Hogyan verd a gyereked? – gyakorlati tanácsok kezdőknek

Pár napja gyerekbántalmazást engedélyező, sőt arra kifejezetten felszólító keresztény könyv jelent meg Magyarországon. A Fegyelmezz! Megéri című „mű” fordítását a Keresztény Ismeretterjesztő Alapítvány (KIA) jelentette meg, eredetije Amerikából származik egy fundamentalista keresztény közösség írójától, James Dobsontól. Dobson, aki mellesleg pszichológus (!), a gyermekverést bibliai idézetetekkel indokolja, sőt ideologizálja.
Az írást a Libri minden gond nélkül kiadta, csupán akkor vonta be a könyv forgalmazását, amikor pszichológusok és gyermekvédelemmel foglalkozó szakemberek tiltakozó petíciót nyújtottak be, hivatkozva többek között arra, hogy Magyarországon a gyermekbántalmazást a törvény bünteti.
 
Maga a könyvben említett feltevés is durva, miszerint a verés valós, sőt Isten által támogatott nevelési módszer. Itt ugyanis nem egy egyszerű atyai pofonról van szó, amit lehet, hogy életében egy-két alkalommal tényleg megérdemel egy gyerek vagy inkább egy kamasz, hanem részletes technikákról és praktikákról, amihez a szülők folyamodhatnak. A legbrutálisabb az, hogy Dobson a veréshez használt eszközöket is konkrétan kijelöli: a leginkább ajánlott a bőrszíj és a bot; emellett azt is meghatározza, a kisgyermek testének mely részeit kell ütni, persze csupán pedagógiai célzattal.  
Mindannyian tudjuk azonban, hogy a bántalmazás egész egyszerűen nem vezet semmi jóra, sőt kifejezetten árt - bizonyítják ezt a témában folytatott kutatások, kísérletek és személyes példák is. 
Amennyiben azonban ez nem lenne elég indok a könyv és a mögötte álló fundamentalista, magukat kereszténynek mondó csoportosulások elvetésére, hagyatkozhatunk csupán a józan paraszti eszünkre is. Elképzelhetjük, mennyire életszerű a helyzet, amikor leülök a gyerekem mellé, átbeszéljük, mit tett rosszul, majd Isten elé visszük az ügyet közös imádságban, végül elmagyarázom neki, hogy kizárólag az ő érdekében most meg fogom verni és előszedem a bőrszíjat…- mert erre az eljárásmódra is biztat a Fegyelmezz!. Egész egyszerűen nem így élünk és nem így nevelünk gyereket. Ugyan én még nem vagyok anya, de sok család vesz körül és ezek alapján, illetve saját gyerekkori emlékeimre hagyatkozva azt gondolom, a könyv által reklámozott „módszer” nem normális, nem életszerű és legkevésbé sem hatékony.
 
Az általános felháborodást követően több újságíró is megkereste a KIA-t és kérték, adjanak valami magyarázatot a könyv létjogosultságára, egyáltalán keresztény mivoltára. Sok esetben válaszra sem méltatták őket, illetve bibliai idézetekkel próbálták indokolni a Fegyelmezz!-ben is kiemelt nevelési elveket és módszereket. A hozzáállásuk és a felfogásuk világosan mutatja, mennyire veszélyes egy ideológia mögé beállni anélkül, hogy bármiféle kritikus szemlélettel megkérdőjelezném az irányelveit vagy legalább egyes szegmenseit. Félreértés ne essék, nem a keresztény ideológiát szeretném kritizálni és nem állt szándékomban egy újabb vallásellenességtől fröcsögő írást alkotni. Amit kritizálok és elítélek, az nem más mint egy ideológia félreértelmezése és ennek a félreértelmezésnek majdhogynem agresszív terjesztése. Kérdezem én, csupán középiskolai történelemórák és fakultációk után, hogy lehet a Biblia - különösen az Ószövetség - kontextusából random idézeteket kiragadni? Hogy lehet több ezer éves nevelési elveket és allegorikus történetek vélt tanulságait kritikus megközelítés, gondolkodás és bármiféle változtatás nélkül átemelni a XXI. század világába? Hát így, ahogy Dobson és néhány hasonló könyvet alkotó írótársa tette.
 
Az esetnek azért valami haszna is volt, hiszen egy fontos dolgot megtanulhatunk belőle: gondolkodó emberként tartozom magamnak és a többieknek is annyival, hogy használom az eszem, legyen szó az élet bármely területéről vagy bármely elsőre talán jelentéktelennek tűnő témáról. Miért van erre szükség? Azért, mert ha ezt nem teszem, a józan ésszel és a józan gondolkodással szembemenő művek, emberek és elvek fogják megváltoztatni azt a kultúrát, amit valamikor gondolkodó, a többiekért tenni akaró emberek építettek.