Itt már nem babra megy a játék – Üdv a Nemzetek Ligájában!

2018. szeptember 6-án megkezdődött az Európai Labdarúgó-szövetség által kiírt UEFA Nemzetek Ligája labdarúgótorna. Az európai futball irányításáért felelős vezetők e versenysorozat életre hívásával nagy mértékben nyúltak bele a nemzeti válogatottak hosszú évek során kialakult menetrendjébe. Habár az első két fordulót követően korai lenne még bármilyen értékítéletet alkotni, annyi leszögezhető, hogy a változás szele a futballvilág e szegletét is elérte.
 
Ez esztendőig nagyjából szokványosan teltek el a válogatottak azon – a FIFA által – kiírt versenynapjai, melyeken nem rendeztek EB vagy VB-selejtezőt. A beiktatott barátságos meccsek ritkán szolgálták ténylegesen a csapatok felkészülését az elkövetkezendő tétmérkőzésekre (kivételt ezek alól azok az összecsapások képezhettek, melyek közvetlenül egy adott nagy torna előtt kerültek megrendezésre). A klubfutball feszített évközi versenynaptárában pedig az edzők rémálmai voltak ezek a találkozók, melyek ugyan tét nélkül zajlottak, mégis kötelesek voltak elengedni játékosaikat a nemzeti csapatokba. Nem is beszélve a sérülésveszélyről, melyeknek jobban ki vannak téve a játékosok egy mérkőzés során, mintha a klubjuknál készülnének a következő találkozóra. Ha túl tudunk lendülni Lovrencsics Gergő 2014-es nyilatkozatán, aki felettébb fontosnak tartotta az Albánia válogatottja elleni barátságos mérkőzésen a 3 pont megszerzését, belátható, hogy ezen összecsapások jóval több árnyoldallal, mint pozitív hozadékkal rendelkeztek.
A már említett „tét nélküli” versenynapokra beiktatott Nemzetek Ligája találkozók jó néhányat orvosoltak a fent említett problémák közül. Az egyes ligákba – és azon belül az egyes csoportokba –  nagyjából azonos erősségű csapatok kerültek, akik jóval kiegyenlítettebb, élvezhetőbb csatákat tudnak vívni egymással. Ezen felül az üzlet szempontjából is jóval nagyobb potenciál van egy Németország-Franciaország találkozóban, mintha egy magasan kvalifikált együttes játszadozna egy jóval szerényebb képességű ellenféllel szemben.
 
Az egyes ligákból ki lehet esni, illetve fel lehet jutni azokba, sőt az A-liga győztese a sorozat végén az UEFA Nemzetek Ligája trófeájával is gazdagabb lesz. A legkomolyabb motivációs tényezőt ezen új kupasorozat azonban abban a tulajdonságában rejti, hogy bizonyos csapatoknak lehetőséget ad a soron következő Európa-bajnokságra való kvalifikációra. A folyamat meglehetősen bonyolult, megannyi változóval kell majd számolni az idő és a selejtezősorozatok előrehaladtával, de mindenképpen megéri minél jobb helyen végeznie a válogatottaknak saját Nemzetek Ligája csoportjukban, hiszen az Európa-bajnoki pótselejtező kiadó helyei a taglalt sorozat sikeresen szereplő csapataiból lesznek feltöltve. Mivel a komolyabb játékerőt képviselő csapatok minden bizonnyal sikerrel fogják venni az Európa-bajnoki selejtezőket, így a Nemzetek Ligáján keresztül történő EB-kvalifikáció az alacsonyabban jegyzett csapatoknak nyújt igazán kiváló lehetőséget.
 
Igen, sajnos ebbe a kategóriába tartozik a magyar labdarúgó-válogatott is, akik meglehetősen rapszodikus teljesítménnyel kezdték a sorozatot, de főleg a második összecsapáson, a görögök ellen aratott 2-1-es győzelem során már lehetett biztató jeleket látni Marco Rossi legénységének játékán.
 
Máig vita tárgyát képezi, hogy mennyire tett jót a létszámemelés az Európa-bajnokságok színvonalának, hiszen az új versenykiírás értelmében kvalifikációs lehetőséget kapó 24 együttes között már gyengébb képességű csapatokkal is találkozhatunk, erre a tendenciára pedig csak ráerősítenek a Nemzetek Ligája kínálta lehetőségek. Azonban aki átélte a 2016-os EB magyar sikereit, annak a kijutás módja mindvégig mellékes lesz. Szurkolóként kapaszkodjunk tehát minden lehetséges szalmaszálba, melyek közül a legvégsőt éppenséggel a Nemzetek Ligája is nyújthatja.