„Jó napot Hölgyeim és Uraim! Ez egy fegyveres rablás!” – A Viszkis (2017) ajánló

Általában már akkor keserű íz van a számban, amikor meglátom egy plakáton, hogy egy magyar filmhez kapcsolódik, amikor pedig azt hallom a hozzá kapcsolódó alkotásról, hogy jobb lett volna, ha azt a pénzt is inkább a fociba fektetik, még elismerően bólogatok is hozzá. Antal Nimród neve azonban mindig garancia arra, hogy egy magyar film is lehet meggyőző és okozhat hollywoodi élményt. Nimród idén Ambrus Attila életét filmesítette meg, középpontban a ‘90-es években történt rablássorozatával.
Kétségtelen, ha az utca emberét megállítjuk, és azt mondjuk neki, hogy „A Viszkis rablóról hallottál már?” akkor egy határozott igen lesz a válasz. Ambrus Attila 1993 és 1999 között harminc alkalommal rabolt ki takarékszövetkezeteket, postákat, bankokat és utazási irodákat. 1999-ben, elfogása után megszökött a Gyorskocsi utcai fogdából, majd végül ismét elkapták, és 2012-ben szabadult a börtönből. Bent töltött évei alatt leérettségizett, lediplomázott és keramikus végzettséget szerzett.
 
Már amikor az első előzetest megláttam, tudtam, hogy bármibe is kerül, nekem ezt a filmet meg kell néznem. Általában pár napig érlelődik még bennem a gondolat, hogy elmenjek-e vagy ne, itt viszont nem volt bennem kérdés. Általában a magyar filmek többségére legyinteni szoktam egyet, hogy „ez is biztos ZS-kategóriás vacak lesz” és némelyik alkotásra igaz is (bár ez alól kivétel a Saul fia például, vagy a Kincsem). Itt viszont A Viszkis mellett állt a rendező-forgatókönyvíró személye. A magyar filmrendezők közül Antal Nimród elég régóta nem forgatott itthon filmet, viszont a hazacsábítása tökéletes húzás volt. A hollywoodi akciófilmek számos olyan elemét építette be A Viszkisbe, amit nála jobban kevés rendező tudott volna megoldani.
 
És valóban kiválóan sikerült minden oldalról megközelítenie Ambrus Attila történetét. A filmet egy keret öleli körbe, ahogy a Viszkis (Szalay Bence) és Bartos nyomozó (Schneider Zoltán) a kihallgatáson ülnek. Attila itt meséli el történetét, amelyet flashbackekben követhetünk figyelemmel a gyerekkorától egészen a bankrablásokig. A kihallgatásokban eleve hatalmas feszültség van, de a két színész közül a több szöveget Schneider Zoltán kapta, és az ő játéka nemcsak ezeken a jeleneteken, hanem az egész filmen hatalmasat dob. Az Attilát játszó elsőfilmes Szalay Bence néhol még elég bátortalan, viszont jól ragadta meg a Viszkis jellemét. Néhol még a tekintetük is pontosan ugyanolyan.
Főszerepben látjuk még Móga Piroskát, aki Attila barátnőjét játssza. Komolyabb alakítás nem jut neki, viszont amit kapott, azt tökéletesen eljátssza. Attila három különböző barátnőjéből gyúrtak egyet össze a filmvászonra. Ezzel szemben Géza karakterét egyetlen emberről, Ambrus Attila társáról, Orbán Gáborról mintázták. Klem Viktor alakítja, és ő az egyetlen olyan karakter, akinél egy kicsit hiányérzetem volt. A film felénél lépett a képbe, és amilyen hirtelen jött, olyan hirtelen ment is. Bár a Klem Viktor által eljátszott karakter picit hanyagolható, ezzel ellentétben az igazi Viszkis rabló társának lényegesen komolyabb szerep jutott a való életben.
 
A Viszkis a közvélemény ellenére egyáltalán nem emeli piedesztálra Ambrus Attilát, sőt. A filmben néhol már egészen konkrétan az arcunkba kapjuk, hogy valójában hogyan is vélekednek maguk az alkotók Ambrusról és az ő tetteiről. Engem mégsem ez fogott meg A Viszkisben, hanem a profi akciójelenetek, Yonderboi zenéje és a színészek játéka. Ezek miatt másfél óráig szinte levegőt is alig vettem, popcornra és kólára pedig egyáltalán nem volt szükségem. Mert A Viszkis egy olyan alkotás lett, amit bárkinek ajánlani merek, aki szereti az igazán jó filmeket, amik élményt adnak. Amik elrabolnak, aztán utána napokig-hetekig nem engedik, hogy visszatérj a valóságba.