Isteni inváziók – Philip K. Dick munkássága

„Egy apró tényt ajánlanék mindenki figyelmébe, aki már teljesen elveszett a modern világ vég nélkül sokasodó valóságaiban. Emlékezzetek: Philip K. Dick járt ott először.”

A fenti sorok egy Terry Gilliam nevű úriember szájából hangzottak el jó pár évtizeddel ezelőtt, ám mivel ennél frappánsabban azóta sem sikerült senkinek megfogalmaznia a modern science fiction egyik legmeghatározóbb alkotójának jelentőségét, így a mai napig ez az idézet köszön vissza szinte minden Dick kiadvány borítójáról.

A tudományos fantasztikus irodalom Shakespeare-jeként emlegetett Dick hatása a mai science fiction és popkultúrára gyakorlatilag felbecsülhetetlen. Élete során két Hugo- és három Nebula-díjjal értékelték munkásságát, írásaiból olyan kortárs alkotók merítenek bőségesen, mint a Wachoswski testvérek, David Cronenberg vagy Spike Jonze – és több mint valószínű, hogy a tavalyi év slágermozija, az Eredet sem így nézett volna ki egy Phil nélküli világban. Az 1982-ben, kevéssel Dick halála után bemutatott Szárnyas Fejvadász óta nyolc további művét vitték vászonra (ezek közül az ismertebbek: Az emlékmás, Kamera által homályosan, Különvélemény), jelenleg is három írásából forog filmadaptáció.

Egyedi stílusát formai egyszerűség, szikár, kiábrándult hangnem és számos ismétlődő elem teszi összetéveszthetetlenné. Drogok, kémek, csillagközi háborúk, összeesküvést szövő ezo-bio-öko csoportosulások nélkül igen kevés dicki írás képzelhető el, mint ahogy az is biztos, hogyha a kezedben lévő könyv szerint mindössze egy valóság létezik, akkor azt biztosan nem Philip K. Dick írta.

Számos írásában előszeretettel kölcsönöz központi figyelmet akár három-négy karakternek is, viszont a klasszikus értelemben vett pozitív tulajdonságokkal rendelkező figurákkal nem gyakran találkozhatunk regényeiben. Ha esetleg ez mégis megtörténne, akkor az illető valószínűleg tönkrement házasságban fuldoklik, gyógyszerfüggő és öngyilkos hajlamú, vagy ha netán mégsem szándékozná megölni magát, akkor a következő ötven oldalon belül a kormány biztosan megteszi ezt helyette.

Vitathatatlan érdemei mellett azonban akad egynéhány (többnyire pszichés betegségeiből adódó) jellegzetes vonása Phil írásainak, amely műveit sok esetben nehezen fogyaszthatóvá teszi, és amellyel bizony meg kell birkóznia a kezdő Dick-olvasónak.

Ezek közül talán a legproblémásabb a művek soha véget nem érő csapongása. A magyar nyelven is elérhető, Isteni inváziók címen kiadott (egyébként remek) életrajzából kiderül, hogy amellett, hogy soha nem készített vázlatot írásaihoz, a legtöbb könyvét az alapötlet fogantatásától számítva mindössze egy-két hét alatt be is fejezte. Kényszeresen írt, és mentális állapotából adódó hangulata nagyban befolyásolta, hogy éppen milyen irányba vezette történeteit, így nem ritka, hogy kétszáz oldal alatt a történet akár három-négyszer is teljesen váratlanul irányt vált, melyhez gyakran egészen új hangnem, esetenként új műfaj is társul.

Az, hogy valaki messze meghaladta a korát, mára már igen elcsépelt és könnyedén osztogatott plecsni, tagadhatatlan viszont, hogy Dick művészete az elmúlt két évtizedben reneszánszát éli. Napról napra több témája nyer aktualitást, és egyre többen fedezik fel maguknak. Ehhez az ismerkedéshez egy kis segítséget nyújtva szeretnék két művet ajánlani. A tudományos fantasztikus irodalmat még csak kóstolgatóknak a Csordulj könnyem, mondta a rendőr címűt – amely tökéletes belépő a szerző univerzumába –, a témában már otthonosabban mozgóknak pedig a Time magazin top százas regénylistáján is szereplő Ubikot, amely kétségkívül a sci-fi műfaj egyik csúcsteljesítménye. Akit esetleg a szerző valóban nem mindennapi élete érdekelne behatóbban, annak a már említett vaskos életrajzi művet tudnám ajánlani Lawrence Sutin professzor tollából.