És három, kettő, egy: Boldog új évet

Minden évnek egyszer vége lesz és minden ember reménykedik, hogy a következő majd jobb lesz. Ennek érdekében ezernyi szokás és hagyomány alakult ki. Egyesek csak úgy, mások pedig babonából tartják be ezeket, de egy közös, mindenki izgatottan várja, mit tartogat számára a következő év. Most, hogy túl vagyunk a tipikus évzáró bulin, érdekes lehet elgondolkodni azon, hogy a szilveszter körüli szokásainkat miért követjük évről évre. 
 
Újévkor az egyik legelterjedtebb szokás a fogadalomtétel. Megfogadjuk, hogy lefaragunk pár kilót, letesszük káros szenvedélyeinket vagy a nagy szilveszteri buli másnapjától szenvedve megígérjük, hogy nem iszunk többet. Jómagam is próbálkoztam valamennyi fogadalmam betartásával, több-kevesebb sikerrel. Újév, új én - tartja a mondás, de vajon miért esküdözünk, ha valahol legbelül tudjuk, hogy úgysem fogjuk betartani?
 
A fogadomtétel szokása Krisztus előttre vezethető vissza Janushoz, a kezdet és vég istenéhez. Kétarcú istenség révén képes volt egyszerre a múltba és a jövőbe tekinteni, ezért az ősi fogadalmak szimbóluma lett. De hiába az ősi hagyomány, az emberek nagy része nem tartja be, amit könnyű szívvel megígért az év utolsó napján. Hatalmas akaraterő és elhatározás kell hozzá, ami könnyen átcsúszhat a következő hétfőre. 
 
Egy másik elengedhetetlen szokás a lencseevés. Persze bármelyik hüvelyes megteszi, a lényeg hogy szemes ételt kell fogyasztani, hogy az újév bőségben és gazdagságban teljen. Az év sikerességéhez a kemény munka mellett egy nagy adag szerencsére is szükségünk lehet, amit könnyen megszerezhetünk magunknak, ha egy finom malacsülttel tömjük meg a hasunkat. A köztudatban ugyanis a malac előtúrja a szerencsénket. Ha viszont szárnyast tálalunk fel az elszáll, míg a hal elúszik a szerencsénkkel. Szóval, ha tehetitek egyetek vályúnyi lencsét fél disznóval.
A zajkeltésnek is régi hagyománya van. Eredetileg a gonosz szellemeket űzték el különböző eszközökkel. A technikának köszönhetően manapság már a tűzijáték a menő. A rossz szellemeket nem tudom, hogy elkergeti-e, de mindenesetre a tűzijátékot az állatokat leszámítva mindenki szereti, mert nem csak hangos, de látványos is. 
 
Ezek persze a legismertebb szokásaink, de ezeken kívül még számtalan más kevésbé elterjedt babona is létezik. Azt például tudtátok, hogy, amit az év első napján cselekszünk, meghatározza az egész évünket? Tehát nem tanácsos ilyenkor veszekedni, pénzt költeni vagy betegnek lenni. Nyilván nem tudunk mindent irányítani és előre látni, így hát lehet, hogy jobban tennék ha az év első napján otthon a szobánkba gubbasztanánk - szigorúan jókedvűen - takaróba burkolózva, nehogy valami rosszat tegyünk, ami elszúrja az egész évünket. 
 
Sőt, az időjárás előrejelzésre is van egy bevett szokás: tizenkét darab fokhagymát – ezek szimbolizálják a hónapokat - ki kell tenni egy tálba és sót szórni rájuk, másnapra, amelyik gerezd alánedvesedik, abban a hónapban bizony sok lesz a csapadék. Ha pedig a következő évben vastagabb pénztárcát szeretnénk, egy pénzérmét kössünk madzagra, majd lógassuk ki az ablakon és, amikor az óra elüti az éjfélt, húzzuk be. Ezek mind-mind hasznosak, ugyanis a fokhagymás dolog biztos vagyok benne, hogy pontosabb előrejelzést ad, mint a meteorológusok és a pénz is jól jön egy egyetemistának, ha egyszer nem tud nemet mondani az ellenhálhatatlan Szenes buliknak.
 
Nekem is van egy kedvenc szokásom, amit, bár nem ismert, minden évben megcsinálok. Egy kívánságomat felírom egy kis cetlire, összegyűröm, majd éjfélkor csukott szemmel a hátam mögé dobom és – ez fontos- nem nézem meg, hogy hova esett. Emellett fogadalmat is szoktam tenni, ami idén nem más, mint, hogy rendesen bejárok órákra és mindig időben elkezdek tanulni a zh-kra.