Így írtok ti 2.0?

Azt hiszem, nem túlzás azt állítanom, hogy a stand-up műfaj egyik legnépszerűbb hazai képviselője Bödőcs Tibor. A humorista most új vizekre evezett, ugyanis az írásban próbálta ki magát, így született meg az Addig se iszik című könyve. És hogy hogyan sikerült neki? Az író Cserna-Szabó András szerint „Bödőcs írásaiban a páratlan irodalmi műveltség találkozik az igazi humorral Karinthy boncasztalán”. Habár mindezt kissé túlzásnak érzem, az tagadhatatlan, hogy a könyv egy rendkívül jól sikerült, szórakoztató irodalmi paródia.
 
Mi is a kötet alapkoncepciója? Végy egy rakat híres írót – magyarokat és külföldieket vegyesen –, akik három fejezetre vannak osztva; a „Bajszosok”, a „Budapestiek”, és a „Nem balett-táncosok”; tapasztald ki, milyen is az egyes alkotók stílusa, majd parodizáld ki őket. A Karinthy-formula tetten érhető, mindemellett az egyedi stílus megkérdőjelezhetetlen, és a legfontosabb: minden egyes kis részletben érezhető a tisztelet az adott író felé, amely szerintem végtelenül fontos egy ilyen mű megírásához és sikeréhez. Sokan azt gondolhatnák, hogy az adott író stílusának átvétele maga után vonja a korabeli témák átvételét is, de a rövid történetek aktualitása kiterjed a korrupcióra, a „stadionozásra”, de még a feminizmust is egy nagyon egyedi, Orwell-féle 1984-es látásmódból közelíti meg. Nem egyszer felnevettem a kötet olvasása közben, és többségében nem is unatkoztam, hiszen a paletta igencsak színes; kezdve a Hemingway-féle macsós Rómeó és Júlia történettel, Ottlik Géza Waldorf-katonaképzőjén át Kosztolányi Édes Annájának alternatív befejezésig, melyben cselédlány-szabadcsapatok tartják rettegésben Krisztinaváros vagyonosabbjait. Az író azt is sikeresen bizonyította, hogy még Rejtő Jenő alapjáraton mulattató, egyedi stílusát is jól ki lehet parodizálni, vagy – személyes kedvencem a kötetből – Krasznahorkai László melankolikus-depresszív világát mennyire humorossá tudja tenni, ha jól kapjuk el az alkotó stílusát. Emellett kifejezetten viccesek a kis leírások az adott íróról a rövid történetek elején, melyek megragadják az alkotó lényegi jegyeit.
Habár személy szerint annyira nem vagyok tájékozott a stand-up világban, így Bödőcs munkásságával is eddig csak elvétve találkoztam, a parodista saját stílusa is jól tetten érhető a sorokban. Talán emiatt több olvasó számára is érezhetővé válik a könyv második felére, hogy kitapasztalta a „Bödőcs-stílust”, így előfordulhat, hogy repetitívvé, szinte kiszámíthatóvá válnak egyes témák vagy akár poénok. A kötetnek ezen kívül megvannak a saját gyenge pontjai, néhány történet kontrasztosan erőtlenebbnek tűnhet egy másikkal összehasonlítva. Például az „Örkény-egypercesek” között vannak olyanok, melyek éppen csak elbukdácsolnak, és én kihagytam volna, de azt hiszem, ez még igazán megbocsátható egy elsőkönyves írónak, aki még csak most ismerkedik ezzel az ággal. 
 
A gyengébb irományok mellett azonban jól észrevehető az az intelligens humor és irodalmi műveltség, ami szerintem képes megragadni a pécsibölcsészek és persze mindenki más figyelmét és fenn is tartja azt. A könyv hátulján megtalálható ajánló szerint a humorista édesapja így nyilatkozott arról, hogy fia már nem csak a stand-up, de az írás világában is kipróbálja magát: „Addig se iszik.” Mindamellett, hogy ez egy igen nyomós indok az írás további művelése kapcsán, azt is hozzá kell tenni, hogy Bödőcs egy igenis szórakoztató könyvet hozott össze, és még rengeteg potenciál rejtőzik benne. Több mint érdemes lenne folytatnia az írói pályát, és ehhez az Addig se iszik egy remek ugródeszka. A szórakozás garantált, de azért ahogy a befejező mondatban is áll: „Sehol egy kibaszott, AIDS-es, százhatvan kilós, szudáni kurva...”. Ezzel Bödőcs úr nem szolgál a könyvében, minden mással igen.