Feminizmus? Szociáldemokrácia? Baloldaliság?

A címben említett fogalmak a mai közéleti diskurzusban igen gyakoriak, sztereotípiák és előítéletek sokasága övezi őket, de paradox módon épp a fogalmak tartalmáról esik meglehetősen kevés szó. Az Új Egyenlőség magazin, valamint a Kerényi Károly Szakkollégium közös szervezésében került megrendezésre február 21-én a Szenesben egy közbeszélgetés, mely épp ezekre a hiányosságokra igyekezett kitérni. 
 
Az Új Egyenlőség egy új, kevésbé ismert online társadalomelméleti magazin, amely a gazdasági demokrácia alapértékeit – egyenlőség, szabadság, igazságosság és szolidaritás – képviseli. Ennek megfelelően az esemény témái is ezek köré az értékek köré szerveződtek: egyrészt a szociáldemokrácia, és az ezzel szorosan összefüggő baloldaliság, másrészt pedig a baloldali feminizmus köré. Az eseményt az oldal főszerkesztőjével, Pogátsa Zoltánnal készített videó indította, melyben a szociáldemokrácia elvi alapjairól beszélt. Véleménye szerint „A kommunizmus megbukott. Az egy rossz rendszer volt, megölt nagyon sok millió embert, elvette az emberektől az esélyt; a demokráciában, annak a kapitalista, extrém neoliberális formájában viszont nagyon sok embertől szintén elvesszük az esélyt”. Pogátsa szerint a megfelelő megoldás a skandináv modell, azaz az északi zöld szociáldemokrácia. Véleménye szerint ez egyrészt biztosítaná az esélyegyenlőséget (tehát hogy a rossz helyzetbe születők is ugyanolyan eséllyel indulhassanak, mint a szerencsésebbek), valamint az állampolgári szabadságot is. Egy ilyen rendszerben a kulcs az állami újraelosztás lenne, ami igyekezne tompítani a területi és társadalmi különbségeket. Pogátsa szerint ez azért is lenne igencsak fontos Magyarországon, mivel a jelenlegi szociálpolitika rendkívül igazságtalan, az oktatás nem segíti az alsó rétegek felemelkedését, a lakáspolitika pedig abszurd módon szintén nem a szegényeknek kedvez, hanem a felső középosztálynak. A videó után a magazin másik szerkesztője, Bíró-Nagy András beszélt röviden. Rávilágított arra, hogy a baloldali gondolkodásnak ma Magyarországon nincs kellő ereje, melynek oka többek között annak nagyon gyenge intézményrendszerében keresendő. Épp ezért a magazin célja, „küldetése” az is, hogy olyan szellemi közeget teremtsen, amely a baloldali gondolkodást segíti.
Az esemény második felében a Kerényi Károly Szakkollégium mentora, Bozsoki Petra moderálása mellett került sor Kováts Eszter, az ELTE ÁJK Politikatudományi Doktori Iskolájának hallgatója, az Új Egyenlőség írója, valamint Kiss Tibor Noé író beszélgetésére. A témát a nemek közötti társadalmi egyenlőtlenségek adták. A beszélgetés első része az egyenlőség eltérő fogalmait járta körül. Nem véletlen ez az indítás, hiszen a különböző társadalmi csoportok között fennálló egyenlőtlenségekkel kapcsolatban talán épp a férfi-nő relációban merül fel a legtöbb kétely. Hiába nincs jogi értelemben semmilyen különbség férfi és nő között, egészen más a helyzet az erkölcsi megítélés vagy épp a munkahelyi esélyek szempontjából. Utóbbi helyzetben előforduló igazságtalanságokat Kováts Eszter azon a példán keresztül mutatta be, miszerint egy fiatal nő esetében egy-egy állásinterjú során szinte mindig érkezik egy burkolt kérdés arra vonatkozóan, hogy van-e már gyereke, vagy ha nincs, akkor mikor is tervez szülni; annak ellenére, hogy ilyen jellegű kérdést hivatalosan és nyíltan nem lehetne feltenni. Ez arra világít rá, hogy az anyasággal szorosan összefonódó nőiség akár már a munkakeresésnél is jelenthet hátrányt, hiszen egy anya nem tud munkahelye számára minden percben rendelkezésre állni, mint ahogyan a szülés és a GYES időszaka alatt sem tud jelen lenni.
 
A beszélgetés további része arra kereste a választ, hogy a férfi és nő közötti egyenlőtlenségek megoldására milyen utak kínálkoznak. Kiss Tibor Noé feltevése szerint a gazdaság fellendülése a mecenatúra erősödését is eredményezheti, ami a feminista eszmék terjedésének financiális alapjait is megteremthetné. Egy másik elképzelést vázolt fel Kováts Eszter: fontosnak tartotta magának a feminista gondolatiságnak a terjesztését is, de mindezek mellett kiemelte azoknak az akcióknak (pl. tüntetések, mozgalmak) a szükségességét, melyek eseti módon egy-egy konkrét probléma köré szerveződnek. A beszélgetés utolsó etapja pedig a „baloldali” fogalom megbélyegződését járta körül. Mindketten utaltak rá, hogy amit a baloldaliság értékrendszere takar – azaz például esélyegyenlőség, társadalmi igazságosság –, olyan emberek is sajátjuknak vallják, akik amúgy „irtóznak” a baloldali jelzőtől. Tehát nem a baloldali értékrend veszett el, hanem a fogalom stigmatizálódott. Kováts szerint ennek igen komoly tényezője a 2002-től kezdődő időszak, amikor is az önmagukat baloldalinak valló pártok kőkemény neoliberális politikát folytattak, így a jelölő és a jelölt között éles szakadék keletkezhetett. Ezt követően a fogalom a most regnáló hatalom politikai gyakorlata miatt is tovább értéktelenedett, sőt szitokszóvá vált. A baloldaliság megítélésén tovább rontott annak kulturális elitizmusa, fűzte hozzá Kiss Tibor Noé.
 
Az beszélgetés záró mondatai arra futottak ki, hogy az egyenlőtlenségeket felszámolni akaró tevékenységek folytatása továbbra is igen fontos társadalmi cél, függetlenül azok megnevezésétől vagy a hozzájuk kapcsolódó negatív előítéletektől.