Johnny Depp a barbár borbély

Tim Burton ismét sötét és mély utazásra hívja nézőit. A helyszín London Dr. Jekyll és Mr. Hyde idejébe, mikor kétségbeesést váltott ki a nyomor és az éhség a város szívében. 

Az ölet nem eredeti, a Broadway-n évek óta nagy sikerrel fut a musical, de a műfajt nem kedvelők se rettenjenek el, csak egy mély levegőre van szükségük és talán egy idő után átsiklanak a tény felett, hogy a szereplők hirtelen dalra fakadnak, mert szomorúak, netán szerelmesek. Ők így fejezik ki érzéseiket egymás és a világ iránt. Valamint érdemes a rendező szinte állandóvá vált szerepőit Johnny Depp-et, Helena Bonhan Carter-t énekelni látni/hallani. Burton ismét kaput nyit különös látványvilágába irónikus és olykor fanyar humorral fűszerezve.

Sötét, ködös éjszakán érkezik Sweeney Todd London kikötőjébe segítőtársával Az ifjú Anthonyval. Feltörnek belőle emlékei elvesztett családjáról, régi életéről. Visszatér hát és főbérlőjével ismét összeállva újraindítja borbély üzletét a Fleet Streeten. Kevés remény rajzolódik ki a borongós, füstös utcák között szinte kézzel fogható a kosz, az emberekből és patkányokból áradó bűz. Az egész vásznat uralja a sötétkék, néhol szürke vagy fekete, melyből csak a vörös tör ki. Ennek a nyomasztó hangulatnak a teljes ellentéte a flashback a 15 évvel ezelőtti boldogságról, rikító színeivel, mintha az egész piacon csak virágárusok állnának (hozzátenném még mindig egy dalon belül). Mrs. Lowett a főbérlő titkon szerelmes Mr. Toddba így bármit megtesz neki, a bíró elől pengéit is elrejtette (a borbély barátait). Kivívják a legjobb fodrásszalon címet egy párbajjal Petrelli ellen, akit Sacha Baron Cohen alakít, ismertebb nevén Ali G vagy Borat. Egy kis humorral oldja a feszültséget és Cohen akcentusa, megjelenése minden helyzetben szórakoztató.

 

Hősünk célja természetesen a bosszú a bíró ellen, aki száműzte őt, hogy megszerezze feleségét, magához vegye lányát és sajátjaként nevelje fel. Most hogy a legjobb címet is kiérdemelte csak várni a kell míg megérkezik hozzá. De a pillanatot elszalasztja, így nincs mit tenni várni kell a következő lehetőségre, de hogy addig se unatkozzak énekelnek egyet, melyben rájönnek mindenki megérdemli a halált. A borbélyüzletben megépíti Todd a különleges fodrászszéket, amibe ha beleülnek kevesen kelnek fel belőle, onnan egyenes járat vezet a pincébe.

 

A csapóajtó valószínűleg Tim Burton kedvence lehet, akárhányszor elér valakit a végzete, részletesen végigkövethetjük a székből a sütödébe vezető úját, főleg az érkezését. Ezt legalább három különböző szögből. A hús igen ritka ajándék azokban az időkben, Mrs. Lowett konkurenciája macskákat tesz a pitébe, viszont az elég csekély mennyiség, a pincében viszont nagy adag halmozódik fel, úgy tűnik az üzlet végre virágzásnak indul. A kuncsaftok sorra ismerkednek meg Todd „barátaival”, úgy fröccsen és ömlik torkukból a temperához hasonló művér, mint egy B kategóriás zombi filmben. Anhony beleszeret Todd lányába és együtt vágyakoznak utána, míg a vérző testek sorra hullanak a mélybe. Bár mikor az ifjú tengerész dalra fakad sokan önként jelentkeznének a halálra. A nagy mészárlás közben még egy kizökkentő képsor elevenedik meg, mikor Mrs. Lowett már teljesnek látja az életet. Elképzeli jövőjét a szeretett férfi oldalán, elénekli tervezett jövőjüket, olyan helyeken ahol Fred Astaire és Ginger Rogers is táncolt valamikor.

Persze a műfaj sajátosságaiból adódóan elmaradhatatlan a végén bekövetkező fejetlenség (ez olykor szó szerint igaz), és a rengeteg művér. Egy a fontos, hogy Mrs. Lowett ízletes húsos pitéit sosem szabad megkóstolni, mert lehet, hogy a szomszéd csontjait ropogtatjuk.

Zsótér Vivien