Karácsony körül történt, mikor magasra nő a kender

„A tizenkettedik napon szerelmesem tizenkét dobost küldött, ki dobot ütött, tizenegy fuvolást, azt is nekem, ugráló férfit is, tízet, velük volt kilenc táncoló leány a nyolc, tehenet fejő hölgy között, hét hattyú a tavon, s ludak a fészkükön hatan, öt gyűrű, színarany, négy szépen éneklő feketerigó, három francia tyúk, tojó, továbbá még egy gerlepár, és egy fogolymadár a körtefán.”

Nem, ez nem egy LSD-lázálom szabad asszociációira épülő leírás, de még csak nem is egy kicsit elvadult bollywood-i táncjelenet stáblistája, hanem egy régi angol karácsonyi mondókának az utolsó versszaka, amiben egy szerencsés leány elmeséli, hogy Karácsony tizenkét napja alatt milyen szép és napról napra bővülő ajándékokat kapott az udvarlójától. Magyarországon ez a népdal nem nagyon ismert, de az angolszász világban az egyik legnépszerűbb karácsonyváró dalocska. 
 
A világ szinte minden pontján ünneplik már a Karácsonyt, hiszen mára a keresztény vallási ünnepből családi ünneppé, a szeretet ünnepévé nőtte ki magát. A dalok, történetek, mesék, mondókák minden kultúrában az ünnepvárás fontos részét képezik, az emberek és családok identitásának pedig szerves elemei. Így érthető, hogy nagyon fontos, hogy gyerekként milyen meséket, történeteket hallgatunk, olvasunk. A magyar néplélek természetesen a karácsonyi dalainkon is átüt, így az enyhe lelkiismeret furdalást és depressziót mindig aranycsomagolásban kaphatjuk meg. Ha mégsem, akkor az ünnep római katolikus alapjai kerülnek előtérbe (ez főleg a nem vallásos neveltetésű gyerekeknél érdekes szempont).  A sajátunkat megszoktuk, megszerettük, de érdekes és hasznos lehet körbenézni más kultúrkörök karácsonyi hang- és hangulatanyagában. 
Erre a kitekintésre nyújt remek lehetőséget a Legszebb karácsonyi történeteim című gyűjtemény, ami a Klasszikusok kincsestára könyvsorozatban jelent meg és érdekes bepillantást enged az angolszász karácsonyvárásba, hiszen egy ausztrál mű magyar fordításáról beszélünk. A könyv kialakítása nagyon megkapó, színes képeivel és animált figuráival. Elsőre hiányozhat a kézzel rajzolt illusztrációk személyessége és bájossága, de hamar hozzá lehet szokni az egységes formavilághoz. A könyvben – ahogy a cím is sokat sejtetően ígéri – karácsonyi történeteket, verseket és dalokat olvashatunk. Színes skáláját sorakoztatja fel a szépirodalomi műfajoknak, így találkozhatunk Dickens Karácsonyi énekének egy kivonata mellett jó néhány angol népmesével és dallal is.
 
Én – és ez teljesen szubjektív vélemény - a „Karácsony szerte a világon” című fejezetet találtam a legérdekesebbnek, ahol többek között mexikói, orosz népmeséket, karibi és zambiai népdalokat olvashatunk. Személyes kedvencem a Télapó Ausztráliában című A. B. Peterson vers. Mindig érdekes kérdés volt a számomra, hogy egy olyan országban, ahol a Télapó – lánykori nevén Mikulás - nyáron,  tetőtől talpig mínusz húsz fokra hitelesített ruhában, szánkón érkezik, amit rénszarvasok húznak, hogyan hidalják át a környezet és a mese különbözőségét. Mit gondolnak az ausztrál gyerekek a Mikulásról?!  A verset elolvasva nem mondanám, hogy látom magam előtt, ahogy magyar nagycsoportos óvodások meghatódottságtól és izgalomtól kipirult arcocskával skandálják a szerző örökbecsű sorait, viszont szüleiknek biztosan sok örömet fog okozni a mű éles meglátásaival. Gondolataimat én is az ő soraival zárnám és kívánnék mindenkinek kellemes karácsonyi készülődést: „karácsony körül történt, amikor magasra nő a kender, a házhoz vándor érkezett, egy köpcös, kedves ember. ”