„Gólya ír”

Kapcsolódó anyagok

Richolm Orsolya gólyatábori beszámolóját itt találjátok

Taragyia Tomiszláv galériáit pedig itt és itt

Hősünk keményen küzdött a leragadó szemhéjak és az elalvás ellen. A „Bevezetés az irodalomtudományba” című óra nem megfelelő hely az előző napi Szenes-buli kipihenésére. No, de az a buli… Perceken belül az asszociációk sora eljutott a gólyatáborig. Nem szabad. Most az irodalmi műnemekre, műfajokra kell koncentrálni. A szemek szépen lecsukódnak, hősünk felváltva motyogja a következő szavakat: irodalom, gólyatábor, műnem, buli. Végül a biológiai szükséglet nyer: emberünk mély álomba zuhan.

2012-es BTK-s Csapatépítő Tréning Sikondán. A gólyatábor kevert műfaj, ugyanis mindhárom műnem jellegzetességeit magában hordozza. A lírai rész először akkor mutatkozott meg, amikor verset kellett tanulnunk. Jobban mondva dalt egy nyúlról, aki elment a bálba. Később új helyzetbe kerültünk: saját kreativitásunkat élhettük ki, amelyre lehetőséget a csapatinduló megírása adott. A líra az egyén belső érzéseire fekteti a hangsúlyt, mint például a szerelem. Ebben nem volt hiány; láthattunk középkori lovagokat megszégyenítő udvarlásokat és úriemberekhez nem méltó násztáncot a parketten, de ez még belefért a humor kategóriájába.

Nagyepikai tulajdonságokat is hordozott a gólyatábor: sokkal több mint 250 szereplő, számos cselekményszál, melyek közül természetesen egy fővonal emelkedett ki, a többit pedig fedje jótékony homály. Még az olimpián sem lehettünk részesei olyan kiélezett küzdelemnek, mint amilyen a BTK táborában zajlott. Patakokban folyó fröccs és sör, hagymát rágcsáló rágógumi-vadászok, gargalizáló énektehetségek, lelkes sztriptíztáncosok, zsűri vesztegetése alkohollal és testi adottságokkal, sok mindent látott narancssárga hosszabbító és egy bugyi a pszichósok zászlóján. Szerencsére fordulatokból sem volt hiány. Még matematikai fordulatra is találunk példát, ha felidézzük a „Mission possible”-re keresztelt programot. Tízszer 360° egy műanyagpohár fölött, melynek tartalmát már elfogyasztottad, noha nem paradicsomlé volt. Aztán fuss, és ne ess el. Impossible.

Epikai fordulatok is gazdagították az eseményt: a Facebook-on megismert, kedves seniorokról kiderült, hogy inszomniások, rekedtek, különböző élvezeti cikkek és a tapsolás megszállottjai, valamint hogy nagyon sokat fáj a fejük. Az étkezésünkben viszont kellemes fordulat állt be. Az első reggel ízlelt „virsli” után mindenki fogadkozott, hogy ezentúl sörön és vodkán fog élni, de a harmadik nap olyan székelykáposztát kaptunk, melynek elfogyasztása után még az öreg székely bácsi a viccből is megnyalta volna mind a tíz bajszát!

A drámai műfajok párbeszédeken alapulnak. A gólyatáborban ez orvosilag nem tanácsolt hangerővel történt a fent említett seniorok és gólyáik között. A párbeszédek mondanivalója hagyott némi kivetnivalót maga után, és számomra rendszeresen elmaradt a shakespeare-i katarzis. Állításomat egy példával szeretném érzékeltetni:
            Senior: - PTE!
            Gólyák: - Aha-aha.

A tragikomédia sajátosságai az utolsó napon jelentkeztek. Tragikus volt, hogy ott kellett hagynunk frissen köttött barátságainkat és Sikondát, de ugyanakkor komikus is volt látni azokat az alapvető életfunkciókra képtelen egyetemistákat, akik négy napja ugyanabban a pólóban járnak-kelnek.

- Ébredj már – a padtárs rántotta vissza hősünket a valós világba. – Vége az előadásnak.

Ezt a történetet a kollégium liftjében hallottam, de az is lehet, hogy én találtam ki. Teljesen mindegy. A lényeg, hogy a gólyatáborról írtak mind igazak. Felelősséget nem vállalok értük, de ajánlom mindenkinek, mert felejthetetlen élmény, és tényleg nem a szívatásról szól. Jómagam a „tábor-mámor” hatása alá kerültem, amely a hazaérkezés után egy héttel még mindig érzékelhető volt.