Ja, hogy másság? Olyan nincs. - POSZT-impressziók/5

A tegnapi délutánomat, mint ahogy az már lenni szokott az utóbbi napokban, újra a Nyílt Fórum felolvasószínházi előadásán töltöttem a Művészetek és Irodalom Házában. Ez alkalommal a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház művészeinek tolmácsolásában ismerkedhettünk meg a Hóbort című készülőfélben lévő darabbal. Tanulságok és kérdőjelek következnek.
 
A történet szerint a kamasz Árpi nagy küzdelmek árán végre ráveszi magát, hogy közölje anyjával, Emíliával, hogy homoszexuális. Levelet ír neki. Emília nem képes feldolgozni a hírt, így tagadással próbálja védeni magát: Árpi vallomását csupán egy időszakos hóbortnak tekinti, s ő maga minden erejével azon van, hogy minél előbb észre térítse a fiát.
A darab első részében az anya minden eszközt bevet, hogy Árpi érdeklődését a lányok felé fordítsa. Attól sem riad vissza, hogy találkozzon fia osztálytársaival, megmutassa nekik a levelet és megkérje őket, hívják randira Árpit, hiszen ő csak félénk, még nem kapott pozitív visszajelzést az ellenkező nemtől. Csak ez lehet az oka annak, hogy azt képzeli, a saját neméhez vonzódik. Az akció balul sül el, Árpi egész osztálya megtudja a hírt, s így a fiú nyilvános céltáblává válik. Ennek következtében bezárkózik, szóba sem áll anyjával. Három nap múlva holtan találják a szobájában. Öngyilkos lett.
 
A második részben Emília fia öngyilkosságának okát kutatja, éppen olyan hevesen és meggondolatlanul, ahogy a korábbiakban Árpi szexuális beállítottságát igyekezett átformálni. Természetesen meg sem fordul a fejében, hogy a tragédia éppen az ő magánakciójára vezethető vissza. Mindenkit vádol – önmagán kívül: Árpi korábbi párját fel akarja jelenteni, hiszen nyilvánvalóan ő keverte bele ebbe az egész hóbortba a fiát; a volt osztálytársakat ki akarja rúgatni az iskolából, hiszen egyértelmű, közvetve ők ölték meg Árpit. Emília nagy tükörbenézése a rendőrkapitányságon történik, a portással beszélgetve. Rájön, mit tett. Ezután veheti kezdetét a gyógyulás, melynek látható jelei vannak: Emília végleg szakít arrogáns párjával, Árpi dalszövegeit olvassa, ő maga is újra elkezd gitározni, csak hogy megszólaltathassa őket, s végül, de nem utolsó sorban elkezdi rendezni saját anyjához Rozáliához fűződő romokban heverő kapcsolatát.
 
A Hóbort nagy hatása a remek szereposztásnak is köszönhető. Debrei Zsuzsanna (Emília), Ecsedi Erzsébet (Rozália) és Katona Levente (Árpi) nagyon hitelesen és pontosan formálják meg a karaktereket, s azt a generációkon átívelő konfliktust, melynek oka az volt, hogy Emília éppúgy nem tudott semmit Árpi életéről, ahogy az ő anyja, Rozália az övéről. Ezt bizonyítják a második rész legsokkolóbb jelenetei, amikor Emília rájön, a fia tudott gitározni, zenekarban játszott, dalszövegeket írt, sőt külföldi zenei fesztiválokon is részt vett. Halála után ismeri meg igazán saját gyermekét azoknak a vallomásaiból, akik tényleg közel álltak Árpihoz.
 
A darabhoz erős kapcsolódási pontjaim vannak, hiszen 20éves vagyok, egyszer, a valószínűleg nem is annyira távoli jövőben én is leszek anya. Megfogalmazódott bennem a kérdés: én vajon mit tennék, ha a gyerekem elém állna egy ilyen vagy ehhez hasonló hírrel? Vajon tudnék-e különbséget tenni egyszerű hóbort és beállítottság között? Őszintén szólva, nem tudom. Abban viszont megerősített a darab, hogy a szülő és gyerek közötti bizalmi kapcsolat megteremtése és fenntartása első sorban a szülő felelősége. Ha pedig bizalom van, a többi már másodlagos.