Kalandos úti célok nyomában

Már számos kiváló és kevésbé jó színezővel találkoztam, amióta beindult a felnőtt színező-őrület, ilyennel még nem. Kis formátumú (A5 körül valahol), a vastag lapok előlapján a színezendő minta, a hátulján pedig hely, hogy megírjunk egy üdvözlő lapot valamelyik rég nem látott ismerősünknek. Ez a trükk volt az, ami leginkább megfogott ebben a típusban: nem feltétlenül magunknak csináljuk.
 
Szerintem az egész színezés dolog olyan hobbi, amihez igazából nem kell túl nagy befektetés, vagy technikai tudás (lásd ellenpéldaként modellezés vagy olajfesték vásznon). Ha talál az ember egy neki tetsző, pofásabb mintákkal ellátott füzetet vagy könyvet, esetleg vesz hozzá tűfilcet vagy egy jobb szett ceruzát, és hipp-hopp megvan tíz ezer forint alatt hónapokra elegendő hobbi-alapanyag.
 
Ugyanakkor, mint minden hobbit, itt is lehet fejleszteni a techinkát és az eszközöket. Kalandvágyóbbaknak tudom javasolni az akril festéket és a tűecseteket, amilyeneket modellfestéshez használ az ember (nullásnál kisebbeket), ami szerintem sokkal élvezhetőbbé és szebbé teszi nem csak az eredményt, de a folyamatot is.
A Kalandos úti célok azért is érdekes, mert a hobbik lényegi elemét nagyon jól megfogja: a zen-szerű elmélyülést. Az út a cél, és a Kalandos úticélok ezt hangsúlyozza ki. Nem azért színezünk, hogy a végén legyen egy szép képünk, hanem, hogy foglalkozzunk valamivel, ami nem a vizsgák, a borzasztó főnök, vagy a kimerítő munka. Hasonló a tradícionális mandala készítéshez, melyhez színes homokot használnak, amit ha elkészült a mű, lesöpörnek.
 
Összességében ajánlani tudom mindenkinek, akit egy kicsit is érdekel a színezés, és vágyik a relaxáló hatású munkában való elmélyülésre. Hátránynak tekinthető, hogy 24 oldalon csak 12 különböző kép van, de egyrészt ez lehetőséget ad arra, hogy többféleképpen essünk neki egynek, vagy kijavítsuk előző tévedéseinket. Másrészt pedig lehetőségünk nyílik arra, hogy két Indiát kedvelő ismerősünket is megajándékozzuk egy szépen kiszínezett Tádzs Mahallal.