Hová bújt a gyilkos, kedves Sztálin?

A Szovjetunióban rend uralkodik. Mindenki boldog, nyugodt. Jólét van és szabadság. Na persze! Utópia és porhintés. A hivatalos dokumentumokban ez áll, a valóság azonban ennél sokkal hátborzongatóbb. A 44. gyermek című regény valós eseményekre alapozott politikai thriller, mely nem fél naturalisztikus képet mutatni a brutalitásról, a fenyegetettség érzéséről, a kínzásokról és a bűnözésről, melyek egytől egyig nem léteznek a Párt álláspontja szerint.

Tom Rob Smith bestseller kötete egy megrázó, ám hihetetlenül izgalmas krimi, melyből képet kaphatunk az 50-es évek szovjet társadalmáról, az ottani hétköznapok kontrasztosságáról. Részesei lehetünk egy beteg korszak könyörületet nem ismerő szeletének, ahol kémek és ügynökök, valamint besúgók figyelik az emberek minden cselekedetét. A politikai perek, a bebörtönzések és a kivégzések mindennaposak. Nem elég a titkosrendőrségtől való félelem, emellett mindenhol az éhínség és a hiány a jellemző. Csak a párt emberei vásárolhatnak kiváltságos boltokban, mindenki másnak nélkülöznie kell.

Ebben a kontextusban játszódik a regény, ahol a diktatúra szabályaira fittyet hányva egy őrült rituális gyermekgyilkosságokat követ el. Természetesen, mivel a Szovjetunióban a bűnözés „nem létezik”, így kegyetlen tetteit büntetlenül folytathatja kedve szerint. Megcsonkítja és megalázza áldozatait a szent cél érdekében, amely nem más, mint hogy nyomokat hagyjon valakinek. Tettének miértje a regény végén válik kézenfekvővé és szinte logikussá, de előtte könnyen elsiklik felette az olvasó tekintete.

A gyilkossági szál mellett a filozofikus kérdéseket is boncolgató kötet középpontjában egy titkosrendőrségi nyomozó hétköznapjait ismerheti meg az olvasó. Lev Gyemidov a második világháború hőseként és az Állambiztonsági Minisztérium ünnepelt munkatársaként él a köztudatban. Sikeres és befolyásos ember, aki munkája során emberek százait küldi a halálba abban a hitben, hogy ezzel a szovjet nép javát szolgálja. Lelkiismerete folyamatosan jelzi, hogy valami nincs rendben a hivatásával kapcsolatban, de elnyomja rossz érzéseit. Engedelmeskedik feletteseinek, eltussolja az ügyeket, jelent és vallat, de kételye egyre nő.

Amikor már nem tudja túltenni magát napi feladatain és egy „balesetet” is gyilkosságként kezd értelmezni – mely tudvalevőleg nem létezik a Szovjetunióban – főnöke egy uráli koszfészekbe száműzi egyszerű közrendőrnek. A tiszti pozícióból való eltávolítással Gyemidov gyanúja beigazolódik, hogy a szerencsétlenség mégsem az, aminek látszik. Természetesen Moszkva célja, hogy eltitkolja a gyermekgyilkosságot, hiszen a szovjet népnek nem szabad tudomást szereznie a párt dogmáival szembenálló bűnözésről. Ilyesmi ugyanis csak a kapitalista államokban található.

Gyemidov büntetése tehát az isten háta mögötti városba való kitelepítés, ahol rövid időn belül a moszkvaihoz hasonló esetekre bukkan. Ez nem hagyja nyugodni, így nyomozást indít saját szakállára a gyilkos felkutatására, de hajszája szinte hiábavalónak bizonyul. Ezzel a lépéssel veszélybe sodorja saját, felesége és szülei életét, hiszen Moszkva nem tolerálja az ilyen jellegű „magánvállalkozásokat” – büntet és végez mindenkivel, akinek köze lehet az ügyhöz vagy ez esetben Gyemidovhoz. Mindent kockára téve hajtja a lelkiismerete a volt tisztet a becsületbeli ügy megoldása felé. Akciója az Állam ellenségévé teszi, így mindent titokban kell intéznie.

A 44. gyermek című krimiben megismerhetővé válik, hogy hogyan terrorizálja egy kormány a saját népét, milyen körülmények között kénytelenek tengődni az emberek, és milyen fortélyokkal tudják túlélni a diktatúrát. A Smith által írott regény részletekben gazdag, sokkoló és képtelenség szabadulni a hatása alól. Magával ragad és elborzaszt.