Filmek két beadandó között II.

Újabb megpróbáltatások, meglepő kormányrendeletek és megcsúszott beadandók után, amikor már a sorozatok monoton kálváriája a hanyag unalom tengerére sodor minket, akkor jön el az ideje, hogy egy-két igényes filmmel örvendeztessük meg az agytekervényeinket. A listámat újabb öt fordulatos mozival bővíteném, amik igazán ötletes megoldásaikkal nem csak a szórakoztatóipar ékességeiként tündökölnek.

Tőrbe ejtve (2019)

A klasszikus értelemben vett krimi műfaja kevésbé népszerű mostanában Hollywoodban, így igazán nagy örömmel fogadhatták a zsáner rajongói a Lionsgate legújabb moziját. A képlet egyszerű: van egy gyanús öngyilkosság, végrendelet felett hadakozó családtagok és egy röhejes zsarupáros megspékelve James Bonddal. A detektívfilmek egyik legnehezebb dolga az információadagolás, amivel a Tőrbe ejtve szuperül operál.

Nincs karakterhez igazítva a befogadó tudása, a rejtély kis attribútumaira igazán csak a megszokott film végi nagy szembesítő jelenetnél kerül fény.

Nehéz bármit is mondani spoiler nélkül, azonban azt aláírom, hogy én rég láttam ennyire fordulatos és újfajta szerkezettel megáldott krimit. A lövöldözéstől mentes 007-es és a káromkodó Amerika Kapitány könnyen elviszi a showt, ami igazán felüdülés lehet azoknak, akik valaha Monk, a flúgos nyomozó által szerettek bele a detektívfilmek világába.

Ahol a szivárvány véget ér (2014)

A romantikus mozik gyöngyszemének is tekinthető film sok laikusnál kiverte a biztosítékot a bonyodalmat bonyodalomra halmozó cselekményével. Azonban felmerül a kérdés, hogy miért kellene egy szerelmi sztorit egyszerűen elmesélni, amikor a valóságban is olyan kacifántos lehet, hogy azt ember nem győzi kibogozni. Az alkotás a fiatal szívek legnagyobb dilemmáját taglalja, ami nem más, mint hogy mit tehetünk, ha szerelmesek leszünk a legjobb barátunkba.

Ehhez társul egy vitathatatlanul gyönyörű fényképezés, humor és persze egy kis klisé, ami igazivá teszi az eseményeket.

Véletlenül sem hasonlítható a tiniregényekhez, nem gyerekeknek készült a film. A cast Lily Collins-szal és Sam Clafinnel karöltve visz minket végig egy hétköznapi, fordulatos szerelmi történeten, amivel úgy érzem, bármelyikünk könnyen tudna azonosulni. Megmutatja egy szó erejét, ami képes lenne egy szempillantás alatt leegyszerűsíteni a szereplők dolgát, azonban nem olyan könnyű kimondani azt, mint ahogy gondoljuk…

Kisasszonyok (2019)

Louis May Alcott 1868-ban induló regénysorozata már számos filmes adaptációt megélt. Ezúttal a zseniális Greta Gerwig készítette el saját verzióját, ami a lehető legjobbkor érkezett. Az amerikai polgárháború idején játszódik a történet. Egy édesanya négy lányával szerény körülmények közt élve várja haza a háborúban lelkészként szolgálatot tevő férjét. Összességében teljesen hétköznapi, emberi, vagyis főleg női sorsok a 19. századból. A négy lány, Jo, Meg, Amy és Beth jeleskednek a művészetek egy-egy ágában, azonban nőként nehéz érvényesülniük.

A legszembetűnőbb újítás a korábbi adaptációkhoz képest az, hogy a megszokott lineáris elbeszélésmódot felváltja a flashbackre épülő szerkezet.

A film a jelen és a múlt váltakozására épül, amit néha Jo regényének története is átsző, így egy igazán figyelemreméltó cselekményt kapunk. A rendezőnőnek sikerült egy számos adaptációval megáldott regényről még egy bőrt lehúzni úgy, hogy kiemelkedjen társai közül. Nem vált erőltetett feminista alkotássá. Egyáltalán nem nevezhető ódivatúnak és a regény újfajta, izgalmas értelmezése beemeli a valódi szerzői filmek sorába.

12 majom (1995)

Sokak által nem ismert film, amelynek járvány sújtotta világa aktuálisnak is nevezhető. Terry Gilliam zseniális rendezése során egy disztópikus világba cseppenünk, amelyben Cole (Bruce Willis) lehet az emberiség megmentője. Eddig egy snassz Hell-reklámarc kliséfilmnek tűnhet, azonban a mű mozgatórugója az időutazás, amit frenetikus módszerekkel valósít meg a rendező.

A film alapjául Chris Marker Kilátóterasz című 1962-es francia újhullámos avantgárd filmje szolgál, ami pusztán állóképekből építkezik és egy narrátor segítségével meséli el történetét.

A remake során megmarad a groteszk stílus, valamint a kényelmetlen szituációk és kamerabeállítások sora is felkeltheti a gyanútlan nézők figyelmét. Az előzetesek nem adnak okot arra, hogy ezzel a filmmel is bővítsük a repertoárunkat, azonban nekem egy-kettőre a személyes kedvencemmé vált. A több szálon futó cselekmény és az időutazással járó problémák elgondolkodtató taglalása igazán megér egy misét.

Kingsman – A titkos szolgálat (2014)

A modern kémfilmek közül is kiemelkedik a Matthew Vaughn alkotása, aki az X-Men: Az elsők című film rendezéséért is felelt. A Kingsman azért került fel a listára, mert annak ellenére, hogy nem igazán hoz újat, mégis olyan szórakoztató akciómozi, amivel ritkán találkozhat egy Jason Stathamnél megragadt filmrajongó.

A Kingsman sokat fordít az eleganciára, aminek a fő megtestesítője a Mamma Mia meleg apukája, Bridget Jones Mark Darcy-ja, azaz Colin Firth.

Liam Neesont is megszégyenítő alakítással válik a laza dzsentri angol kémmé, akinek egyetlen célja, hogy a suhanc Tökiből (Taron Egerton) úriembert faragjon. A humor és az akció szépen működik egymás mellett, nincs rángatózó kamera, csak egy elképesztően jól koreografált, változatos harcjelenet. Ez az, ami elvárható minden akciófilmtől, és a Kingsman tele van ilyenekkel.

 

A fotók forrása: port.hu