Fondorlatos összeesküvés vagy csak szimpla rövidlátás?

 

Nem szerezhetett senki sem diplomát az elmúlt években úgy, hogy közben ne lett volna legalább pár hónapnyi forrongás, tüntetés, keretszám- és támogatáscsökkentés. A felsőoktatásban részt vevő fiatalok és a tanárok ugyanúgy pórul jártak, az oktatás színvonala pedig értelemszerűen így nem tud javulni. Ilyenkor már-már az összeesküvés-elméletek ingoványába tévedünk, hogy értelmes magyarázatokat tudjunk találni a történtekre.

Talán rájött a Fidesz, hogy már nem is fiatalok, és az elmúlt két éves kormányzásuk alapján úgy tűnik, nem is annyira demokraták, így elkezdtek attól tartani, hogy az új ifjak előbb-utóbb az életükre fognak törni? Ez esetben érthető, hogy mindent megtesznek az oktatás szétbombázásra, hiszen ha nem áll a kellő tudás az emberek rendelkezésére, akkor könnyebb lesz megfékezni őket. Pofon egyszerű tehát a képlet, valószínűleg Dr. Államadósság még gonoszabb ikertestvére áll az oktatási reformok hátterében.

A Bokros-csomag valószínűleg nem él élénken a mai egyetemisták emlékezetében, 2006 azonban igen. Rengeteg MA-s vagy friss diplomás gondolhat vissza a 48-as téri tüntetésre: „Mondj NEM-et a tandíjra”, „Pécs nem fizet” és hasonló transzparensek lobogtak, valamint a jelenlegi vezetőink is más álláspontot képviseltek akkoriban. Roppant könnyű dolgunk lesz az idei tüntetések propagandaszövegeinek megírásakor, hisz elég lesz leporolni a kormányunk pár évvel ezelőtti jelmondatait. „A tandíj bevezetése a kormánypártok által a magyar fiatalok ellen indított büntetőhadjárat része” – olvashatjuk a fidesz.hu 2007. szeptember 17-én kelt bejegyzésében. „Bármi is fog történni, a következő polgári kormány el fogja törölni a tandíjat, bárhogyan is fogják nevezni azt” – ez volt még 2008 áprilisában is az álláspont, aztán eljött az a bizonyos polgári kormány.

Hatalomra kerülésüket követően folyamatos elvonások, zárolások és reformok sújtották az oktatást. A tanároknak ígért életpályamodellt parkolópályára állították, bevezették a röghöz kötést, csökkentették a keretszámokat, és bevezették a tandíjat. Persze nem így hívják, hiszen a „tandíj” szót senki sem ejtheti ki, de ha az egyetemistáknak fizetniük kell azért, hogy tanulhassanak, akkor „költségtérítés” vagy „részösztöndíj” helyett mi akár megmaradhatunk ennél az egyszerű és jól bevált szónál.

További furcsa jelenség, hogy az a párt, melynek vezetői javarészt jogi képzésekből kerültek ki, most azt állítják, hogy jogászokra nincs szükség. Követhetjük a paranoid nézőpontot, és feltételezhetjük azt a gondolatmenetet, hogy „ha nem lesznek új jogászok, akkor nem lesz, ki átvegye a jelenlegiek helyét”. Ebben az esetben valószínűleg ördögi kacaj kísérte azokat a híreket, melyek arról számoltak be, hogy vidéken egyáltalán nem indul ilyen képzés államilag finanszírozott formában.

Az okok azonban valószínűleg sokkal egyszerűbbek az összeesküvés-elméleteknél. Szimplán az a helyzet, hogy az oktatás lerombolásának rövid távon nem lesznek drasztikus következményei – hacsak az egyetemisták az utcára nem vonulnak. Vízvezetékszerelőkre, vasutasokra és tűzoltókra minden nap szükség van, így az államháztartási hiányt velük már nem foltozhatják be jobban. Nem mondhatják, hogy ötödére csökkentik a foglalkoztatott rendőrök számát, hisz akkor kitörne a káosz, arról pedig ne is beszéljünk, hogy miben állnánk nyakig, ha otthon maradnának a vízvezetékszerelők.

Az oktatásból azonban egy hentesbárddal is lenyeshetnek nagy szeleteket, az élet ettől nem fog megállni, csak épp az ország jövőjét teszik ezzel tönkre. A mostani intézkedések hatásai az elkövetkezendő kormányok problémáit fogják gyarapítani, ami egy nagyon kényelmes álláspont, csak épp felelőtlen... vagyis unortodox, a 2012-es szóhasználati trendeket követve, de ami a legfontosabb: elfogadhatatlan.

Tehát, be kell látnunk, hogy elemi érdekünk aktivizálni magunk, hisz csak akkor változtathatunk a jelenlegi helyzeten, ha együtt hallatjuk a hangunkat!