Fonendoszkóp és szótárfüzet egy zsebben? - interjú Rák Tiborral

Rák Tibor a PTE-ÁOK negyedéves orvostanhallgatója. Tanulmányai ugyan lekötik idejének és energiáinak nagy részét, a vizsgaidőszak után mégsem egy hajnalig tartó afterparty, hanem a nyelvkönyvek felé veszi az irányt. Tibivel nyelvtanulási szenvedélyéről, jövőbeli terveiről beszélgettem.
Fotó: Szederkényi Attila 

 
PécsiBölcsész: Hogy jött a nyelvtanulás az életedbe?
 
Rák Tibor: Mindig is érdekelt a nyelvészkedés, ezért jelentkeztem öt éves nyelvi tagozatra a gimiben. Az angol mellé felvettem a németet, fakultációban a latint és az oroszt. Utolsó évben pedig átváltottam németre első nyelvként, emellé olaszt választottam. A középiskolában még kínaiul és japánul is tanultam. Emlékszem, az egész úgy kezdődött, hogy tizenkét éves koromban megláttam egy japán nyelvkönyvet és megtetszett. A nyelvtanát viszont annyira nehéznek találtam, hogy inkább kínaival kezdtem foglalkozni. Most gyakorlatilag ott állok, hogy egyedül jutottam el a C2-es szintig.
 
PB: Melyik nyelv áll a legközelebb hozzád?
 
RT: Első helyen fej-fej mellett a latin és az ógörög áll. Ezek alapnyelvek és a tudományos életben nem lehet nélkülük létezni. Olyan ősi kultúra és műveltség van bennük, hogy amikor ezeket tanulom, olyan érzés, mintha újra járnám az ókort. Alapvetően azért is foglalkozom nyelvekkel, mert anyagiak híján képzeletben, tanulás révén tudok csak utazni, akár időben is. A második a kínai, mivel azt teljes egészében magamnak szereztem meg és jelenleg is mindennap használom, illetve a jövőben is célom van vele. Harmadik helyre a németet tenném. Ez a kifejezőértéke miatt tetszik.
 
PB: Mi volt az a legnagyobb dolog, amit a nyelvtudásod révén értél el?
 
RT: Talán az, hogy nyári orvosi gyakorlatomat ösztöndíjjal Kínában tölthettem. Angollal nem lehet kint boldogulni, így nagy előny volt, hogy a páciensekkel, hozzátartozókkal és a kórházi dolgozókkal kínaiul tudtam kommunikálni; illetve az orvosi szaknyelv használata is ment ezen a nyelven. Az angol és a német az egyetemen nélkülözhetetlen. Sok előadás és tankönyv csak ezeken a nyelveken érhető el. A latintudásom hozadéka, hogy az orvoskaron latin nyelvoktató demonstrátor lehetek. Emellett magántanítással is foglalkoztam, illetve a HUMSIRC egyesületnél dolgozom AIDS-STD koordinátorként, így idegen nyelven is tartok prevenciós órákat. Külföldi diákoknak programokat szervezek, a beilleszkedésben segítek.
 
PB: Van biztos recepted az idegennyelvek elsajátítására?
 
RT: Az alaptermészetem elég pörgős, így nem szeretem a hagyományos magyar módszert, a lassú haladást, inkább egy nap alatt átlapozok egy egész nyelvkönyvet. Ha megvan a nyelvtan a fejemben, akkor arra már lehet építeni a szókincset. A kulcs szerintem a szórakozva tanulás. Például a SIMS azért nagyon jó számítógépes játék, mert való életbeli szituációkat nagyon érzékletesen mutat be: házat kell venni, munkába menni, családot alapítani. Most éppen portugálul játszom. Emellett sok online videót nézek adott célnyelven, és ha valahol kiselejtezett idegennyelvű könyvet látok, már viszem is. Véleményem szerint a biztos recept az, ha céljaink vannak az adott nyelvvel (külföldi munka, szerelem, nyelvvizsga, kultúra és ország megismerése stb.).
 
PB: Hány nyelv ismeretéről van papírod?
 
RT: Angolból és németből általános, orvosi felsőfokúm van. Angolból még egy egyházi felsőfokút is szereztem. Kínaiból általános C2-es, latinból középfokú, japánból jelenleg alapfokú nyelvvizsgával rendelkezem.
 
PB: Hogy látod a jövőd? Itthon szeretnél orvos lenni vagy inkább külföldön?
 
RT: Nehezen tudom magam Magyarországon elképzelni. Egyrészt nyelvtudásom, másrészt a magyar általános feltételek miatt. Amit Kínában láttam, az számomra sokkal ideálisabb, egy igazi utópia. Gondolok itt a zöldellő természet és a digitalizált futurisztikus világ harmóniájára, a társadalmi egységre, a kórházak felszereltségére, a megélhetésre, prevencióra. Mintha pont úgy gondolkodnék, mint ők és így képzeltem volna el a világot. Összehasonlítva a Távol-Kelettel, a nyugati világnak van még hova fejlődnie. Éppen ezért orvosként pár évre szívesen visszatérnék ebbe térségbe, főleg Kínába.