FILOZÓFIAI ÉS MŰVÉSZETELMÉLETI VÁLASZTÓKERÜLET - Juhász Péter

Tisztelt PTE BTK Hallgatói Önkormányzat!
Tisztelt általam képviselt hallgatók!

Jelentkezésemmel a Filozófia és Művészetelmélet Intézet hallgatói képviseletére pályázom.       

Azonban mielőtt még sablonosan kifejteném az amúgy is sablonos motivációim, elmesélem egy pár szóban, milyen is volt Juhász Péter – ez lennék én – élete hökösként.

Megfelelő tapasztalataimnak és remek megfigyelő képességemnek hála, már nagyon hamar rájöttem a fenomenológia alapproblémáinak megoldására, valamint hogy senkiben sincs affinitás és kompetencia a hallgatók képviseletére – ezért valamilyen szinten mindenki képes rá.

De az a nagy büdös helyzet, hogy ha mindenki alkalmas lenne erre a posztra, akkor a képviselőnek nem lenne semmi más dolga, mint élvezni a pozíciójából adódó hatalmát. Az újonnan megkötött kapcsolatokat és az ezekből származó befolyást. Az üres ígéreteket és a felelősségmentes döntéseket. A felhalmozott tőkét, a megszerzett vagyont és a luxust, mint a vállalati autókat, a meddő szeretőket és a fényűző vacsorákat. Élvezni a létezést az emberi életek felett. Mivel ezekből nem túl sokat láttam az elmúlt egy évben, ezt a lehetőséget – pusztán a korrumpálatlan szerepem sértettsége miatt – elvetem.

Viszont, ha senki sem alkalmas erre az igazán megtisztelő titulusra, akkor ennek a beláthatatlan következményei mellett igen egyszerű oka van: túlságosan változékony és inkoherens a képviselendő közösség, ezért lehetetlen egyféleképpen megszemélyesíteni azt. Tiszteletben tartani a közösség autonómiáját megtartva az egyéni ambíciókat? Lehetetlen. Mindazonáltal az elmúlt egy év alatt mit sem változott a szerepfetisizmusom, és még mindig szokásom azt gondolni, hogy a közösség tagjai szeretnek és szükségük van rám.

Összességében a jelentkezésem célja nem az, hogy segítsek a hallgatóknak többet megtapasztalni az egyetemből – túl a kurzusok és vizsgák szüntelen monotonitásán –, ahogy nem is az, hogy a tanulmányi ügyeiket továbbra is gördülékenyen és a bürokrácia szükségtelen szenvedései nélkül folytathassák. Nem célom, hogy elkötelezettségükért és bizalmukért cserébe még egy évig biztosan részt vegyek az értük való szervezések túlélésében, olyan dekadens szórakozási lehetőséget nyújtva, mint a félévenkénti közös filozófia-esztétika szakest, a specializáció-kocsmatúra és az első évet követő gólya-piknik. Továbbra sem szeretném újra megvalósítani, vagy akár csak feleleveníteni a közös céljainkat, elkövetve még egyszer a hibát, hogy elzavartam nem egy hallgatót önkéntes munkavégzésre, kényszerítve ezzel, hogy érzékenyebbé váljanak az őket körülvevő világ szociális problémáira és kezelésükre.

Vagy pont, hogy csak ennyit ígérhetek.

 

 

 

Pécs, 2016. április 11.

                                                                                                                                                                              Juhász Péter