Enola Holmes nyomában – Lássuk, hogyan teljesít a Netflix új üdvöskéje

Nemrég debütált a Netflix következő nagy dobásaként emlegetett Enola Holmes, melyet már bőven a premier előtt megelőzött a híre. A nyáron olvashattunk arról, hogy Arthur Conan Doyle jogutódai beperelték a médiaszolgáltatót Sherlock Holmes karakterének túl barátságos megformálásáért, de valamivel kellemesebb vizekre evezve megemlíthetjük a Netflix komoly hírverést kapott kampányát is, melyben ideiglenesen női szobrok kerültek olyan híres férfiak emlékművei mellé, akik szintén beárnyékolták a hozzájuk hasonlóan tehetséges leánytestvéreik érdemeit.

Azt már mindjárt az elején leszögezném, hogy amikor a Netflix-előfizetésem búcsúestéjén a lejátszás gombra kattintottam, nem voltak elvárásaim… Na jó, talán egyetlen mégis akadt: teljen el kellemesen az a két óra, amit Enola történetére szánok (spoiler alert: ezt a lécet a film sikeresen megugrotta).

A történet főszereplője a hírneves Sherlock Holmes húga, Enola, aki édesanyja eltűnését követően a nyakába veszi a világot. Útja során összeakad a fiatal Lord Tewksbury-vel, aki sokkal több bajt hoz a fejére, mint azt szerette volna. Testvérei támogatásának hiányában Enolának egyedül kell fényt derítenie édesanyja titokzatos üzelmeire, miközben újdonsült barátja életét is igyekszik megóvni.

A casting parádés. A látvány művészi. A történet, nos, az már kicsit rezeg.

A film címszereplőjét alakító Millie Bobby Brown a Stranger Things Elevenjeként lopta be magát a szívünkbe, de a Sherlock Holmes szerepében tetszelgő Henry Cavill sem először öltötte magára egy ikonikus karakter bőrét. Láthattuk Supermanként, tavaly pedig a Vaják-sorozat Ríviai Geraltjaként okozott emlékezetes perceket a nagyérdeműnek.

Mycroftként Sam Claflin tűnt fel (Éhezők viadala trilógia). És a csodálatos Helena Bonham Cartert – akit talán senkinek sem kell bemutatnom – még nem is említettem. A szereposztás azonban nem garancia semmire. Bár azt mondhatom, hogy „elégedetten távoztam a pénztártól”, megértem mindazokat, akik más Holmes-adaptációk után csalódtak a filmben. És, hogy mi is áll a negatív kritikák hátterében? Nos, azt hiszem talán a film limonádé jellege.

Limonádé. Ezzel az egy szóval a teljes képernyőidőt össze lehet foglalni. Kellemes kikapcsolódás, ennél se több, se kevesebb.

Nem kaptunk több szálon futó komplex cselekményt, nincsenek sem fondorlatos cselszövések, sem bravúros logikai manőverek. Sőt, mondhatni, hogy a csattanó egészen kiábrándító. Ha egy izgalmas, váratlan fordulatokkal teli, meghökkentő élményre vágysz, jobb, ha tovább görgetsz, de ha megelégszel néhány kedves karakterrel, mulatságos jelenetekkel, és egy félszeg gyermeki románccal, akkor jó helyen jársz.

A film egyébként leginkább azt az üzenetet próbálja közvetíteni, hogy a saját életünket csak mi magunk terelhetjük másik mederbe,

és arra buzdít, hogy ne engedjük, hogy az elénk gördülő akadályok korlátok közé szorítsanak bennünket. Enola fiatal lányként próbál érvényesülni egy olyan világban, ahol a nőket elnyomják, és teszi mindezt sikerrel. A pacsi pedig külön jár azért, mert a gazdag ifjú szerelme ellenére is kitart a frissen szerzett autonómiája mellett.

 

A fotók forrása: Netflix