„Itt ér véget Isten”

Az év talán legjobban várt horrorja, Az apáca a Démonok között-univerzum legújabb – ám közel sem legutolsó – tagja, melyben Valak, az alakváltó démon kísért egy erdélyi kolostorban. Már az előzetesek is jócskán ránk hozták a frászt, aminek pedig az lett az eredménye, hogy komoly elvárásokat támasztottunk a filmmel szemben.
 
Rögtön a bevezető jelentek megteremtették az alaphangulatot, amely aztán az egész történetet végigkísérte. Amit szinte azonnal leszögezhetünk: a film atmoszférájára nem lehet panaszt tenni, ráadásul már a főcím előtti jump scare (vagyis a hirtelen ijesztésre szolgáló, arcunkba ugró snitt) olyan váratlan volt, hogy megugrottam a székemben.
 
Ha összevetjük a sejtelmes, hangulatteremtő- és fokozó jeleneteket az ijesztésekkel, azt kell mondjam, hogy az arány végül is az utóbbiak felé tolódik; egyértelmű, hogy ez volt a film egyik építőeleme. Pozitívum viszont, hogy az atmoszféra végig jó volt, tehát nem rónám fel szarvashibának a jump scare-ekkel való gyakori operálást, mert nem kizárólag erre alapoztak.
 
Azt azonban mindenképpen szeretném megjegyezni, hogy lehettek volna kreatívabbak is a jelenetek kidolgozásánál. Tagadhatatlan, hogy volt egy-két eredeti megoldás, sőt olyan is, amin látszott, hogy kifejezetten erre a filmre találták ki, de összességében véve kiszámíthatóak voltak. Ez persze nem azt jelenti, hogy nem hozták rám a frászt jó párszor a film során, az viszont tényleg nagy kár, hogy sokszor túl egyértelmű volt, hogy mi fog következni, ráadásul a legütősebb jelenetet már az előzetesben is láthattuk. Efelett nem tudok szemet hunyni és nagy-nagy fekete pont jár érte a készítőknek!
Vicces, hogy az ijesztések hirtelenségét pont azzal tolták el, amit egyébként nagyon jól tudtak használni is: a kameraállásokkal. A korábban dicsért sejtelmes hangulatot éppen az operatőri munkával tudták jól fokozni, de sajnos ugyanezzel a módszerrel tették egyértelművé, hogy „na most történni fog valami, kapaszkodj a karfába!” A filmnéző valahogy képes ráérezni, hogy most jön-e a jump scare vagy simán csak folyik tovább a történet egy izgalmas jelenetben – na pontosan ez az a megérzés, amit át kellett volna verniük a készítőknek, ehelyett viszont a kameraállásokkal csak megerősítették. Újabb hiba és igazán sajnálatos.
Ugyanitt megemlítem a vágásokat is, amik néha elég érdekesre sikerültek. Néhol – bár tényleg nem túl gyakran – úgy tűnt, mintha átmenet nélkül következnének egymás után a jelenetek. Ahol ez előfordult, eléggé zavaró tudott lenni, például a film elején egyik pillanatról a másikra besötétedett. De mint mondtam, szerencsére csak egy-kétszer fordult elő ilyesmi, szóval ez még igazán belefér.
 
Azonban a részletek kidolgozására tagadhatatlanul odafigyeltek. Nem akarok spoilerezni, de annyit megsúgok, hogy sok jelenetnél érdemes figyelni a hátteret és résen lenni az apróságokra is, mert sokat dobhat az élményen, ha a nüanszokat is észrevesszük.
 
A színészi játékra nem lehet panaszunk. A három főszereplő jól, sőt kifejezetten jól alakít. Nekem egyedül Burke atya karakterével kapcsolatban vannak fenntartásaim – ami nyilván nem az őt alakító Demián Bichir hibája, hanem a forgatókönyvíróké –, mert a film elején úgy tűnik, hogy ő, mint gyakorlott ördögűző lesz az egyik fő karakter a démon elleni harcban, ám a történet előrehaladtával mégis kissé tapasztalatlannak tűnik a munkájában.
 
Valak karaktere nagyon tetszett. Azt hiszem, ő az első olyan főgonosz nem csekély horrorfilm-nézői pályafutásom alatt, aki tényleg ki tudott váltani egyfajta félelemérzetet bennem. Ennek az lehet az oka, hogy nem estek túlzásokba a megjelenése kidolgozásánál – más horrorfilmbeli antihősökhöz képest ez a maszk és a kontaktlencse eléggé szolidnak számít – és úgy gondolom, pontosan ettől lett ilyen élethű. Nem használtak olyan erős látványtuningot, ami hihetetlenül természetfelettivé vagy éppen iszonytatóvá változtatná a szereplőt, éppen ezért Valakról talán nem is annyira nehéz elképzelni, hogy szembejön éjszaka a folyosón.
 
Összességében véve Az apáca egy jó horrorfilm, ami megéri a pénzét, és merem ajánlani mindenkinek, aki meg akarja nézni. Az egyetlen, amit érdemes szem előtt tartani, hogy a film túl lett hype-olva, ezt minden lelkiismeret-furdalás nélkül kijelenthetem. Ha viszont nem támasztunk égig érő követelményeket vele szemben, akkor mindenképpen egy jó filmes élmény lehet a számunkra.