„Jól táncolható, alapvetően fekete zenét játszunk” – interjú Dj Venommal

Az utcákat Boros Gábor néven járó előadóval, a gólyatáborok állandó szervezőjével készítettünk interjút, hogy közelebbről is megismerjük azt az arcát, amelyiket a bakelitek felé fordítja. Szó volt a fiatalkori rádiós élményekről, fánk alakú lemezekről, és Halott Pénzről is.

PécsiBölcsész: Mielőtt elkötelezted magad a dj-szakma mellett, próbálkoztál más művészeti műfajjal?

Dj Venom: Szerintem, aki elkezd közeledni a hip-hophoz, az ennek a kultúrának más ágaiban is kipróbálja magát. Próbálkoztam a graffitivel, szerettem írni a saját betűimet, de igazán mindig az érdekelt, hogy mit csinál abban a klipben az arc azzal a lemezzel. Hogy lehet egyáltalán ilyen hangokat kicsalni belőle? Miért nem ugrik el a tű, ha scratch-elnek a bakelittel? Volt egy film, amely különösen nagy inspirációt jelentett anno, a címe: Juice. Ebben volt egy jelenet, amely egy dj-párbajt mutatott be, az akkor ott konkrétan levitte a fejem.

PB: Mit szeretsz a legjobban ebben a munkában? Mi okozza a legnagyobb élvezetet?

V.: Szerencsére a dj-létnek sikerült több oldalát is megtapasztalnom. Nagyon jó érzés százakat táncoltatni hajnali négykor, és egy-egy jól kiválasztott trackkel még tovább emelni a hangulatot. Ugyanakkor az olyan jellegű esték is a kedvenceim, amelyek nem feltétlenül a táncról szólnak. A Nappaliban havonta egyszer Soul Szerda néven funkot, soult és jazzes hip-hopot játszom, nyugis, minőségi hallgatnivalót az italok mellé. Olyan zenéket, amiket nem feltétlenül raknék fel partykon. Amikor egy ilyen jellegű estén idegenek jönnek oda, hogy megkérdezzék egy-egy hetvenes évekbeli funk szám címét, mert bejött nekik, vagy mix után érdeklődnek, az szintén nagyon jó érzés. Zenekarral dolgozni pedig a harmadik vonal, ami legalább ennyire bejön. Scratch-elni, hangmintákat pakolni a zenészek alapjaira. Közös koncertek, na meg a sztorik a turnébuszban.

PB: Együtt dolgoztál a Halott Pénz zenekarral is. Hogyan jött az együttműködés?

V.: Marsalkó Dáviddal közös barátaink révén már ismertük egymást, és küldött egy e-mailt, hogy scratch-elnék-e az egyik új számában. Mondtam, hogy szívesen, erre ő, hogy ne lepődjek meg, de furcsa a címe. Ez volt a „Feneked a gyengém”, amelynek egynapos házi stúdiózás után került a végére többek közt az a karc, hogy „shake ya ass”.

PB: Most van valamilyen aktuális projekted?

V.: Szeptember végén az A38-on és egy héttel később a Pécsi Est Caféban debütált a Halott Pénz hétfős, élőzenés felállásban. Ezek egyben a „Szólj anyunak, hogy a városban vagyok” lemezbemutató koncertjei is voltak. Az album nyár végi felvételeinél én a scratch-ekért feleltem. Ősszel szeretnénk minél több városban játszani az élőzenekarral. Megyünk Kecskemétre, Debrecenbe és Ukrajnába is. Ezen felül egy jó barátommal, Dj Turnerrel van egy közös projektünk Diggin’ Donuts néven. Ez alapvetően egy klub est, ahol leginkább 7”-es bakelitekről – ezeket hívják az alakjuk miatt az USA-ban fánknak – jól táncolható, alapvetően fekete zenét játszunk, régit és teljesen újat egyaránt.

PB: Ha bármit megváltoztathatnál az életedben, lenne olyan pont, amit máshogy csinálnál?

V.: Igazán nem változtatnék meg semmit. Biztosan vannak olyan szakmai lehetőségek, amelyeket ma már másként használnék ki, de ezeket sem bánom. Tizennégy voltam, mikor egy iskolatársammal egy helyi kereskedelmi rádiónál elkezdtük egy hip-hop rádióműsort készíteni. Akkor még mások voltak a rádiózási szokások, és országos szinten sem volt sok hasonló műsor. Kicsit idősebben talán többet hoztunk volna ki belőle, de így is hat évig működött. Nemrég kaptam egy barátomtól régi felvételeket. Azon felül, hogy vicces a gimis önmagadat visszahallgatni, olyan lemezeket játszottunk, amelyeket még ma is nehéz beszerezni. Mix Master Mike, Grand Agent, Rasco vagy épp norvég hip-hop. És ez boltokban és benzinkutakon is szólt.

PB: Idén volt tíz éve, hogy részt vettél szervezőként, vagy seniorként BTK-s gólyatáborban. Mi volt a legemlékezetesebb történeted?

 

V: Rengeteg jó élmény, történet maradt meg számomra ebből a tíz évből, a legjobb talán az, hogy sok emberrel ismerkedtem meg, barátkoztam össze az évek alatt. Az egyik zánkai táborban született egy délutáni spontán party, ami nagyon emlékezetes. A nagyvetélkedő után kb. harmincan kordonszalaggal körbekerítettük magunkat a színpadon, miközben egy üveg absinthe járt körbe. Aztán bezúdultunk a party sátorba, ahol valamelyik dj bent felejtett egy Manu Chao cd-t, amire annyira táncoltak az emberek, hogy a felvert portól nem lehetett látni semmit sem. Egy órán át tombolt mindenki, amíg „hivatalosan” éppen pihenő volt a táborlakóknak...

PB: Pécsett mely helyeken szeretsz a legjobban játszani?

V: Nagyon szeretem a Szenest, mint klubot, és persze a BTK-s közeg és a sok barát és jó ismerős miatt is. Életem egyik legjobb dj-zős élménye is itt volt, az első Tarantino Face’s party, amit dj Melonnal és a vizuált összerakó M-Spottal hoztunk össze. Sokkal többen beöltöztek valamilyen Tarantino karakternek, mint amire számítottunk, a vendégek az asztalokon és a padokon táncoltak, mi pedig a kedvenc filmzenéinket játszottuk hajnalig. A számok között sok filmrészletet vetítettünk, és egyre jobb lett a party, pedig párszor igazán mélyre nyúltunk a lemezes táskánkban. De nagyon szeretem a már említett Nappalit, és a havi egyszeri Kanta Báros Bantakaar Beatz bulikat, ahol szintén a nyugisabb zenék dominálnak. 
 
PB: Mi alapján döntöd el, mit teszel fel? Van kész tracklistád, vagy úgy raksz, ahogyan a hangulat adja?
 
V: Mindig a hangulat a döntő, nincs előre megírt forgatókönyv. Teljesen más atmoszférája tud lenni egy partynak, mondjuk egy gólyatáborban, vagy egy kis klubban. De sokszor találunk ki valamilyen koncepciót, és akkor az egész estét eköré szervezzük, például a Soul On Wax sorozat keretében a Ti-Ti-Tában. Tartottunk már James Brown, vagy Wu-Tang estet, Mash-Up bulit, de kerti barbeque partyt is westcoast hip-hoppal és rengeteg gin & juice-szal.
 
PB: Vannak kikötéseid a hangfelszereléssel kapcsolatban? Volt már, hogy nem léptél fel, ezek hiányosságában?
 
V: Kikötéseim nincsenek, de abban biztos vagyok, hogy minden dj szeret igazán jó hangosítás mellett zenélni. Szeretem azokat a klubokat, ahol nem jelent problémát bakelitről játszani, az A38-on különösen jó a hang és például a nyári Akvárium teraszos zenélések ezen a téren is élmények voltak. 
 
PB: Hogyan szoktál kipihenni egy-egy nagyobb fellépést?
 
V: Előfordult már, hogy hat nap alatt öt fellépés volt, három városban. Igazából bejön, ha sűrű a program zenélés terén, de ha ennyire, akkor azután tényleg kell pár nap pihenés. Szeretem, ha van időm pár napra összerakni otthon is a lemezjátszóimat, és meghallgatni azokat a lemezeket, amiket mondjuk legutóbb hozott a GLS futár, aki egyszer hajnali 5.45-kor hívott fel egy csomag miatt, de mivel már vártam azokat a bakeliteket, így nem volt harag…