Gólyatábor – avagy „Ez jó volt, ez jó volt, ez fantasztikusan jó volt!”

A PTE BTK Gólyatábor olyan, mint egy zártkörű négynapos „fesztivál”, ahol a hangulat mindig az isteni és a csodálatos között ingadozik. A tábor nem a szivatásokról, hanem egymás megismeréséről, a jó zenéről és a bulizásról szól. A jelszó pedig: „Semmi sem kötelező, de azért sok minden ajánlott”.

A gólyatábor nem kötelező, ezért ha gólya létedre úgy érzed, hogy már mindent láttál, és szerinted nem vicces a táborig vezető 20 perces utat 2,5 óra alatt megtenni, közben mindenféle tréfás népi játékkal és énekléssel megfűszerezni az életed, akkor valószínűleg azt sem találnád szórakoztatónak, ha folpack fóliába csomagolva mosószeres nylonon kell csúszkálnod (pedig az nagyon adja). Amennyiben nem szeretsz nyilvános helyeken „közös-ülni”, indokolatlan lelkesedéssel közlekedési eszközöket megtapsolni, artikulálatlanul ordibálni (első nap értelmes dolgokat, utolsó nap bármit), továbbá olyan indulót írni, amit aztán naponta tízezerszer lehetőséged nyílik botrányos hamisan elő is adni, akkor otthon maradhatsz, és hátradőlve nyugtázhatod, hogy ez nem neked való szórakozás.

Ha viszont ellenállhatatlan vágyat érzel, hogy ezeken a csapatépítő feladatokon részt vegyél, és közben megismerkedj a többi elsőévessel, főleg azokkal, akikkel az elkövetkezendő években napi kapcsolatban leszel, akkor mindenképpen neked találták ki a tábort. Barátságokat köthetsz, szobatársat, lakótársat találhatsz, sőt a lányok talán még a „szőke herceg”-gel is összefuthatnak, bár azt meg kell említenem, hogy éjfél után már csak a „fordított Hamupipőke”-felállás szokott előfordulni, amikor a „herceg” veszíti el a fél pár cipőjét, nem pedig lány (és jó esetben csak azt).

Sőt mi több, megismerkedhetsz a seniorokkal, akik már túl vannak azon, amiről te még azt sem tudod, hogy létezik. A seniorok hasznos információkkal rendelkeznek az egyetemről, az egyetemi életről, a tantárgyakról, vizsgákról, meg persze ismerik a város összes kocsmáját, de nem csak ezért szeretjük őket.

kjhjkghjg

mgjk,h,hm,hghkjg

khkjghjkű

jkklhjjklhhjffhdjkjkfghfh

És hogy honnan ismered fel a seniort? Első nap: piros póló van rajta, téged ugráltat, és állandóan ordibál vagy énekel, ami még rosszabb. Második nap: olyan pólót hord, ami tegnap még piros volt, nincsen hangja, és úgy iszik, mint hat orosz. Harmadik nap: Valószínűleg már nincs is rajta póló, két napja nem aludt, de még így is többet tud inni, mint te. Negyedik nap: saját magadat se nagyon ismered fel, nemhogy őket.

Nem mellesleg a gólyatábor az a hely, ahol olyan ismeretekre tehetsz szert, amiről a középiskolában biztosan nem hallottál, de az egyetemi túléléshez elengedhetetlenül szükséges, úgyhogy mindenképpen gyere el:

  • 1. Ha még sosem próbáltad gyakorlatban bizonyítani a Heineken-féle határozatlansági relációt: „Az ember sosem állíthatja biztosan, hogy hány sört ivott meg előző este.”
  • 2. Ha eddig nem tanultál meg imádkozni. (A táborban olyan volt a kaja, hogy még a mélyen vallásosak is utána imádkoztak, nem előtte.)

3. Ha nem tudod, melyik prominens egyetemi személyiségtől származik, az alábbi idézet: „Apa azért iszik, mert te sírsz!”
4. Ha nem ismered a „fény” élettani hatását a gólyákra, és egyéb halmazállapot-változásokkal sem vagy tisztában.
5. Ha nem tudod, mi az a „vödrös cucc”, de szeretnéd.

A gólyatábor olyan élmény, amelyre egész életedben emlékezni fogsz, és csak egyszer van rá lehetőséged, hogy elsősként részt vegyél rajta, szóval ne hagyd ki. És bármi történjen is a négy nap alatt, nem számít, mert: „A gólyatábor olyan, mint Las Vegas. És ugyebár ami Vegasban történik, az Vegasban is marad.”