I. Norton, Amerika császára – az élet királya

 

Az Amerikai Egyesült Államok császára volt, mégsem írtak róla egyetlen sort sem a történelemkönyvekben. I. Norton, minden kétséget kizáróan, a 19. század egyik legkedveltebb és legfurább uralkodója volt. Nem örökléssel, ármánykodással, véres harcok közepette került hatalomra, egyszerűen csak kinevezte magát császárrá.

Joshua Abraham Norton 1819-ben, Londonban született, majd Dél-Afrikában nevelkedett. Apja földművesből lett kereskedő, és jelentős vagyont halmozott fel, halála után pedig Norton mindent eladva Brazíliába ment, majd 50 ezer dollárjával San Franciscóba költözött. Különböző telekspekulációs üzletekkel mintegy 250 ezer dolláros vagyonra tett szert. Élete üzletét szerette volna megkötni, amikor a San Franciscóba érkező összes rizsszállítmányt felvásárolta. A termény ára felszökött, Norton azonban még mindig nem volt hajlandó eladni, így amikor beérkezett a kikötőbe egy újabb rakomány, a piac összeomlott és Norton mindenét elveszítette.

A csőd után új életet kezdett, kikiáltotta magát az Amerikai Egyesült Államok császárának, és I. Norton néven megkezdte 21 éves uralkodását. 1859-ben tette közzé proklamációját a San Francisco Bulletin címlapján, és a lapot azonnal elkapkodták. Második dekrétumával feloszlatta a Kongresszust, de parancsát nem teljesítették, így utasítást adott a Kongresszus épületének kiürítésére. A császárnak meggyőződése volt, hogy Mexikó nem képes saját ügyeinek intézésére, így Mexikó Védelmezőjévé nyilvánította magát.

I. Norton San Francisco kedvence lett, a rendeleteit címlapon hozó újságokat pillanatok alatt elkapkodták hűséges alattvalói. Délutánonként peckes léptekkel sétált a város utcáin, fogadta a járókelők köszöntéseit, ellenőrizte a csatornák állapotát, a közalkalmazottak munkáját, és néhanapján benézett egy-egy közintézménybe is. Jó császárhoz híven támogatta a vallást, minden vasárnap más templomban ülte végig az istentiszteletet. I. Norton még adót is bevezetett, amelyet a helyi boltokra és bankokra rótt ki, hetente 25-50 centet kért a boltosoktól, és 3 dollárt a bankoktól. A tulajdonosok nevettek, de a legtöbben fizettek.

A császár mindig rangjához illő öltözetben jelent meg alattvalói előtt: kék katonai uniformisához sétapálcát vagy esernyőt hordott. Fényűző udvartartását egy csúnya szürke épületben rendezte be, amelynek falait Napóleon és Viktória királyné portréi borították.

I. Nortont a város tartotta el, ingyen lakást, étkezést, utazást biztosítottak neki, még a színházak is ülőhelyet tartottak fent a számára. Ha I. Norton megjelent egy előadáson, a közönség csendben felállt, és csak akkor foglalt újra helyet, amikor a császár leült. Egy alkalommal még tüntettek is az uralkodóért. Egy túlbuzgó fiatal rendőr ugyanis csavargás miatt letartóztatta a császárt. I. Nortont maga a rendőrfőnök engedte ki a cellájából, és hivatalos bocsánatkérésben részesítette.

A császár gyakran intézett dörgedelmes hangvételű leveleket a Washingtoni szenátushoz az ország problémáit és a korrupciót illetően, azonban a fővárosban nem vettek róla tudomást. Uralkodásának 21 éve alatt ugyan 3 elnök is követte egymást, de egyikük sem ismerte el I. Nortont uralkodónak. A brit Viktória királynő azonban rendszeres levelezésben állt Amerika császárával, II. Pedro brazil király pedig még el is látogatott hozzá.

I. Norton császár 1880. január 30-án távozott az élők sorából, temetésén San Francisco majdnem egész lakossága megjelent, még a hivatalok és a boltok is bezártak. Az uralkodó halálhíre pedig az egész USA-t bejárta a napilapok címoldalán. Sírján az alábbi felirat látható: „Itt nyugszik I. Norton, az Egyesült Államok császára, Mexikó védelmezője.”

Mi volt népszerűségének titka? Talán az egyik San Franciscó-i lapban megjelent nekrológ fogalmazza meg a legjobban: „Norton császár senkit nem ölt meg, senkit nem rabolt ki, senkit sem fosztott meg a hazájától, s ez már önmagában több, mint amit a hasonló foglalkozású emberek bármelyikéről el lehet mondani.”