„És mindig csak képeket hagyunk magunk után…”

„Tűzijáték a tengerparton / Ismeretlen távoli kikötő…” Így kezdődik az Európa Kiadó Tengerpart című száma, (aminek a címben szereplő idézet egy része) ami jól visszadja azt a tényt, hogy mindent megállás nélkül megörökítünk telefonnal, tükörreflexes fényképezőgéppel, egyszerű kis kompakttal. Legyen szó buliról, családi összejövetelről, koncertről, ételről – és még sorolhatnám, mennyi mindenről készítünk fényképes dokumentumot. A képek által pedig emlékeket hagyunk magunk után – talán ezért is lett ez a kísérő idézete a 2018. április 25-én megrendezésre kerülő „Kálmándy Ferenc fotográfiái és a nyolcvanas évek” nevet viselő kiállítás megnyitójának.
 
A Zsolnay Negyed Kommunikáció és Médiumtudomány Tanszékének Re:public projektér falát borították be a közepes méretű, fekete-fehér képek, melyeknek témái a nyolcvanas évek zenei, fotográfiai, illetve divattörekvései, továbbá a pécsi new wave közeg társasági élete, sajátos mikro-nyilvánossága. A kiállítást Havasréti József, habilitált doktor és egyetemi docens nyitotta meg, akihez közel áll a neoavantgárd kultúra, a szubkultúrák kutatása, illetve a populáris zene műfajai. Ezekben a már egyre inkább nagy érdeklődésnek örvendő témákban jelent meg publikációja számos folyóiratban, de számos más kötetében is érinti őket, nem beszélve a 80-as évek zenei életéről. A megnyitón jelen volt Kálmándy Ferenc is, akinek az itt kiállított alternatív zenei hullámhoz kapcsolódó képeket köszönhetjük. Fotóin olyan együttesek szerepeltek, mint az Edda, akik a ‘80-as években a pécsi Vásárcsarnokban léptek fel, vagy a Kispál és a Borz. Az együttes 1989-es Ifjúsági Házban történő fellépését követően hamarosan a ‘90-es évek egyik legmeghatározóbb magyar zenekarává vált. De felfedezhetünk olyan képeket is, amelyen ma is megtalálható pécsi helyek szerepelnek, mint például a Balokány-liget, az Ifjúsági Ház, a Nevelési Központ, a DoZsó Művelődési Központ, valamint az a Pécsi Galéria, ami a városi kulturális élet fő helyszíne volt az akkori időben. A művész 1973-ban kezdte meg fotográfusi pályafutását és szakmájának, valamint az évek alatt kötött barátságoknak köszönhetően számtalan underground és popzenei előadó koncertjét örökíthette meg. Ezek az alkotások dokumentumértékűek a mai kor, illetve korosztály számára.
Számomra marandó élményt nyújtott az esemény, mert egy olyan közegbe pillanthattam bele, amiről szüleim meséltek anno, és arról, hogy én egy hasonló, modern zenei társaságnak a tagja legyek, csak álmodozni tudok. Felidéződtek bennem az édesapám által hallgatott Edda művek. Ezeken túl olyan meglepetés is ért a megnyitón, amelyre nem számítottam. A képek nézegetése és a hozzájuk tartozó szövegek olvasása közben megakadt a szemem egy város nevén. A képen egy szocialista plakát mellett pózoló fiatalember látható, amely Szolnok környékén volt kihelyezve. Kissé megdöbbentem, hogy a szülőotthonom, Törökszentmiklós közvetlen közelében fekvő nagyváros nevét Baranya megye székhelyén, Pécsett fedeztem fel.
 
A címben szereplő idézetre visszatérve: képeket láthattunk a kiállításon, és láthatjuk még egészen május 8-ig, amelyeket hátrahagytak az utókor számára, hogy megtapasztalhassuk, ha csak pár perc erejéig is, de azt a milliőt, ami a ‘80-as években jelen volt Pécs életében.