etcetera-etcetera

Szabadszínpad, slam, zene, vers és jó hangulat. Ezek voltak a fő jellemzői az első ésatöbbinek. Minek? Ésatöbbinek. Egy egyetemisták által, egyetemistáknak szervezet kreatív közegnek, ahol nem kell aggódnod azon, hogy majd furán néznek rád a produkció után. Maximum, ha nagyon jó voltál, majd nem akarják abbahagyni a tapsolást.

Nemrég megtartották az első ésatöbbit, de messze nem az utolsót. Maguk a szervezők eredetileg kéthavonta tervezték megszervezni az eseményt a Szenesben. Viszont kaptak több visszajelzést is, hogy ennél gyakrabban is lehetne azért. A fennálló járványügyi helyzetre való tekintettel, erre sajnos nem lesz lehetőség a közeljövőben. Ennek ellenére nem kell csüggednünk, hiszen

az utóbbi napok tapasztalata azt mutatja, majdnem minden (is) megvalósítható online, így nem kizárt, hogy a következő sessionhöz a monoitor másik végéről is csatlakozhatuk.

Na de milyen is volt az első?

Ezt az egészet úgy képzeld el, hogy az este nagyjából egy szabadszínpados produkciósorozat.

A program során pár előre leszervezett zenés és egyéb műsorszámot leszámítva, mindent a közönség soraiból érkezők csinálnak,

a maguk módján szórakoztatják a többieket. Nyilván számukra elő van készítve pár alapvető eszköz és hangszer, mint mikrofon és kivetítő, vagy klasszikus gitár, szintetizátor és cajon. Ezekről általában az est előtti napokban szokták tájékoztatni az érdeklődőket.

Az első este igazán laza és hangulatos volt, mindenki maga hozhatta az itókáját és ételét, saját belátása szerint. Jó volt látni, hogy senki se „tolta túl” az ivást ennek ellenére sem. (Pedig voltunk legalább hatvanan, de más források szerint kilencven fő is megfordult a Szenesben a program alatt.)

Feltételezhetően ez a mértékletesség a jó programoknak volt köszönhető.

Ugyanis nem csak mezei slamet vagy laza kis gitározást lehetett hallgatni (bár már azok is pont eléggé magasra tették a lécet), hanem volt Rambo-vers (amikor egy filmrészletre rávágják azt, ahogy elszavalnak egy verset) és egy rapper duo is.

Az elmondottak alapján sejthetitek, hogy nem teljesen amatőr banda szervezte le az eseményt. Amiben igazatok is van, hiszen itt, Pécsett ez volt az első eset, de Sopronban például ezelőtt már tartottak jó pár hasonló megmozdulást a szervezők.

Kaszás Gergő és Koszorús Gábor már 2017 óta tolják az ésatöbbi szekerét, igaz, Sopronban Fiókriport néven rendezték ezeket az alter összeröffenéseket, de a névváltoztatás ellenére a profizmus maradt a megszokott.

 

Gábor így mesélt az indulásukról:

„Öt évig voltunk osztálytársak. Az iskolának nyilván nem a kultúra és a művészet volt a fő profilja, ráadásul kollégistaként korlátozottak voltak a lehetőségeink arra, hogy ilyen jellegű programokat látogassunk. Akkoriban mindketten írogattunk, de javarészt csak a fióknak.

Egyszer egy parkban beszélgettünk, és megfogalmazódott bennünk a gondolat, hogy miért ne teremthetnénk magunknak olyan közeget, ahol ki tudunk bontakozni.

Ez az ötlet akkora lendületet adott, hogy még aznap este felolvastam a szobatársaimnak pár versemet. Kiderült, hogy sokkal többen foglalkoztak írással a környezetünkben, mint gondoltuk volna, és volt, akit pont ez ösztönzött arra, hogy tollat ragadjon. Hiszünk abban, hogy minden emberben van egy alapvető igény az alkotásra, csak kell egy befogadó közeg, valami motiváció, egy löket, hogy elkezdje, és fel merje vállalni. A célunk az, hogy ilyen körülményeket biztosítsunk az embereknek. "Állj fel!" - három éven keresztül ez volt a Fiókriport kulcsmondata, valamint az első (és azt hiszem, az egyetlen) közösen írt és előadott szövegünk tételmondata. Azóta ez nem csak szövegekre korlátozódik, hanem zenére, képzőművészetre, filmkészítésre, vagy akár még színházra is kiterjed.”