Fiúk kizárva! Vagy mégsem?

Minden tini életében eljön az a pillanat, amikor elengedik szüleik kezét, kibújnak az oltalmazó ölelésből, s megízlelik az önállóság édes ízét. Minden szerencsés, felvételt nyert diák nagy döntés előtt áll, amely befolyásolhatja az egyetemi évek tapasztalatait. Kollégium vagy albérlet? 
 
Ha ez a kérdés eldőlt, akkor már csak egy dolog maradt hátra: a lakótársválasztás. Akik a kollégium mellett döntöttek, azoknak nem kell törniük a fejüket, hiszen beosztás alapján szállásolják el őket, de akik ragaszkodnak a saját kis kuckójukhoz, azoknak bizony választaniuk kell. Vegyes érzelmekbe ütközünk, mikor az ellenkező nemmel való együttélés témáját feszegetjük. Vannak emberek, akiknek ez egyáltalán nem okoz gondot, baj nélkül alkalmazkodnak bárkihez, de akad olyan is, akiben ez az eshetőség fel sem merül. Biztos, ami biztos, unatkozni nem fogunk! Ha valaki az ellenkező nem mellett tette le a voksát, mint jómagam, annak garantáltan nem lesz hiánya a nevetésben. Az élményei lesznek egyszerre viccesek és hátborzongatóak. Hogy miért van ez? Hadd fejtsem ki bővebben.
Az első és legnyilvánvalóbb ok, hogy férfiak és nők vagyunk. A testfelépítésünk különböző, másként reagálunk a stresszre és a nézőpontjaink néha teljesen más irányt vesznek, ami okozhat némi konfliktust és frusztrációt a lányok és a fiúk között (persze ez mentől függetlenül előfordulhat mindenkinél). Ebben az esetben a legbiztosabb megoldás, ha őszinték és egyenesek maradunk, még akkor is, ha az igazság néha fáj. Teljesen természetes, ha az első pár hétben még nem merjük elengedni magunkat, odafigyelünk minden apró részletre, félve surranunk ki a fürdőből törölközőben, ha véletlenül kint felejtjük a pizsamánkat, és könnyebben fogadjuk el, ha a másiknak van igaza. Mi döntjük el, hogy a lakótársunkkal való viszonyunk milyen formát ölt. Alakíthatjuk azt bizalmasabbá, személyesebbé, ahol helyet kap a mi kis világunkban, vagy megmaradhat a kapcsolat felszínes, érdektelen, ahol az egyetlen közös nevező a rezsi elosztása. 
 
Véleményem szerint nélkülözhetetlen, hogy tisztában legyünk a gyengeségeinkkel és pozitívumainkkal. Ezt a tudást felhasználva találhatjuk meg az arany középutat a többnyire zökkenőmentes együttéléshez, mely feledhetetlen és felbecsülhetetlen emlékeket kínál. 
 
Ahogyan én látom, egy vidám, beszédes és nyitott nő vagyok, határozott személyiséggel megáldva, melynek eredményeként tudok önfejű, szarkasztikus és makacs is lenni. Persze vannak olyan napok, mikor az érzékeny és érzelmes oldalam dominál. 
A lakótársammal rengeteg közös vonásunk van, mondhatni, hogy sokszor egy rugóra jár az agyunk. Hiszem, hogy ő egy jószívű, olykor- olykor visszahúzódó, azonban hihetetlenül kreatív srác, aki jártas a fényképezésben és abban, hogyan bosszantson fel. Akadnak olyan szituációk, mikor összezörrenünk valami apróságon, mint például hogy ki a soros a mosogatásban vagy hogy kinek a cipői foglalnak el több helyet az előtérben (az enyémek), de ezeken a problémákon együttes erővel túllépünk. Véleményem szerint ezek a kicsiny súrlódások azoknál a fiúknál és lányoknál is megszokottak, akik azonos nemű társaikkal költöznek össze. Sajnos még nem volt alkalmam kipróbálni, hogy milyen az, amikor egy barátnővel vagy egy másik lánnyal él az ember. A kulcs minden esetben a közös tisztelet. Egymás bizalmát évekbe telhet elnyerni, egy perc alatt porig lehet rombolni, s egy emberöltőbe telhet újjáépíteni. 
 
Végezetül jöjjön az, amire mindenki kíváncsi. Mi történik, ha az egyik fél többet érez barátságnál? Összedől a világ? Nem feltétlenül! 
 
Biztos, hogy közel kerül majd a szívedhez, hiszem vele éled meg a mindennapjaidat, de semmi pánik, ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy szerelmes vagy belé, csak azt, hogy fontos a számodra. Túl sok emlék, kaland fűz össze titeket, hogy közömbösek maradjatok egymás számára. Megfontoltan kell dönteni, de ami mindennél fontosabb, maradj őszinte magadhoz! Ha ez csak egy fellángolás, semmi több, akkor inkább gondoljátok át alaposan, hogy megéri-e belekezdeni. Azonban, ha mind a ketten úgy érzitek, hogy a barátságból akár több is lehet, akkor hajrá! Vegyünk példát Ron Weasleyről, aki áthidalta a barátságzónát és elnyerte a lányt. Igaz, mindezt csak idővel, de ne aggódjunk, nekünk ehhez nem kell horcruxokra vadásznunk, csak megértenünk az ellenkező nemet. 
 
Összefoglalva, életem egyik legmeghatározóbb lépését tettem meg immáron 11 hónapja. Egy olyan fiúval élek együtt, akit büszkén nevezhetek a barátomnak. Mindenkinek bátran ajánlom, hogy merjen kockáztatni, ragadja meg a lehetőségeket, mert senki sem szeret azon elmélkedni, hogy mi lett volna, ha…?