Intellektuális trógerség – Interjú Krúbival

Március 24-én a Nappaliban egy elég kemény rapbulit csapott NB és az előtte fellépő, metálzenét is író és éneklő, a raptérképre önmagát egy éve felhelyező Krúbi. A szabad szájú, politikai témáktól sem megijedő rapper humoros, ötletes dalaival és egyedi hangvételével vált ismertté. Alábbiakban a kislányos rajongásomat közepesen jól leplező kérdéseimből kerekedő jó hangulatú, kötetlen beszélgetésünk írott változata olvasható. 
 
PécsiBölcsész: Mikor kezdtél el rappelni? 
 
Krúbi: Gyerekkoromban verseket írtam, legtöbbször családtagjaim, rokonaim születésnapjára. Aztán ebből hobbi lett, és zenét is elég korán, nyolcéves koromban elkezdtem szerezni. De ezek még rockos stílusúak voltak, a rapbe kábé 14-15 évesen szerettem bele. Először – mint szinte mindenki – Eminemmel kezdtem, az ő szövegeit írogattam szórakozásból át, mert ugye neki sok dala van, ami hírességekről szól, és azokban a dalokban átköltöttem a sorokat a haverjaimra. Aztán egyre több előadót megszerettem, majd 16-17 évesen már saját kezűleg gyártottam alapzenéket és a baráti körömnek szóló szövegeket írtam rájuk. Ennek gimiben elég nagy sikere volt, de közben lett egy metálzenekarom is, aminek köszönhetően zeneileg egész szépen kikupáltam magam. Én játszottam fel a dobot, a basszust, a szintit, én kevertem és mastereltem a zenéket. Aztán a rap terén a Pestiest című szám volt az első, amit már elég jónak tartottam ahhoz, hogy kirakjam Youtube-ra. 
 
PB: Engem nagyon meglepett, hogy a Pestiest bármiféle hátszél vagy promóció nélkül ennyire felkapott lett, csak úgy magától. 
 
Krúbi: Igen, eleinte tényleg csak magától pörgött ennyire, de nyáron megismerkedtem Azával, és beléptem a Scarcitybe [a hazai rapszcénán belül az egyik legnagyobb, legtöbb rappert, dj-t, producert összefogó kiadó – a szerk.], ami sokat segített. Emellett megkeresett a 444 és a hvg, több interjú is készült, ez is hozzátett a mostani – viszonylag nagy – ismertségemhez. 
 
PB: Hogy ne csak ilyen kereskedelmi televíziós sablonkérdésekkel kínozzalak az eddig bejárt utadról meg a céljaidról, álmaidról, egy kis hip-hopos szakmai diskurzust kezdeményeznék. Nagyon érdekes számomra a szövegeid rímtechnikája. Vannak bravúros, 5-6 szótagos rímeid, de mégsem teszed ezt egy kötelező formai maximává, mint például Mikee Mykanic vagy bármelyik rímcentrikus MC [angol betűszó, a rapper szinonimájaként használható – a szerk.]. Olykor kettő, olykor hat szótag cseng össze, de nálad a tartalom elsőbbsége egyértelmű, sosem „kínrímes” a sorvég. Van ebben egyfajta tudatosság vagy csak úgy írod, ahogy érzed? 
 
Krúbi: Ez inkább érzésből jön. Soha nem írok úgy, hogy na, ebben a számban most csak nagyon komplex rímek lesznek. Az is igaz, hogy nekem a tartalom az elsődleges. Soha nem szeretném beáldozni a mondanivalót azért, hogy jobban rímeljen valami. Engem az ilyen üres rímsorozat nem vonz. Valamikor pont úgy érzem erősnek a sort, hogy csak egy vagy két szótag cseng a végén. És nem szeretném átírogatni az egészet, szerintem ennek egy organikus folyamatnak kell lennie.
PB: Észrevettem, hogy rengeteg, a hip-hop szubkultúráján belül évtizedek óta jelenlévő toposzt felhasználsz, mint például a „fiktív te” mocskolása, mikor a személyt konkrétan meg nem nevezve támadnak egy (sok esetben talán csak képzelt) alakot, egyes szám második személyben. De te ezeket a közhelyeket mintha valamiféle sajátos, a műfajra és önmagadra egyszerre reflektáló iróniával fognád meg. 
 
Krúbi: Ezekben az esetekben a műfajt parodizálom. Persze imádom a rapet, de vannak nagyon vicces, nehezen komolyan vehető részei. Az ilyen soraim ezt forgatják ki, úgy, hogy az ilyen eleve eltúlzott részeket még durvábban kifeszítik. De van olyan is, hogy ezt én is felhasználom, mert ugyan nem gondolom magam beképzeltnek, de szerintem jól rappelek. És az ilyen önbizalomtól duzzadó zenékben igyekszem ezt alátámasztani azzal, hogy jó a rím, ütős az alap, stb. Mint ahogy Eminemnél a Rap God. Eszébe jutott ez a refrén, és rakott mellé egy olyan szöveget, amit hallva elhiszem, hogy rap god a csávó!
 
PB: A hazai rapen belül azon kevesek egyike vagy, akik mernek politikával foglalkozni. Szerinted miért nem mer vagy akar szinte senki hozzányúlni ezekhez a témákhoz? Illetve te magad miért politizálsz ennyit a zenéidben?
 
Krúbi: Nem tudom, miért nem rappelnek erről. Nem látok bele mások fejébe és nem is akarok az lenni, aki másokat motivál, hogy harcoljunk ezért együtt vagy ilyesmi. Nem is tekintem ezt valamiféle küldetésemnek, de tény, hogy sok politika van a szövegeimben. Nem akarok egy ilyen szerepbe beleesni, nem akarom, hogy aktivistaként tekintsenek rám. Ez egyszerűen az önkifejezésem része. Sok minden érdekel, többek közt a politika is, és szívesen kiírom magamból ezt. Ha a következő albumom írása idején a programozás fog érdekelni, akkor az fog ilyen nagy szerepet kapni a lemezen.