„Gratulálok, fel van véve!”

Csak erre a mondatra vár mindenki, aki munkába szeretne állni. De mi mindent kell kiállni, míg az ember eljut idáig. Izzadó tenyér, remegő lábak, dadogás, mindenkin máshogy jön ki az izgalom. Bizony, mindenkin! Senki sem úgy jár állásinterjúra, hogy lazán hátra dől, elmondja, miben tehetséges, a végén pedig lepacsizik a főnökkel. Ha magadra ismertél és te is ezekkel a problémákkal küzdesz, tudd, hogy nem vagy egyedül. Megnyugtatásképp pedig itt van néhány hasznos tipp, hogyan győzd le az ilyesfajta izgalmakat.
 
Előkészületek
 
Mielőtt elindulunk egy állásinterjúra, érdemes utánanézni, hová is megyünk. Mi a cég neve? Mivel foglalkoznak? Milyen pozíciókra pályázom? Kellemetlen helyzetbe kerülhetsz, ha az első pár kérdés után kiderül, hogy igazából fogalmad sincs ezekről, mert ez azt sugallja, hogy igazából nem akarod eléggé ezt az állást. Nem szabad, hogy azt érezzék, neked mindegy, hova kerülsz, csak legyen egy hely, ahová bejársz hétköznap reggel nyolctól délután négyig. Azt kell sugároznod, hogy te pont ezt a munkahelyet akarod, boldogan dolgoznál ott és nálad alkalmasabb személyt nem találnának az adott pozícióra. 
 
Egyenlő pályák, egyenlő esélyek
 
Pályakezdőként, friss diplomásként hajlamosak vagyunk továbbra is diákként tekinteni magunkra. Megszoktuk az alá-fölé rendelt viszonyt és elkövetjük azt a hibát, hogy ezzel a képpel a fejünkben lépünk be egy állásinterjúra. De nagyon fontos, hogy ez nem egy vizsga. Az interjúalany és az interjúztató egyenrangúak. A munkaadónak ugyanolyan fontos, hogy alkalmazottat találjon, mint a munkavállalónak, hogy munkahelyet. Mindenkinek joga van kérdezni, vagy ha az egyik fél úgy érzi, nem erre gondolt, a beszélgetést megszakítani. Egy biztos, ennek a végén nem lehet megbukni, maximum a két fél elképzelése nem egyezik, de egy rossz interjúnak nincs semmi nyoma. El kell menni a következőre.
„Rossz szokások”
 
Mindenki tudja magáról, mit szokott csinálni, amikor zavarban van. „Jajj, mit fog gondolni az interjúztató, ha remeg a kezem, megakadok vagy a hajamat igazgatom?” Hát semmit! Hidd el, nem te leszel az első, akit meghallgat. Ezek az emberek általában már több száz interjún túl vannak, tudják, milyen helyzetben vagy, nem meglepő, ha izgulsz és szükséged van egy kis időre, hogy feloldódj és nyugodtabban beszélj. Elsősorban az ő dolga, hogy megteremtse a megfelelő komfortos körülményeket számodra a beszélgetéshez. Úgyhogy vegyél három mély levegőt és próbáld a legjobb oldaladat mutatni.
 
Humor
 
Mit lehet és mit nem? Sokszor egy vicces beszólás, amin mindenki jót nevet, egy csapásra oldja a feszültséget. De ügyelni kell arra, hogy milyen poén az, amit meg lehet engedni magunknak egy ilyen helyzetben. A szarkasztikus humort érdemes inkább mellőzni, nehogy egy ártatlan viccnek sértődés legyen a vége, de egy ,,ütős” megszólalással akár emlékezetessé is lehet válni a felvételiztető számára.
 
Szelektálj
 
Van pár dolog, amiről egy interjún nem beszélünk. Ilyen a hobbi, szabadidős tevékenységek, magánélet. Így, ha csak nem kapcsolódik közvetlenül a megpályázott álláshoz, ne mondj olyanokat, hogy te egyébként egy zenekarban játszol és keddenként stepaerobikra jársz. Amit viszont fontos elmondani, hogy miért vagy jó az adott helyre, mik az erősségeid, milyen nyelveket beszélsz, milyen tapasztalataid voltak eddig. Figyelj oda arra is, hogy ne kerülj ellentmondásba a leadott önéletrajzoddal. Ha például egy munkahelyen csak rövid ideig voltál, nem tartottad fontosnak és ezért nem került bele a CV-be, az interjún se említsd meg.
 
Indiszkrét kérdések
 
Vannak olyan dolgok is, amiket viszont neked nem kötelességed megosztanod, ha nem akarsz. Például van-e párkapcsolatod, van-e gyereked, akarsz-e gyereket a következő néhány éven belül, miért akarsz eljönni vagy jöttél el az előző munkahelyedről. Ezek olyan személyes kérdések, amikhez senkinek semmi köze, és teljes nyugalommal mondhatod, hogy ezekre te nem szeretnél válaszolni. Ez a probléma főleg a 25 és 35 év közötti nőket érinti, mert náluk áll fenn az a ,,veszély”, hogy férjhez mennek és gyereket szülnek. Nyilván nem szép dolog terhesen elmenni egy interjúra és aláírni egy 3 éves szerződést, majd fél év múlva elmenni GYES-re, de szerintem ezt mindenkinek a saját lelkiismerete döntse el, senki nem tartozik elszámolással a magánéleti terveiről.
 
Ezt a néhány pontot ha szem előtt tartod, már magabiztosabban lépsz be a ,,bírák” elé, ezzel rengeteg jó pontot gyűjthetsz és pár lépéssel közelebb kerülhetsz álmaid munkahelyéhez. Sok sikert kívánok!