Hazudni és élni? – POSZT-impressziók/2

A POSZT-tal talán az a legnagyobb baj, hogy túl sok felejthetetlennek ígérkező előadás van ugyanabban az időpontban. Ma este az Prah és az Ördögűzők című darab között kellett választanom. Az utóbbi mellett döntöttem. Nem csalódtam.
 
Ha a Pécsi Országos Színházi Találkozó egy olyan jellemzőjét kellene mondanom, amiért nagyon szeretem, gondolkodás nélkül rávágnám, hogy SOKSZÍNŰSÉG. A fesztivál ideje alatt találkozhatunk ugyanis hazai és határon túli magyar színházi produkciókkal; komédiával és tragédiával; híres és méltán elismert szakmai kiválóságokkal, illetve olyan fiatal tehetségekkel is, akik most kezdik pályájukat. Olyannyira igaz ez, hogy a Kaposvári Egyetem IV. éves színművész osztálya szombat este mutatta be diplomaelőadását az ingyenes POSZT Egyetemi Napok keretein belül.
 
Éjjeli bagolyként rögtön az elején pirosponttal kell jutalmaznom a szervezőket, amiért este kilenc órás kezdéssel indították a darabot. A késő éjszakába nyúló előadás és az E78 koncerttermébe bezsúfolódott, székeit maga cipelő közönség már hamar amolyan lakásszínházas, bensőséges hangulatot teremtett. Erre az intimitásra nagy szükség is volt, hiszen az Arthur Miller Salemi boszorkányok című drámája alapján készült Ördögűzők nem egy könnyű darab, sőt kifejezetten fájdalmas és sokkoló.
A helyszín Salem városa, fókuszban a keresztény gyülekezet, melyben felüti a fejét a boszorkányság. Vagy mégsem? Mit tehet ilyen helyzetben az ambíciózus pap, a bigott gyülekezet és a józan eszére hallgató tisztességes ember? Egyáltalán marad még józan ész és tisztesség bárkiben is boszorkányperek hosszú sora után? A darab szerint marad, bár nem sokakban.
 
A történet körvonalazódásának elsődleges és szinte egyetlen forrásai maguk a színészek. Nincsen ugyanis látványos jelmez, pazar díszlet vagy felturbózott fénytechnika. Ezek a körülmények lehetőséget adnak arra, hogy az előadók megmutassák a lecsupaszított lényeget: a színjátszást önmagát, ami független kelléktártól, ami nélkül, hangszerelés és koreográfia ide vagy oda, az előadás üres és szánalmas lesz. Nagyon jó munkát végeztek, nem tudnék olyan karaktert mondani, akinek a személyisége és a darabban betöltött jelentősége ne formálódott volna meg előttem. Sőt, az este leghátborzongatóbb élménye az volt, amikor belenéztem a szereplők szemébe és láttam a tekintetükben karaktereiket és teljes életüket. Azt hiszem, az igazi színészi nagyságot az (is) fémjelzi, amikor még csak meg sem kell szólalnod a színpadon, mert a közönség már a tekintetedből ért mindent. Ennek alapján van egy olyan érzésem, hogy néhány év múlva ezekben a fiatalokban legendás előadókat tisztelhetünk majd.
 
A meggyőző tekintetek mellett a szokatlan, nehezen kivitelezhető, esetenként veszélyes mozgáselemek közös megvalósítása, illetve a darabban többször előforduló meztelenre vetkőzés is igazolta a szakmai profizmust és a színésztársakba vetett nagyfokú bizalmat. Ez utóbbira különösen is nagy szükség volt egy olyan darabban, ahol az emberség legmélyebb, legmocskosabb szintjével kellett szembe nézni, kellemetlen kérdésekre kellett válaszolni, úgy mint: Mennyit ér a nevem? Mindig meg kell alkudni? Hogy várhatjuk el a másiktól, hogy tisztességesen játsszon, ha a játékszabályaink alapvetően tisztességtelenek?   
 
Mindezek után nem csoda, hogy az előadás végén sok könnyes szemet láttam, mind a nézők, mind színészek között. Az előadók részéről lehet ez a megkönnyebülés jele, a többiekkel való utolsó együttjátszás meghatottsága vagy inkább annak az öröme, hogy itt most megszületett valami, valami, amit közösen hoztunk létre, ami miatt érdemes színházat csinálni és nézni. Ugyan a kaposvári egyetemisták előadása nem szerepel a versenyprogramban, a jegyekért sem kellett közelharcot vívni és a fesztiválközönség nagy részének valószínűleg fogalma sem volt arról, hogy mi zajlott szombat éjszaka a Zsolnay negyedben; mégis a 2017-es POSZT győztese, a legértékesebb produkció az Ördögűzők volt – számomra biztosan.
Azoknak, akik e rövid beszámoló után kedvet kaptak, ajánlom a Színház-és Filmművészeti Egyetem III. éves osztályának ma esti (06.11) 21.30-kor kezdődő Woyzeck című előadását, melynek helyszíne a Janus Egyetemi Színház. Lipcsében vagyunk, 1821-et írunk. Woyzeck, a közismert borbély több késszúrással megöli barátnőjét. Miért tette? Beszámítható volt egyáltalán? A darab nem garantálja a kérdések megválaszolását, az izgalmas filmes technikák színpadon való megjelenítését és a feszült, bizonytalan hangulatot viszont igen.
 
Azokat pedig, akik nem kifejezetten éjjeli baglyok, a Művészetek és Irodalom Házába invitálnám a Nyílt Fórum felolvasószínházi előadásaira. Holnap, június 12-én 15.00-kor a Hóbort című darabot láthatjuk majd. Mit tehet egy anya, ha nem hajlandó elfogadni fia másságát? Mi az elfojtás és a tagadás ára? - az előadás ezeket a kérdéseket is feszegeti.
 
Június 14-én 15.00-tól pedig szintén a Művészetek és Irodalom Házában, az ELTE ígéretes bölcsészhallagatóinak, a húszéves Kovács ikreknek a Jégtorta című darabját tekinthetjük meg. Fekete komédia hétköznapi emberek főszereplésével. A előadásban olyan emblematikus művészek közreműködésére számíthatunk, mint Hegedűs D. Géza színész és Szabó T. Anna költő.