„Kellenek kis határok, amiket egyszerűen nem lépünk át” – interjú Szekretár Virággal

Ismert a sztereotípia, miszerint a mai generáció borzasztóan elkényelmesedett és tulajdonképpen nem is csinál semmit. A közhely megcáfolására élő ellenpéldát találtam. Ugyan még csak novemberben lesz egy éve, hogy a 17 éves Szekretár Virág élete 180 fokos fordulatot vett, máris komoly eredmények vannak a háta mögött: két félmaratont nyert meg szűk három hónap leforgása alatt, a legutóbbin pedig ezidáig verhetetlen, tapasztalt ellenfelét is maga mögé utasította. A látszólag indokolatlan életmódváltás mögött rejlő motivációról, egészségről, önmegtartóztatásról beszélgettünk. Egy élmény volt.
 
Pécsibölcsész: Esetedben egy kamasz lányról beszélünk, akinek minden rendben van az alakjával, az életével, az egészségével és egyszer csak nagyon keményen sportolni kezd és nem hagyja abba. Mi vezetett idáig?
 
Szekretár Virág: Apuval két éve nyáron elmentünk kocogni. Akkor még nem foglalkoztam ezzel az egésszel, úgy voltam vele, hogy néha, ha eszembe jut, akkor futok egyet. Aztán jött nagybátyám a képbe, aki elvitt futóversenyekre, először csak nézni. Nagyon megtetszett a hangulat, az emberek, ahogy sportolnak, szép ruhában, szép cipőben. Emellett a tesitanárom is felfigyelt rám és benevezett egy mezei versenyre, ahol borzalmasan szerepeltem. Ennek a kudarcnak a hatására álltam neki komolyabban futni. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy az elején nem voltam túl elhivatott, nem gondoltam volna, hogy kevesebb mint egy év múlva itt fogok tartani.
 
PB: Miért pont a futásra esett a választásod? Elvégre alkatodból adódóan választhattál volna bármilyen másik sportágat is.
SZ.V.: A futást bárhol lehet űzni, bárki csinálhatja. Ahhoz csak egy cipő kell meg egy ruha és mehetsz. Nem tudom egyébként pontosan, miért ezt a sportot választottam, valószínűleg amiatt az érzés miatt, amit minden egyes edzés, teljesített kilométermennyiség ad. Van, amikor már alig várom a következő edzést, mert egyszerűen nagyon hiányzik ez a különös érzés. Persze előfordul az is, hogy nehéz elindulni.
 
PB: Mi az, amit - ezen a különös érzésen túl - a futástól kaptál?
 
SZ.V.: Hatalmas kitartást mindennel szemben. A futás megtanította nekem, hogy nincs lehetetlen, bármit elérhetek. Ezáltal jobb a tanulmányi eredményem is és egyszerűen máshogy látom a világot. Amikor elmegyek egy versenyre, jó látni, hogy mennyi ember van ott. Felemelő érzés, hogy én is közéjük tartozom. Igazából nagy álmom, hogy ezzel még komolyabb sikereket érjek el és több embert is biztassak arra, hogy sportoljon. Nem feltétlenül a futást kell választani, hanem bármilyen sportot. Sajnos a mai fiatalság eléggé punnyadt, a barátaim is. Egyszerűen szeretném, ha ezt az életmódot el lehetne terjeszteni. Ugyanakkor tudom, hogy erre rábeszélni nem nagyon lehet embereket. Ezt mindenkinek egyedül, önmagában kell eldöntenie. A legnagyobb kérdés az, hogy akarsz-e tenni magadért vagy sem.
 
PB: Te nem csak sportolni kezdtél, hanem teljes életmódot is váltottál. Mi változott a korábbiakhoz képest?
 
SZ.V.: Teljesen más lett az egész életem. Sokkal jobb a közérzetem, fittebb, boldogabb vagyok.
Régen nem érdekelt, hogy mi egészséges, mi nem. Mit szabadna, mit nem, hogyan működik a testem. Azóta elhagytam az édességeket, a csokit, a cukrot, illetve a fehérlisztet is. Ennek hatására átalakult az étrendem. Manapság a reggelim általában zabkása fehérjével, szezonális gyümölcsökkel, illetve proteinpalacsinta. Ebédre általában csirkemellet vagy halat eszem rizzsel, salátával. Délután gyümölcsöt vagy túrót zöldségekkel. Ha pedig nassolni van kedvem, akkor csoki helyett répát fogyasztok. Ezzel általában jóllakom, de persze olyan is van, hogy tudnék még enni, de azt gondolom, kellenek kis határok, amiket egyszerűen nem lépünk át. Szükség van önmegtartóztatásra.
 
PB: Hogy telik egy napod?
 
SZ.V.: Nyáron 4.50-kor kelek. Megcsinálom a kávémat, a reggelimet, aztán még visszafekszem egy kicsit. Hatkor szoktam általában indulni és amennyit ír az adott napra az edzésterv, annyit futok. Utána anyuéknak segítek a kertészetben, aztán ebédelek, délután pihenek meg barátnőzöm. Este még kondizom, erősítek vagy bicajozom. Év közben első a suli. Olyankor is ötkor kelek, általában az iskolából két-három óra körül szoktam hazaérni, akkor ebédelek és öt-hat óra felé szoktam indulni futni, utána meg még kondi, tanulás. Általában futás után szoktam a másnapi órákra készülni, mert a sport felfrissíti az agyamat, így jobban tudok koncentrálni.
 
PB: Mit szólnak a barátok és a családtagok ehhez az életmódhoz?
 
Mindannyian féltenek, azt mondják, túlzásba viszem. Főleg mostanában, mivel heti hat edzésem van és ebből a hétvégi hosszútávú futások 16-22 kilométert jelentenek. Amúgy büszkék rám, csak nekik fura, hogy ennyire a szenvedélyemmé vált ez az egész.
 
PB.: Mik a sporttal kapcsolatos rövid-, illetve hosszútávú terveid?
 
SZ.V. :Nemrég elkezdtem biciklizni is és most gondolkozom, hogy nekiállok duatlonozni, ami azt jelenti, hogy futás és biciklizés egyben, verseny keretében. A célom lényegében a folyamatos fejlődés, elsősorban most az erősítés és a bicajozás terén.
Ami a hosszútávú terveket illeti, kezdetben úgy voltam vele, hogy mindenképpen a sportot, az egészséges életmódot szeretném hivatásszerűen űzni. Gondolkodtam azon, hogy dietetikus vagy életmód-tanácsadó, esetleg személyi edző leszek. Aztán valahogy mégis meggondoltam magam, mert szerintem sajnos ez nem hozna elég jövedelmet. Éppen ezért egy ideig, mondjuk az egyetem alatt, még valószínűleg marad hobbiszinten a sport. Aztán majd kiderül, addig még bármi lehet, az első diploma utáni továbbtanulástól sem zárkózom el.