„Hiszen úgysem fáj már semmi sem” – Siklósi Örs emlékére

Nem gondoltam volna, hogy ez az év is így indul. A január elszelelt csendesen, a vizsgaidőszak homályt borított minden történésre, a külvilág csak az év első hónapjának második felében csatlakozott hozzám, hogy együtt induljunk el egy jobb évkezdet felé. Kár volt ennyire optimistának lenni. Huszonkilenc éves korában, hosszan tartó betegség következtében elhunyt Siklósi Örs, az AWS frontembere.

Február ötödikén sütött a nap. Különös hónap ez, gondoltam, mikor a pécsi erkélyen cigarettáztam reggel tízkor. Félig még a csütörtök esti buliból ocsúdva, de már készülve a hazaútra. Sallang lenne, hogy hülye érzésem volt, pusztán csak furcsálltam az idő jókedvét egy ilyen rossz helyzetben. Nem mondom, hogy az elmúlt pár hétben-hónapban vagy évben rengeteg AWS-t hallgattam volna. Nem volt igazán szoros kapcsolatom a zenekarral, viszont akadtak olyan időszakok, amikor elővettem a 2018-as rockmaratonos koncertjüket, vagy az Égésföld lemezt, ami mai napig a kedvencem tőlük A cikk címében szereplő idézet is ennek az albumnak a nyitószámából, a Nem fájból származik..

Energia. Ha egyetlen egy szót kéne mondani Örsről, biztosan ezt mondanám. Amellett persze, hogy kivételes tehetségű énekes volt, az egyik legjobb dalszövegíró hazánkban.

Későn zárkóztam fel az életműből. Azonban ez lakótársamnak és jó barátomnak, Kendének köszönhetően sikerült. A 2017-es gerjeni rockfesztiválon ajánlotta nekem a zenekart, amire utána – szokásomtól eltérően – rá is kerestem. Egyáltalán nem bántam meg. Az utóbbi két-három évben lett egyáltalán fogalmam arról, hogy kik is ők, és mit csinálnak. Éppen ezért különösen nagy veszteség, hogy ilyen fiatalon hagyott itt Örs minket.

 

A kép forrása: www.a38.hu

Felfogni sem tudom, hogy mit érezhetnek a közeli hozzátartozói, barátai, zenésztársai. Amikor megismerkedtem velük, három éve, akkor voltam életem első és egyetlen AWS-koncertjén. A VOLT Fesztiválon, Sopronban. 38 fok, szikrázó napsütés. Nem akarom túlmisztifikálni a dolgokat. Egy dögös koncert volt, ahol hallottam a mindmáig kedvenc AWS-dalomat, a Budapestet. A koncert után megjegyeztem magamban, hogy „ez k*rva jó volt!”. Nem tudok és nem is akarok erre más szót használni. Mert Örs ilyen volt élőben.

Lehengerlő, erőteljes, páratlan. Emellett pedig egy nagyon szerény és közvetlen ember, aki simán ott maradt dumálni a rajongókkal koncert után.

Hiányozni fog, nemcsak azért, mert egyedülálló jelenség volt a magyar zenei palettán a hangja, hanem azért is, mert kevesen rendelkeznek ilyen pozitív kisugárzással és őszinte alázattal, örömmel a zene és a közönség iránt. 

Ez nagyon nem fair. Szörnyű felfogni, hogy a leukémia nem válogat. Huszonkilenc év a földön annyira kevés, mikor többre rendezkedünk be. A seb, ha nem is gyógyul be teljesen, az idő majd gyógyít rajta valamit. A mi dolgunk pedig innentől kezdve az, hogy emlékét őrizzük dalain keresztül, amíg csak bírjuk szusszal.