Fordítónak készült, majd a PTE egyik legnépszerűbb oktatójává vált

A 2020-as év nemcsak a hallgatóknak, az oktatóknak is komoly kihívást jelentett. Dr. Fekete Tamás, az Angol Nyelvészeti Tanszék adjunktusa azonban megbirkózott a feladattal, a hallgatói visszajelzések alapján pedig egyike a Pécsi Tudományegyetem legjobb oktatóinak. Talán nem véletlenül: közvetlen személyisége és hozzáállása az interaktív óráin is tükröződik. Elutasítja a tekintélyelvűséget és az elitizmust, egyenrangú félként bánik a hallgatóival. Az Év Oktatója Díj egyik győztesével beszélgettünk. 

PécsiBölcsész: Mit jelent számodra az Év Oktatója Díj? 

Fekete Tamás: Ez egy nagyon pozitív visszajelzés a hallgatók részéről, természetesen örülök neki, úgy érzem, valamit lehet, hogy jól csinálok. Az ember sokszor megkérdőjelezi önmagát, de a hasonló díjak megerősítenek, motivációt adnak a folytatásra.

Gyakran kérdezem meg a hallgatóimat az óráim minőségéről, és kérek építő kritikát tőlük a fejlődés érdekében.

Nem tudom pontosan, hányan szavaztak rám, de mindenkinek külön köszönöm a bizalmat. 

PB: Hogyan élted meg a 2020-as évet tanárként?

F. T.: Nem mondanám könnyűnek, sőt, nevezhetjük nehéznek. A hallgatóknak talán még szokatlanabb volt a társaiktól való elszigetelődés. A szemináriumokat a Teams alkalmazásban, míg az előadásokat a YouTube segítségével oldottam meg.

Számomra a legnagyobb nehézséget az okozta, hogy nem láttam a hallgatóimat.

Hiába volt bekapcsolva a kamera, így sem volt az igazi. Többször úgy éreztem, az üres képernyőnek beszélek. Ehhez nem volt egyszerű hozzászokni. 

PB: Milyen egy átlagos kurzus nálad, van valamilyen speciális oktatási módszered?

F. T.: Nem nevezném speciálisnak, csupán igyekszem figyelni a hallgatói reakciókra, és arról is beszélni, ami őket érdekli. Nem igazán rajongom a tekintélyelvűségért és az elitizmusért, egyenrangú félként kezelem a diákjaimat. Közös a célunk, csak más irányból közelítjük meg.

PB: Tehát a tantermi órákat még mindig jobbnak tartod, mint a távoktatást? 

F. T.: Én a jelenlétit preferálom, igen. Az egész távoktatás egyelőre nem is volt teljesen igazi, próbáltuk menteni a menthetőt, és alkalmazkodni a kialakult helyzethez. A személyes kontakt és interakció viszont fontos számomra. Hosszú távon azonban a segítségünkre lehetnek a digitális megoldások. 

PB: Milyen új módszereket alkalmaznál a 21. századi oktatásban?

F. T.: Lehetséges lenne új praktikákat bevezetni, vannak is hasonló próbálkozásaink. Ebben a félévben is kérhetik a tanulók, hogy online formában oktassuk őket, illetve láthatóan tud működni azért a dolog. Nem ideális persze, ha ugyanazokat a feladatokat kell elvégezniük a jelenlévőknek és az online résztvevőknek. Idő kell, míg megtaláljuk a legjobb megoldásokat. De egyeseknek talán pont a távoktatás lesz az, ami jobban fekszik. 

PB: Az Angol Nyelvészeti Tanszék oktatójaként mit gondolsz, hogyan tanulhat valaki hatékonyan idegen nyelvet?

F. T.:

Én az olvasás, filmnézés és aktív nyelvhasználat híve vagyok.

Ha a kedvenc sorozatainkat angolul, angol felirattal nézzük, jobban rögzülhetnek egyes kifejezések. Klasszikus, A2-B1 szintű átdolgozott irodalmi szövegek is hasznosak lehetnek. Természetesen ez is változó, kinek mi az ideális tanulási módszer. Mindennek alapja azonban a megfelelő motiváció – ha csak azért tanulunk, mert kötelező, akkor sokkal nehezebb lesz eljutni a kívánt szintre. 

PB: Miért választottad a tanári pályát?

F. T.: Ez egy érdekes történet. Eredetileg fordítónak készültem, nincs is tanári végzettségem, de mindig is nagyon érdekelt az angol. Szerencsém volt azzal, hogy már általános első osztályban elkezdhettem az elsajátítását.

Végül úgy döntöttem, a fordítás nem igazán az én pályám, itt viszont megtaláltam a számításaimat. Nem bántam meg. 

PB: Tartod a kapcsolatot a hallgatóiddal az órákon kívül is?

F. T.: Igen, a kollégáimmal eljárunk szakestekre, és a közösségi médiában is aktív vagyok. A szakdolgozatokról is gyakran ezeken a felületeken konzultálok.

PB: Ha ki kellene emelni valamit, mit szeretsz a legjobban a PTE-ben? 

F. T.: Nehéz kérdés, mert sok mindent fel lehetne sorolni. Talán a nyitottságot és a befogadást tudnám kiemelni, illetve azt, hogy az ember itt megtanul önállóan gondolkodni a világról.

 

Fotó: Tóth Lilla