Ismerjétek meg Patrikot, az új kommunikációs referenseteket!

Fábián Patrik másodéves szabadbölcsész, filmelméleti minor, kommunikáció és média major szakos hallgató, aki elmondása szerint már az Educatión beleszeretett a PTE-be, most pedig a HÖK munkájához csatlakozva igyekszik színesebbé tenni a bölcsészplatformokat. A betöltendő pozíciójáról, céljairól, és általánosságban az egyetemi életről kérdeztem.

PécsiBölcsész: Már a második évedet töltöd BTK-n. Mi a véleményed a bölcsészközösségről, milyen érzés a tagjának lenni?

Fábián Patrik: Én nagyon szeretem, és – hála az égnek! – egyből belecsöppentem a sűrűjébe. A gólyatábor alapból megadta a löketet, utána szeptemberben pedig jelentkeztem írónak a PB-hez, és októberben már ki is derült, hogy felvettek. Ennek nagyon örültem, mert alapból úgy jöttem ide, hogy nagyon be akartam kerülni, már a gólyaszámban is erről olvasgattam. Ráadásul a PB felvételijének részeként csináltam Elvisszel (alias Hosszú Norbi) egy interjút, ami szintén sokat számított, hiszen máris volt egy kis ismeretségem. Szóval rengeteg jó dolog történt velem már az első félévben, és mivel kevés órám volt, így volt időm foglalkozni azzal, hogy embereket ismerjek meg.

Tavasszal a BTK PEN csapatának diákrektorjelöltjeként is csak jobban elmerülhettem az egyetemi életben, nem beszélve arról, hogy megannyi élménnyel gazdagodtam. Aztán jött a senior válogató, senior lettem.

Ez is egy új fajta kihívás volt, hiszen teljesen más dolog gólyának lenni és figyelni a gólyákra, egyengetni az útjukat. A mai napig tartom velük a kapcsolatot, szervezünk közös programokat, együtt megyünk bulizni vagy kávézni egyet, beszélgetünk, sokakkal együtt vagyunk a koliban is. Számomra nagyon fontos, hogy közösségi életet éljek. Szeretem, hogy pörgés van és nagy a nyüzsgés. Sok embert megismertem, sok barátom van, és tök jól érzem magam.

PB: Miért döntöttél úgy, hogy jelentkezel a HÖK-höz, és miért épp a kommunikációs referensi pozícióra?

F.P.: Ez egy vicces sztori, mert gondoltam rá, hogy valamikor a jövőben szeretnék tag lenni, de nem épp ebben a félévben akartam, kicsit korainak éreztem. Ettől függetlenül viszont, amikor láttam, hogy megüresedett a pozíció, bár elég sokat vacilláltam, beszéltem az alelnökkel, hogy szerinte ez jó ötlet-e, vajon alkalmas lennék-e, jelentkeztem.

Egy kicsit tartottam attól, hogy nem vagyok elég érett hozzá, pontosabban nem vagyok elég érett egyetemista így a másodévem elején, és végül az utolsó előtti napon adtam be a motivációs levelemet meg az önéletrajzomat.

Alapjáraton érdekel ez a téma, azért is jöttem a BTK-ra, hogy kommunikációt tanulhassak. Tudjuk, hogy az alapszak milyen magas ponthatárral működik, így a szabadbölcsészet a minor és major szakokkal jó kerülőútnak tűnt. Ez a munka pedig szerintem óriási szakmai tapasztalatot fog adni, ráadásul megint bekerültem egy kisebb családba, a HÖK-ösök közé, amit már most nagyon élek, mert igazán megkedveltem őket. A jelentkezésem beadásánál sokat számított, hogy egyébként is ezzel, azaz a közösségi médiával akarok foglalkozni, szóval ez tök jól szakmába vág.

PB: Tehát ha nem épp ez a pozíció üresedik meg, hanem egy másik, akkor most nem lennél HÖK tag?

F.P.: Nem. Ha teszem azt, külügyi referenst keresnek, akkor nem jelentkezem. Engem konkrétan ez érdekelt.

PB: Milyenek az eddigi benyomásaid a HÖK-ről mint közösségről, és milyennek látod eddig a munkát?

F.P.: A közösség abszolút pozitív, az elmúlt hetekben volt alkalmam megismerkedni mindenkivel, és persze a betanulás arra is kiterjedt, hogy HÖK-ösként hogyan kell viselkedni. A munka tetszik, bár elsőre nem tűnik nagyon megerőltetőnek, főleg külső szemmel, de azért el tudok pepecselni egy-egy bejegyzéssel, és nyilván el is kell.

Volt, hogy egy-két órát is rászántam egy poszt megszerkesztésére, hogy tényleg olyan legyen a kiírás, ami megfogja az embert, nem csak továbbgörgeti, vagy éppen figyelemfelkeltő képet találjak hozzá, a színek jók legyenek, harmonizáljon a szöveggel, hogy az olvasható legyen.

PB: Hogy érzed, ezt össze tudod majd egyeztetni a tanulmányi teendőiddel?

F.P.: Remélem, tekintve, hogy olyan sok órám azért nincsen. És hát

eddig is foglalkoztam például az Instával, én csinálom a rizsagomboc nevű mémoldalt.

Igaz, annak nem sok köze van egy ilyen volumenű munkához, de azért mégis jó tapasztalati forrás volt, hiszen már nem először találkozok mondjuk az oldalelemzési funkcióval és a statisztikákkal. Azt hiszem, valamennyire ez is nyomott a latban a válogatón.

PB: Van-e valamilyen konkrét célkitűzésed a munkát illetően, vagy elvárásod magaddal szemben?

F.P.: Elvárás az, hogy legyen egy menő arculata a PB-nek, amilyen például engem is megfogott anno.

Szeretném, hogy legyen egy olyan hype-unk, egy olyan közösségi jelenlétünk az Instagramon és a Facebookon, ami megfogja a felvételizőket.

Nyilván szeretném a követőtábort növelni, a posztokat tekintve pedig igyekszem inkább a minőségre koncentrálni a mennyiség helyett.

PB: Van még valami, amit szívesen közvetítenél az olvasók felé?

F.P.: Én bízom benne, hogy elégedettek lesznek a munkámmal, igyekszem olyan tartalmakat hozni, amik színesek, illetve játékokat is, például Insta storyban, ami egy kicsit kimozdítja az embereket a tanulós időszakból. Szerintem mindenkit jó érzéssel tölt el, ha megoszthatnak valamit magukról, vagy elmondhatják a véleményüket. Szeretném, ha ez az oldal színes és jókedvű lenne. Olyan, amilyenek mi, PécsiBölcsészek vagyunk.

 

Fotó: Tóth Lilla