Gyuricza Gergely –Tűrhető festő vagyok, de hihetetlen pókember

 

Egy brazil kávéültetvény éves termését egy nap alatt elfogyasztja, ezen kívül tanul, tanít, fest, blogol. Egyébként pedig ő Gyuricza Gergely, másodéves PhD hallgató a Pszichológia Tanszéken.

Mi a szakterületed, milyen kutatásokkal foglalkozol?

A szakterületem az alkalmazott pszichológia, ezen belül pedig reklámpszichológiával foglalkozom. A fő kutatási területem a közösségi marketingtevékenységek támogatása alkalmazott pszichológiai eszközökkel, ami remélhetőleg elég rentábilis, és jelentős piaci igény lesz rá.

Miért pont az alkalmazott pszichológia, a reklámpszichológia?

Sosem akartam intrapszichés szinten foglalkozni az emberekkel, én a közösségekben látok fantáziát. Az érdekel igazán, hogy hogyan lehet a jó ötleteket a megfelelő emberekhez eljuttatni, hogyan lehet egy közösséget úgy formálni, hogy az jelentős változásokat eredményezzen.

Hogyan képzeled el a jövődet?

A nagyvállalati szféra távol áll tőlem, szerintem megváltoztatja az embereket. Az üzleti életbe maximum tanácsadás szintjén szoktam belefolyni. Egyszóval ez nem olyan karrier, amilyet magamnak választanék. Mindenképpen a PTE-n szeretnék maradni tudományos pályán (és a hallgatókat terrorizálni). A tudományos munka mellett pedig a festésre is mindig jut majd időm.

Ha már így szóba hoztad, hogy került a képbe a festészet?

Alapvetően érdekelt a vizuális kultúra, de komolyabban csak a BA képzés alatt kezdtem el foglalkozni vele. Akkoriban olyan dolgok történtek velem, amik nem kifejezetten mutattak jó irányba, így korrektív jelleggel nekiálltam rajzolással, festészettel foglalkozni. Teljesen autodidakta módon, youtube-os és egyéb online gyakorló feladatok segítségével tanultam meg festeni.

Mondhatjuk, hogy a festés a te saját terápiád?

Így van, és működik. Bár az elején nem hittem az ilyesmiben, aztán rádöbbentem, hogy a festészet nagyon primitív, archaikus szinten szólítja meg az embereket. Amit festek, annak a jelentése mások számára is egyértelmű.

Mi a véleményed a pszichológia és a festészet kapcsolatáról?

A festészet számomra kizárólag a pszichológiáról szól: nem azok a dolgok fontosak, amiket el lehet sajátítani – a gyakorlat, a technika. A festészet nekem az egyén személyiségének kifejezéséről szól, azokról a traumákról, megrázkódtatásokról, örömökről, amiket átél, majd megjeleníti a vásznon. Ehhez nincs szükség egyetemi szakképzésre, csak arra, hogy az egyénnek legyen valamilyen integráláshoz kötődő identitás-fragmentuma, amit utána vizuálisan meg tud jeleníteni.

Milyen eredményeket értél el eddig a festészettel?

Több kiállításom volt már Pécsett és Budapesten, megnyertem jó néhány pályázatot. Idén például a POSZT pályázatát is én nyertem, egy képemet pedig sikerült publikálni egy antológiában. Igazából nem a győzelem motivál, én csak élvezem, hogy festhetek.

Mesélj egy kicsit a Just do artról!

Hiszek abban, hogy a művészet nem egy individuális folyamat, hanem egy közösség. Ennek tükrében indítottam egy közösségi oldalt a Facebookon Just do Art (facebook.com/gyuriczart) címen, ahol próbálok dialógust folytatni olyan emberekkel, akik ugyanazokban a dolgokban hisznek, mint én. Ezen felül elkezdtem egy olyan közösségi alapú festészeti projektet, ahol az emberek által adott érdekes történeteket, kreatív ötleteket festem meg, és ezt megosztom egy érdeklődő youtube-közösséggel (http://www.youtube.com/user/TheJustdoArt). A támogatásukért cserébe a kéthetente elkészülő képek mindegyikét kisorsolom azon emberek között, akik megosztanak, kommentelnek, részt vesznek a folyamatban, megosztják a látásmódomat.

Mi az élet értelme?

Az élet értelme önkifejezés, az alkotás maga. Semmi más nem számít. Csináld azt, amit szeretsz, mondd azt, amit gondolsz. Válassz olyan karriert, amiben hinni tudsz.