“Ha a humor meghal, akkor öt perc múlva én is meg fogok”

Alig hogy magunkhoz tértünk az olyan nagy emberek halála után, mint Andy Vajna, Tandori Dezső vagy Kautzky József, most ismét elvettek tőlünk egy nagyszerű személyt. Nagy ürességet hagyva maga után, Koós János ma távozott közülünk.

Ha azt mondom, Koóstoló, biztos vagyok benne, hogy mindenkinek az a mindig mosolygó férfi jut eszébe, akinek egy szivar lógott ki a szájából. Sőt, talán még a Kislány a zongoránál című dal egyik sorát is elkezdenénk dúdolni, miközben Az oroszlán ugrani készül című film néhány jelenetét pörgetnénk le a fejünkben. Mindez persze csak néhány neves részlete Koós János pályafutásának.

Azt talán már kevesebben tudják, hogy a művész valójában Kupsa Jánosként látta meg a napvilágot Bukarestben 1937. november 20-án egy igazi székely családban.

Sokan úgy vélik, Gyergyószárhegyen született 21-én, az énekes egy interjúban elmondta, hogy a hivatalos anyakönyvben tényleg az utóbbi dátum szerepel, ugyanis édesapja az örömtől ittasan tévesen diktálta be a jegyzőnél. Későbbi nevét pedig Marton Frigyestől, a Zeneakadémia rendezőjétől kapta, amikor fellépett az 1960-as karácsonyi műsorban. Az előadás plakátját nézve még meg is jegyezte, hogy hibásan szerepel rajta a neve, mire csak azt a választ kapta, hogy ez jobban megjegyezhető. Így aztán innentől kezdve Koósként került a köztudatba.

 

 A fotó forrása: 24.hu

 

Koós már gyerekkora óta közeli kapcsolatban állt a zenével, a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolába járt, majd a Zeneművészeti Főiskolán végzett oboa szakon. Egyik tanárának köszönhetően került az Országos Pénzügyőr Művészegyüttesbe 1957-ben, ahol 1960-ig tevékenykedett. Ekkoriban indult be igazán könnyűzenei karrierje, amire egy nagyon kedves történettel emlékezett vissza. A Vajdaságban lépett fel és úgy alakult, hogy a Sír a telefon című slágerét nem tudta elénekelni az akkor nyolc éves Esze Dóra hiányában.

Ezt azonban egy, a közönségben lévő kislány sérelmezte, aminek következtében Koós felhívta őt a színpadra és együtt adták elő a közismert dalt.

Igazán nagy sikert a táncdalfesztiválok hoztak neki: 1968-ban és ’69-ben első díjas lett. Ezután kezdett el a színészettel is foglalkozni. Szerepelt többek között a Bűbájosok, A gyilkos a házban van és később az Apám beájulna című filmekben, valamint az Operettszínház Víg özvegyében . Első nagylemeze 1971-ben jelent meg Gulliver és a hat törpe névvel, ezt 1973-ban Az én utam című album követte. Rengeteg fellépése volt, megfordult a Szovjetunióban, Bulgáriában, Ausztriában és az NSZK-ban is, valamint bejárta egész Ausztráliát, Amerikát és Kanadát is.

Egyik ikonikus társával, Hofi Gézával a Halló, itt Balaton! című, az Országos Rendező Iroda által szervezett műsorban találkoztak először, és indultak el együtt a parodizálás útján.

Az énekes szívében nagy helyet foglalt el a komédia, hiszen azt vallota, hogy “Ha a humor meghal, akkor öt perc múlva én is meg fogok”. 1999-től aztán megjelent a televíziók képernyőjén is. Először a Koóstoló című műsorban láthattuk, 2002-ben pedig a Magyar Televízió a Koós Klubbjában.

Élete során számos díjat és kitüntetést kapott, például A Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztjét 1995-ben, Artisjus Életműdíjat 2005-ben, valamint a Magyar Toleranciadíjat 2011-ben.

Bár gyerek voltam még, emlékszem, mikor a nagypapám holmijai között kutatva tanulmányoztam a VHS kazetták működési elvét, majd találtam egy Megalkuvó Macskák feliratú darabot. Azóta sajnos már megöregedett a felvétel, de a sláger egy örökzöld klasszikus maradt, amit két ragyogó tehetségnek köszönhetünk. Koós János ugyan már nincs közöttünk, de mint a magyar könnyűzene jeles tagját sosem fogjuk elfelejteni őt és a kislányt a zongoránál.