Isten hozott Pécsen, maradj hajnalig a Szenesben – Kezdett a Szenes!

De még hogy! A bánya opening mindig egy hatalmas esemény, főleg akkor, ha az őszi félévet nyitja és megjelennek a bátortalan, de lelkes gólyák. Nem hiszem, hogy valaha tapasztaltam ekkora tömeget a klubban.
 
Emlékszem arra, amikor még én voltam elsős, pedig az már három éve volt. Nagy izgalommal vártam, hogy végre betehessem a lábam a Szenesbe, amit bemutattak az orientációs napokon. És amikor beszabadultam, éreztem, hogy itt valami egészen más lesz, mint bármelyik középiskolai buliban volt. És bár sokszor hagynak cserben a megérzéseim, itt nem tették. Nem telt bele sok időbe, hogy megérezzem a bulik hangulatát. Apropó, hangulat. Hasznos dolog alapozni, főleg a Kiskorsóban, ami egyfajta második otthonom lett a három év alatt. Így nem is lehetett másról szó, mint hogy összeszedjük a csapatot és belevessük magunkat az éjszakába.
 
Egy igazi Szenes before nem jöhet létre a szokásos gin-tonic nélkül. Anélkül én nem indulok el a bányába, hogy az önbizalmamat ne emelje a keserédes ital. Az egy más kérdés, hogy ezzel párhuzamosan az összképemet viszont eltiporja, de ennyire ne szaladjunk előre. Fontos az, hogy az év első buliján mindig időben induljunk el a Korsóból, hogy elkerüljük a hosszú sorokat a beengedésnél. És miután ezt hétfőn sikeresen abszolváltuk, elsőnek értünk le a mélybe, hogy ott folytassuk egyik kedvenc tevékenységünket: az ivást. Természetesen ajánlott egy kicsivel több időt áldozni a bemelegítésre, mert bele kell nyúlnunk a zsebünkbe, ha mondjuk egy long drinket szeretnénk elfogyasztani, de a sör ára annyira nem vészes, plusz ott van még a jó öreg fröccs, ha szinten akarjuk tartani a vért az alkoholunkban.
DJ Kau megpörgette a kilencvenes - kétezres évek trash-kerekét, és nem egyszer kaptam magam azon, hogy mozdulataimnak nem tudok gátat szabni, mert az Emergency House - Dübörög a ház című klasszikusa szól, vagy éppen lötyögök a Crazy Town örök és egyetlen klasszikusára, a Butterfly-ra. A zenék egymásba való átcsúsztatását remekül oldotta meg, jól táncolhatóak voltak akkor is, amikor egyiket váltotta a másik, és a két zene üteme össze volt csúsztatva. Mindkét pultnál hosszú sorok álltak. Bizony, jól olvastad: kettő pult volt hétfő este. Ez volt az első szembetűnő dolog, amikor leértem, és majdnem örömtáncot jártam, hogy így nem kell annyit várni a Szalonra. Nos, kellett, de azért örömmel üdvözöltem ezt az újítást. És a már megszokott beöltözősdit is: bár döcögve indult be a felismerésem, sikerült azért kiszúrni, hogy ki nyomta back to school-ban és ki érezte még mindig úgy magát, hogy inkább maradna még egy kicsit a nyári szettjében. Magunk között szólva viszont az időjárást nem szerettem, jó lett volna egy hajót kikötni a bejárathoz. Bár a megoldás az, hogy nem kell kijönni, ha esik az eső, hanem ott kell maradni táncolni. Ha kint fázol, csak menj le a sok ember közé és garantáltan jobban is fogod érezni magad közben. Alkoholgőzben, izzadtságban és nem józanul, garantáltan.
 
Mert a józan ember a Szenesnyitón kicsit olyan, mint az egyszeri gólya a második héten, a kedd reggeli órán: jó, jó, de amúgy mi értelme bejárni? Viccet félretéve, ahogy megszólaltak a kedvenc számaim hétfő este, valami olyan érzés kerített hatalmába, amit egyelőre csak szeptembertől májusig szoktam érezni. Itthon vagyok. És nem csak Pécsen, hanem a bányában is otthon vagyok.