„Ez mindig a 22-es csapdája. Utálnak, ha olyan vagy, mint ők, és utálnak, ha más vagy.” – Eddie Van Halen emlékére

Azt hittem, hogy ez az év már nem lehet rosszabb. Itt a Covid, sorra maradnak el a filmpremierek, a zeneipar döglődik az egész világon. Erre nemrég jött a hír, hogy elhunyt Chadwick Boseman, a Fekete Párduc sztárja, augusztus közepén pedig távozott az élők sorából Jack Sherman, a Red Hot Chili Peppers korábbi gitárosa.

Most pedig elvesztettük Eddie Van Halent. És csak ülök magam elé meredve, hogy biztos jól látok? Annyi szar történt már ebben az évben. Persze, kinek mit mond EVH. Valahol úgy érzem, hogy ő egy megkerülhetetlen gitáros. Egyeseknek csak a Van Halen nevű zenekarával – ahol ő „csak” egy gitáros volt – kiadott Jump az, ami „mérvadónak” számít a zeneiparban.

Pedig a helyzet egyáltalán nem ez, és Eddie többet érdemel, mintsem hogy csak egy dal miatt emlékezzünk meg róla.

Játszott többek között Michael Jackson lemezén is, hozzá fűződik a Beat It szólója is. Emellett pedig olyan nagy hatású albumokat köszönhetünk Van Halen zsenijének, mint az azonos nevű zenekarának self-titled lemeze, amin az egyik leghíresebb szerzeményük, a You Really Got Me is található. Vagy az utána következő  Ain’t Talkin’ ’Bout Love, ami szerintem a legzseniálisabb Van Halen-dalok között van.

Hihetetlen hallgatni, hogy ezelőtt negyven évvel mennyire újító szellemben játszott azon a gitáron – korát megelőző zseni volt.

Vagyis még az, hiszen múlt időben talán azért nem helyénvaló beszélni a zsenialitásáról, mert a rockzene és a metálszcéna rendkívül sokat köszönhet neki.

A fotó forrása: vuture.com

Eddie Van Halen talán legnagyobb újítása a kétkezes tapping volt, ami annyit tesz, hogy a gitáros az ujjaival a gitár nyakán érinti a bundokat. Hogy bizonyítottan ő használta-e először ezt a technikát, azt nem tudom, mert nem voltam ott.

De az biztos, hogy nagyon kevés olyan ember volt, aki ennyire forradalmasította a gitározást.

Kapásból Jimi Hendrix neve jut eszembe először, aztán pedig Eric Claptoné, végül pedig a néhai Dimebag Darrell a Panterából, akire pont Eddie Van Halen volt a legnagyobb hatással. A lista nem teljes, sorolhatnám még órákig.

Azonban egy biztos: a rockzene óriásit veszített nemrég. A hetvenes-nyolcvanas évek nagy zenészei egyre idősödnek. Én pedig nem akarok egy olyan világban élni, ahol lassan minden kedvencemről múlt időben kell beszélni.

Az égi színpad október hatodikán hatalmas bulit adhatott. Nyugodj békében, Eddie Van Halen.