„Ez egy kihívás volt mindannyiunk számára” – interjú a „D” épület felújításáról

A Tanulmányi Osztálynak is helyet adó tömb átépítéséről, az elmúlt egy év viszontagságairól és az építkezés menetéről Vázsonyi Ottóval, a BTK Kari igazgatójával beszélgettünk.

Pécsi Bölcsész: Kezdjük a legelején: mi történt az elmúlt egy évben?

Vázsonyi Ottó: 2012. október 12-vel indult meg maga az építkezés, de az előzmények 2010 novemberére nyúlnak vissza, ekkor hagyta jóvá a Szenátus a BTK – TTK „D” épület bővítést, aminek az eredményét itt most már látni lehet. A BTK egy 640 m2-es bővítést tudott elindítani, ebből 320 a Tanulmányi Osztály, és a maradék 320 összesen hét egyéb egységben osztódik el. Erre elsősorban a Tanulmányi Osztály miatt volt szükség. Egészen eddig nagyon szűk volt az áteresztőképessége az osztálynak, ami mind a hallgatók, mind az ott dolgozók számára méltatlan körülményeket okozott.  

PB: Mennyiben lesz most jobb az ügyintézés?

VO: Azzal, hogy ez a 320 m2-es fogadótér létrejött, azt gondolom, hogy sikerülni fog egy olyan interaktív közösségi teret létrehozni, ahol a teljes wi-fi lefedettség miatt a hallgató egyedül tud ügyet intézni, de ha elakad, rögtön kap segítséget. Ehhez járul hozzá, hogy a korábbi kettő helyett három-négy ügyintéző lesz szolgálatban, és az ebédszünetet is megszüntettük. Szintén fontos, hogy az új lépcső megépülésével a „D” épületről jelentős átmenő terhelést le tudunk venni.

PB: Mi lesz a maradék 320 m2 sorsa?

VO: Ez úgy fog megoszlani, hogy negyedik emeleten van egy 56 m2-es terem, amely egy többfunkciós dékáni tanácskozóvá fog átalakulni, illetve a kari tanácsnak, illetve doktori védéseknek, habilitációs előadásoknak fog helyet biztosítani, és minden egyéb olyan protokollrendezvénynek, amely a kar egészét érinti. Onnan, ha valaki kimegy az erkélyre, akkor az egész Tenkest látja. Alatta pedig hat darab, egyenként 25m2-es terem lett kialakítva, ami akár irodaként, akár szemináriumi teremként funkcionálhat majd.

PB: Mi volt az eredeti átadási időpont, és miért csúszott ez?

VO: Az eredeti határidő 2013. május volt, a feltárások során azonban kiderült, hogy óriási problémák vannak a régi épülettel. Sok helyen hiányzott az alap az épület alól, máshol pedig nem a terveknek megfelelően készült el az épület, ezért húzódott el az építkezés is, mert hónapokig a föld alatt kellett dolgozni. A teljes átadás október utolsó hetére várható. Akkor fogja a dékáni vezetés eldönteni, hogy a fenti hat darab termet mire fogják használni, de ezek várhatóan csak februártól kerülnek bele a kari vérkeringésbe.

Megkérdeztük a TTK-t is

A tisztánlátás végett megkerestük Dr. Gimesi Lászlót, a TTK Informatika Tanszékének adjunktusát is. Mint a TTK technika épületének bővítését felügyelő koordinátor, elmondta, részükről két fontos célja volt az építkezésnek: egyfelől különböző intézetesítési törekvések, másfelől pedig az épület áldatlan külseje adott okot a beruházásra. Megosztotta velünk azt is, hogy a két kar között a viszony az építkezések alatt is felhőtlen volt, ő maga is remek kapcsolatban van Vázsonyi Ottóval. Az ellentétek elsősorban az egyetemi vezetés és a kivitelező között alakultak ki a beruházás többszöri csúszása nyomán, ennek mindkét kar csak passzív elszenvedője lehetett.

PB: Mennyire volt nehéz az egy év a „D” épület állandó lakóinak?

VO:Az oktatóknak nagyon nehéz volt. A szorgalmi időszakban, amikor a folyosókon keresztül ment az építkezés, akkor az mind az oktatók, mind a hallgatók részéről nagyfokú türelmet igényelt. Aztán szerencsére a nagy munka az a nyári időszakra tevődött, így az csak nekünk volt komoly megterhelés. Illetve a Tanulmányi Osztály számára volt nagy és intenzív munka, hogy nagyjából három nap alatt költözött át a szemeszter megkezdése előtt a Hallgatói Önkormányzat és a munkatársak segítségének köszönhetően.

PB: Az elmúlt egy évben azt lehetett látni, hogy Ön felváltva volt Kari Igazgató és művezető. Személyesen milyen élmény volt az építkezés?

VO: Ez egy kihívás volt, amiből nagyon sokat tanultam. Abból, hogy ezt szorosan végigkövettem, nem csak én profitáltam, hanem a kar egésze is. Mert amíg én itt leszek, mindig lesz valaki, aki tudja, hogy pontosan mi hol van, illetve néhány méregfogat már az építkezés közben ki lehetett húzni.

PB: Ha már itt tartunk, mekkora volt a teljes költségvetés, illetve, mennyien dolgoztak a projekten?

VO: A jóváhagyott költségvetés a két kar számára a korábbi évek maradványainak terhére az bruttó 288 millió forint. Ez az összeg rá is lett költve az épületre. Összesen volt olyan időszak, hogy 70-80 ember dolgozott folyamatosan az épületen, de átlagban mondjuk 30-40 emberrel lehet számolni.

PB: Mi volt az elmúlt egy év legjobb és legrosszabb sztorija?

VO: A legrosszabb egyértelműen az, amikor kiderült, hogy a „D” épület „C” portával szembeni fala alatt egy deka alap sem volt, és csak a szerencsének köszönhető, hogy egyáltalán egyben van még az épület. Ezt senki nem tudta, akkor derült, hogy salakra sikerült ráépíteni a falat. A legjobb sztori pedig az, hogy az építésvezetővel szinte testvéri kapcsolat alakult ki, mert kéz a kézben minden reggel és minden délután egyeztetünk.