„Ezek a legértékesebb számok, amik szikraként pattannak ki az együttzenélések alatt”

Talán eddig még nem túl sokan hallottak a Cedar Knollról, pedig tagjainak a háromnegyedével karunk folyosóin is bármikor összefuthatunk. Még alig egy éve zenélnek együtt, az én szimpátiámat máris elnyerték; de ami kicsit számottevőbb, a PTE Zenélő Egyetem is szárnyai alá vette a fiatal alternatív/indie zenekart, így léphettek fel a PEN-en is. Sajnos a feltörekvő együttesek hátránya, hogy mindig hasonlítani próbálják őket másokhoz, aminek ők valószínűleg nem örülnek, most mégis ezt a technikát fogom alkalmazni, hiszen így adhatok egy kis ízelítőt a milyenségükről. A Blahalouisianát és a 30Y-t véltem bennük felfedezni, az akusztikus, bájos, lágy éneklés sokszor átcsap egy sokkal rockosabb vonalba a hangszerelés által, ami nagyon jól feldobja és egyedivé teszi a számaikat. Ugyan elég szerény a kiállásuk, de annál céltudatosabb és egységesebb számok bújnak a színpadi jelenlét mögött.

PécsiBölcsész: Meséljetek kicsit az együttesről, hogy indultatok el, mit érdemes tudni rólatok?

Beni: Mindenkivel különböző dolgok miatt hozott össze az élet. Norbival egy ZEN-es kurzuson találkoztunk, ő alapból basszusgitározott, aztán rájöttünk, hogy egy csaj sokkal szexibb basszusgitárral, ezért ezt a szerepet megkapta Gabó, akivel az akusztikus gitáros zenélgetéseink során lettem jóban. Egyébként meg szerettem volna valami ütős grunge zenekart csinálni, és így jött a képbe Soma. Ez a formáció egy éve állt össze.

Gabó: Beni volt az összekötő emberünk.

A műfajt illetően pedig úgy gondolom, hogy mások által vagyunk definiálva, ezért is örülünk annyira a visszajelzéseknek, ha véleményt alkotnak rólunk.

A szövegvilág az alternatívot idézi, és alapvetően ez a műfaj mindannyiunknak nagyon fontos, ebből táplálkozunk.

Beni: Egyébként az alternatív műfaj annyira borzasztóan széleskörű, hogy én inkább meg sem próbálom magunkat definiálni. Egy legutóbbi jelentkezésünknél annyit adtunk meg, hogy pécsi rock zenekar.

PB: Mit tartotok az eddigi legnagyobb sikereteknek?

Soma: Pető Szabi (a Junkie Jack Flash énekese a szerk.) megdicsérte és kiposztolta az új számunkat.

Beni: Az is fontos mérföldkő volt, hogy a paksi pop-rock fesztiválon második helyezést értünk el. Fellépés szempontjából pedig az Ördögkatlant és a PEN-t emelném ki.

Gabó: Minden lehetőséget nagyon nagy ajándékként fogunk fel, jó érzés, hogy meg tudjuk mutatni azt, amit alkottunk.

PB: Honnan ered a nevetek?

Beni: A Louie élete című rajzfilmsorozatot mindannyian nagyon szerettük, az ebben lévő tartományt hívták Cedar Knollnak.

Gabó: Szerintem jobb híján lett ez a nevünk, illetve kicsit autokratikus módon én erőltettem rá a fiúkra.

Beni: Azért ez nem igaz, megvan még a lista a potenciális neveinkről.

Gabó: Még mindig emlékszem a Messenger-beszélgetésre, amikor Beni elküldte a zenekar nevét Norbinak, aki egy „xd”-vel reagált rá, azt hiszem, ez mindent elmond.

Norbi:

Igen, mert van valami a hangzásában, amiről egy tésztamárka jut eszembe!

Beni: Azt gondoljuk, hogy a szó kapjon jelentést, és ne egy jelentéshez keressünk definíciót. Tehát a legtöbb embernek ehhez a két szóhoz nincs mondanivaló kapcsolva a fejében alapból, viszont a zenekar által lehet. És így mögöttes tartalommal utólag telik meg, hogy mi is a Cedar Knoll.

PB: Milyen zenészek inspirálják az alkotásaitokat? Mondjatok két-két zenészt vagy zenekart, akik hatással vannak rátok!

Norbi: Mindenkire hatottak különböző zenekarok, de mindenképp a közös pontot keressük az alkotási folyamatok alatt. Beni például sokkal rockosabb vonalat képvisel, míg én klasszikus zenét is tanultam, ezért

az alkotás közben „vissza is kell nyesni” kicsit a másik ízléséből, hogy meglegyen az összhang.

Beni: Tényleg eléggé különböző a zenei ízlésünk, Én a Local H-t és a Nirvanát mondanám inspirációnak.

Norbi: Én nagyon szívesen lennék Mac Demarco, nagyon bejön a hangzása.

Soma:

Én mondok két végletet: Junkie Jack Flash és Margaret Island.

Gabó: A „régi” Tegan and Sara, ők elképesztően nagy példaképek a szöveg- és a hangzásvilágot illetően. A másik pedig egyértelműen a 30Y.

PB: Mennyire érzitek helyénvalónak azt a megállapítást, hogy Pécs a zenekarok centruma? Könnyebb itt elindulni, elérni valamit?

Gabó: Abszolút, nyitottabbak itt az emberek a zenére.

Norbi:

Könnyebb, de pont ez nehezíti is, mert sokan szeretnének itt elindulni.

Szerencsére próbálási lehetőség is van bőven, például mi a Mongooz and the Magnettel, illetve a Junkie Jack Flash-sel egy helyiségben próbálunk, ez nagyon jó kapcsolatokhoz vezet, mindenki összetartó és nagyon segítik egymást a zenekarok.

Beni: Rengeteg klub meg szórakozóhely van, amik élőzenét játszanak, ezek teszik lehetővé a nagy nyitottságot a zene iránt.

PB: Melyik számotokat gondoljátok a legjobbnak eddigi tudásotok szerint?

Gabó: A Cold című dalunkat szeretem a legjobban. Az a különlegessége, hogy nagyon hirtelen született egy közös jammelgetés során.

Azt gondolom, hogy ezek a legértékesebb számok, amik szikraként pattannak ki az együttzenélések alatt. Van benned egy adott szituáció, amit rögtön meg tudsz fogalmazni.

Soma: Szintén a Coldot mondanám.

Norbi: Nekem a Dumb Doubts, ami meg pont elég nagy vesződés során jött létre. Az alapötlet tőlem származik, és ilyenkor mindig nagyon nehéz a fejedben megszólaló elképzelést egyedül előadni a többieknek és meggyőzni őket, hogy ez jól fog szólni, ha mindannyian beletesszük a részünket.

Beni: Nekem nincsen kedvencem, mindet szeretem.

PB: Hogy íródnak a dalaitok?

Beni: Sokszor van, hogy a Gabó hoz egy szöveget, vagy pár akkordot és abból indulunk tovább, de mostanában legtöbbször az a technika válik be, hogy együtt jammelgetünk.

Norbi:

Az a jó, hogy amikor együtt zenélünk, akkor nem kell a másikat meggyőzni, hogy ez így jó lesz, mert együtt íródik, ugyanazt halljuk.

És nem az van, hogy valaki jön egy kész ötlettel és kottát rak a többiek elé.

PB: Van olyan felkérés, amit nem vállalnátok el? Volt már ilyen?

Beni:

Engem teljesen kiakaszt, amikor az X-faktor és egyéb tehetségkutatók minden egyes zenekart felkeresnek teljesen személytelen szövegekkel.

Norbi: A pofátlanul személytelen szövegekről jut eszembe, Gabónak például úgy írtak, hogy „Szia Zoli!”

Gabó: Összességében ezeket a felkéréseket nagyon elítéljük és sosem élnénk ilyen lehetőségekkel.

Az egyéniség teljes elnyomása jellemzi ezeket a műsorokat.

Beni: A zenekarnak nem célja a rádióba kerülés sem, ez alól kivétel lehetne persze a Tilos Rádió vagy a kisebb közösségi rádiók.   

Gabó: Alapvetően bármiféle megkeresésnek örülünk, hiszen még olyan zöldfülű zenekar vagyunk, hogy minden alkalmat meg kell ragadnunk a fejlődésre.

 

A fotókat Szobonyai Mihály készítette.