vasakaratú pápa, gyönyörű cinematográfia és sok-sok elektronikus zene, köztük Bob Dylan  “All Along The Watchtower” című számának elektronikus verziója is, mit lehet itt nem szeretni? És valóban, Az ifjú pápa első két epizódja nézettségben meghaladta a Trónok harcának évadnyitóját. 
Egyre fokozódó kíváncsisággal kezdtem neki a sorozatnak. Az első rész után az a kérdés vetődött fel bennem „ez vajon mi lesz”, ami az utolsó rész után „ez vajon mi volt”-ra változott. 
 
Lenny Belardot (Jude Law), a fiatal amerikait abban a reményben választották pápának, hogy könnyen irányítható bábként ül majd az egyház élén, illetve hidat fog képviselni a konzervatívok és a liberálisok között. Lenny a XIII. Piusz nevet választja, és mint elődje, újításokat tervez az egyházon belül – csak éppen az ellenkező irányban. 
 XIII. Piusz a történelem legkonzervatívabb pápájának készül. Kihirdeti, hogy pápasága alatt a válás és az abortusz az egyházból való kitagadással jár és minden homoszexuális papot elbocsát az egyház szolgálatából. 
 
A sorozat kezdete sötét és szürreális jelenetekben gazdag, állandó bizonytalanságban tartja a nézőt, hogy merre is halad a történet. Az új pápát feszültség és baljóslatú aura veszi körül. Paolo Sorrentino úgy rendezi a jeleneteket, mintha azok festménybe készülnének:szépek, megkomponáltak, ha kell grandiózusak. Eleinte nagy hangsúly van az egyházpolitikán, de ha valaki egy vatikáni House of Cards-ra számít, csalódni fog. Az ifjú pápa ugyan érinti az egyházpolitika témáját, de nem konkrétan arról szól, ahogy egyház- vagy társadalomkritikát sem fogalmaz meg. 
Az ifjú pápa pontosan arról szól, amit a címe ígér: az ifjú pápáról. Egy fiatalemberről, aki pápává választása után keresi identitását, mind vallási vezetőként, mind emberként. Válaszokat keres. Választ arra, hogy miért hagyták hippi szülei nyolc évesen egy árvaház kapuja előtt, arra, hogy milyen pápának is kellene lennie és arra, hogy van-e Isten. 
Talán elsőre lehetetlenül hangzik, de Lenny egy készülőben lévő 21.századi szent. Arcát csak azoknak mutatja, akik személyesen találkoznak vele (fényképet, videót tilos készíteni róla), kézrátétellel, imádsággal képes csodát tenni, a vadállatok megszelídülnek jelenlétében (mint a kenguru, amit szabadon enged a Vatikán udvarán) és tetteit nem vezérli sem hatalomvágy, sem egyéb személyes érdek, pusztán a kérdés, hogy mi Isten akarata. Illetve a kérdés, hogy létezik-e egyáltalán Isten. Meglepően emberközeli témák a Vatikán hatalmas, díszes termeibe csomagolva. Látjuk a pápát napozni, cigizni, gyúrni, illetve ünnepi ruhákat próbálni mialatt az I’m sexy and I know it szól. Megtudjuk, hogy Cherry Coke Zero-n és cigarettán él. Egyúttal látjuk a Vatikánban élő papokat reggelihez készülődni, öltözködni, injekciót kapni, vodkát inni… 
 
A katolicizmust körülvevő misztérium és ikonográfia megtartásával is egy emberi arcot mutat az egyházról. Nem az első sorozat, ami ezt teszi, sőt, néhány humoros jelenete kifejezetten emlékeztetett az 1995-től 1998-ig futó Father Ted-re, ami egy brit-ír szituációs komédia, arról, mit is csinálnak az atyák amikor épp nem papi teendőiket végzik. Kérdéses, hogy Paolo Sorrentino látta-e a Father Ted-et, de Lenny láncdohányzása, vagy egy, a repülő pilótafülkéjében elhangzó párbeszéd a pilóta és a pápa között egy gomb megnyomásáról akár egy kacsintás is lehetne a Ted rajongók felé. Mert Az ifjú pápa története nem csak szürreális, vagy drámai, időnként megható, de kifejezetten humoros is. Nem mindenkinek tetszik, de abban legtöbben megegyezni látszanak, hogy intenzív élményt nyújt. Jude Law pedig újra bemutatja színészi tehetségét, ahogy a kívülről határozott és konzervatív, de belül kétségektől gyötört pápát alakítja.
 
A sorozat felépítése nem enged Trónok harcához hasonló függővégeket, az utolsó epizód mégis egy nagy kérdőjellel végződik Lenny sorsát illetően. De a legnagyobb kérdőjel az, hogy lesz-e második évad. Hogy az egyik sorozatbeli szereplő XIII. Piuszhoz intézett szavait idézzem: “ Az életed, a pápaságod : egy felejthetetlen kaland”.