Gyakorolsz, olvasod és csinálod

Te is voltál már úgy, hogy éjt nappallá téve tanultál egy vizsgára, odamentél már majdnem magabiztosan, hiszen készültél, és mégsem sikerült? Legyen szó egy apró tesztről, egy ZH-ról, vagy egy szemesztert záró vizsgáról, az érzés akkor is igazán lehangoló. Fanni is ezen az érzelmi hullámvasúton ment keresztül, amikor nem is egyszer, hanem kétszer bukott meg az angol alapvizsgán. Fanni harmadéves az osztatlan tanári képzésben néz szembe nap mint nap az egyetem kínálta megpróbáltatásokkal. A jövőben angolt és biológiát szeretne tanítani. Mohácsról érkezett Pécsre, a mi kis szeretett városunkba. Állítása szerint élvezi a pezsgő egyetemi életet, de vajon hogyan élte meg az angol alapvizsga nehézségeit?

 

PécsiBölcsész: Mesélj a szakodról! Miért pont ezt választottad?

Litter Fanni: Az az igazság, hogy nem volt konkrét tervem, még a jelentkezési határidő előtti napon sem. Egyébként a szüleim tanárok, és tőlük már rengeteg mindent hallottam a szakról, hogy milyen is valójában. Ők teljes mértékben ellenezték, hogy tanárira jöjjek. Engem azonban mindig is érdekelt a biológia és az angol, nagyon szeretek nyelveket tanulni. Így hát összegeztem a lehetőségeimet. Nemrég indult ez az osztatlan képzés, és sokan azt javasolták, hogy válasszak egy ilyet, nézzem meg, és onnan még esetleg át tudok jelentkezni ide-oda. Kényszerből választottam, nem akartam már halasztani, mert egy hétosztályos gimnáziumba jártam, szóval már húsz éves múltam, amikor leérettségiztem.

Nehéz, választhattam volna valami könnyebbet, de nem csinálnék szívesebben semmi mást.

Nem tanulnék mondjuk földrajzot biológia helyett, vagy németet angol helyett, szóval ez így megmaradt. A képzés felén túl vagyok, így mindenképpen szeretném befejezni, ha törik, ha szakad. Tehát a célom nem feltétlenül a tanári volt, hanem inkább az, hogy ezt a két tárgyat tanulhassam. Lesz egy mesterdiplomám belőle, utána pedig bármelyik tantárgyammal továbbmehetek, ez így jövedelmezőnek tűnik.

 

PB: Izgulós vagy a vizsgákat illetően?

L.F.: A szóbeli vizsgák előtt általában nagyon izgulok a mai napig. Egyébként nem értem, miért. Ebben az évben több olyan tárgyunk volt, amiből szóbelizni kellett.

Például módszertan, ahol még a szaktársaim előtt is képes vagyok leizzadni öt perc alatt. Ezen próbálok most változtatni. Az angol szóbeli előtt is rettenetesen izgultam.

Az írásbeli előtt is egy kicsit, de arra csak beülök és onnantól minden rendben. Meg írásbelin alapvetően gondolkodni kell, így fel kellett fognom, hogy ott az a lényeg, hogy koncentráljak, és ha pluszban izgulok, nagyon gyorsan elmegy az időm. Úgyhogy muszáj volt változtatnom ezen.

 

Grafika: Kovács Alíz

 

PB: Milyen tanulási módszereket használsz, hogyan készülsz egy vizsgára?

L.F.:

Nem vagyok az a típus, aki leül két nappal a számonkérés előtt, és reggeltől estig tanul, mert mire elérkezik a vizsga időpontja, elfelejtem az anyagot. Valakinek amúgy ez bejön, de nekem, főleg bioszból – ahol rengeteg képlet kell például – le kell ülnöm minimum egy héttel a vizsga előtt.

Inkább tanulok kevesebbet, szünetekkel. Főleg, hogy mellé sokszor angolból is kell készülnöm. Ilyenkor vegyesen tanulom a kettőt és egy hétig folyamatosan ismétlek. Nekem ez a módszer jött be a legjobban. Például ha van negyven-ötven tételünk, akkor ötösével-tízesével haladok velük. Nagyon nehéz volt az első félév, mert akkor körülbelül mindenkinek arról szól az egyetem, hogy bulizik a Sörházban, a Szenesben, az Estben és senki nem aggódik, mondván, úgyis október végén vannak a ZH-k. Aztán ott vagy két nappal a vizsga előtt, és semmit sem tudsz.

 

PB: Amikor először megbuktál az alapvizsgán, mit gondolsz, miért nem sikerült?

L.F.: A vizsga írásbeli felét igazságtalannak éreztem, ezt akkor hangoztattam is. Alapvetően első évben vannak felkészítő alapórák, a Reading & Writing és a Listening & Speaking Skills. Ezek mind kiegészítő segítséget nyújtanak az alapvizsgához. Én még pluszban el is mentem pár tanárhoz, akik nagyon sokat segítettek. Szerintem ahhoz képest, hogy egy felsőfokú nyelvvizsgával és egy emelt érettségivel jöttem ide, jobban kellett volna sikerülnie. Az első évemben két vizsgaalkalmat hirdettek angolból, és úgy buktam meg rajtuk, hogy elmentem az elsőre, mire rá pár napra volt a második. Két nap alatt már nagyon nincs mit fejlődni.

A szóbelinek egyébként két része van, az egyik szerintem azért volt egy kicsit igazságtalanabb, mert volt egy megoldókulcs, és ha a benne szereplő szavakat nem használtad, hiába írtad körbe azt, amire rákérdeztek, nem fogadták el. Azt hiszem, azóta már változtattak ezen. A másik része a hallásértés, ami viszont az én hibám volt.

Úgy gondolom, hogy mindig is ez volt a leggyengébb pontom. Valószínűleg nem gyakoroltam eleget. A vizsgázás amúgy attól is függ, hogy melyik tanárhoz kerülsz. Ketten vizsgáztatnak és vannak összesen nyolcan vagy tízen. Általában úgy mész be egy vizsgára, hogy látod magad előtt az esélyeidet: körülbelül tudod, hogy tudásod alapján az adott vizsga sikerülni fog vagy nem. Az alapvizsgánál viszont nem ez volt a helyzet. Úgy mentem be, hogy ha megbukok, akkor megbukok, nincs mese, ez van.

 

PB: Az első bukásod után motiváltnak érezted magad, hogy újból megpróbáld, vagy inkább feladtad volna?

L.F.: Megmondom őszintén, az első kérdés a fejemben az volt, hogy hova tudok átjelentkezni. Sokan, angol-tesisek, sőt, szintén angol-bioszosok is azonnal reagáltak az első, illetve másodévben, mert akkor még könnyen szakot lehet váltani. Ekkor még nem biztos, hogy sokat csúsznak, meg amúgy is, egy év belefér a tanárisoknak, az még államilag támogatott. Nekem igazából a szüleim mondták, hogy ha már elkezdtem, ne adjam fel. Nem akarják, hogy átváltsak például földrajzra, amit egyébként sem szeretek.

Szóval úgy voltam vele, hogy rászánom magam és egész évben megy a gyakorlás. Nem tudok mit csinálni, gyakorolni kell, hátha ismétlődnek az évek során a feladatok. Több szót tanulok, jobb lesz a szövegértésem, hallásértésem és így tovább. Úgyhogy valahogy összekapartam magam.

Ez egy stressz volt, én is úgy voltam, mint a mostani elsőévesek. Látom rajtuk, hogy küszködnek, meg is mondtam nekik, hogy próbálják meg az alapvizsgát minél hamarabb, de nagyon félnek tőle. Nem mersz elmenni első évben, mert ott van még a tojáshéj a fenekeden és minden sokkal bizonytalanabb mint később. Közben rád pakolnak egy halom terhet, mert elküldik Neptunban is, megkapod papír alapon is az üzenetet, hogy ha nem sikerül az alapvizsga az ötödik félévig, ki vagy rúgva. Szóval tulajdonképpen az első évben érdemes dönteni arról, hogy végig akarod-e csinálni ezt minden áron, nem később.

 

PB: Van valami tanácsod azoknak, akik még az alapvizsga előtt állnak?

L.F.: Egyrészt, amit az előbb említettem, hogy amennyiben elsőévesek és úgy érzik, nem megy nekik, mindenképpen próbáljanak meg még időben szakot váltani.

Ha pedig nem most kezdték, és mindenképpen szükségük van az alapvizsgára: nekem csak az jött be, hogy amiből gyenge voltam, azt gyakoroltam megállás nélkül.

Például a hallásértésem gyenge, ezért szeptembertől kezdve minden nap megoldottam egy feladatsort. Nincs olyan hallásértési feladat, amit mutatsz nekem és még nem csináltam meg. Ezek a dolgok tényleg azon múlnak, hogy gyakorolsz, olvasod, és csinálod. Nem tudod megtanulni, nem tudsz bemagolni ezer szót, és abban bízni, hogy majd csak benne lesznek a vizsgában. Ajánlom azt is, hogy keressék fel azokat a tanárokat, akikről tudják, hogy szívesen segítenek. Ráadásul most már vannak alapvizsgára felkészítő kurzusok is, amiket én még nem tudtam igénybe venni, ezekre is érdemes elmenni. Szóval gyakoroljanak minél többet, ha pedig akarnak és még tudnak, akkor váltsanak egy olyan szakra, amit szívesebben tanulnának.