Engedd el a múltat!

Őszintén bevallom, hogy féltem a Star Wars univerzum legújabb részétől, Az utolsó Jediktől. A hetedik rész nosztalgikus vonala után nem tudtam, hogy mire számítsak. Egy „Birodalom visszavág”-koppintásra vagy a gyökereitől teljes mértékben elszakadó, Disney-futószalagon gyártott mesére? De egyik sem igazolódott be teljesen, inkább a keveréküket kaptam, ami ambivalens érzéseket váltott ki belőlem. 
 
Tetszett is, meg nem is.
 
Itt az elején emelném ki Rian Johnson rendező szerepét abban, hogy láthattunk valami újat a mozivásznon. Független filmes volta rányomja bélyegét az alkotásra, hiszen – mint a Looper: A jövő gyilkosa című alkotásában – itt is nagy hangsúlyt fektet az érzelmekre és nem is fél kimondatni azokat szereplőivel, akik ezzel kiemelkednek a sablon karakterek közül. Már nem csak sejtjük, hanem tudjuk is, mi motiválja őket. Ez különösen igaz Rey-re és Kylo Renre, akiknek a szerepe kiemelkedő a filmben. Míg az hetedik részben női főszereplőnk az Ezeréves Sólyom utasaként szülei keresésével volt elfoglalva, addig az újabb részben már az Erőt is fel akarja fedezni magában.  Kylo Ren a hisztis Solo fiú, aki ugyan Az utolsó Jedikben még mindig bizonytalan és zavarodott, de most már bizonyítani akar, csak az a kérdés, hogy kinek. Belelátunk érzelmeik mélyebb rétegeibe, amelyek hol előre, hol hátra viszik őket.
A nyolcadik rész két párhuzamosan futó történetet mutat be, amelyek a végén összeérnek. Ebből az egyik szál Rey-é és Kylóé, ahol Luke Skywalker is feltűnik, hogy kivegye részét a filmből. Tanít és bölcselkedik. Megtudhatjuk, hogy a jedi mester miért vonult el egy szigetre, mi indította arra, hogy távol tartsa magát a galaxis történéseitől. Ettől újfajta megvilágításba helyeződik a karaktere. Már nem az a naiv kisfiú, aki az eredeti trilógiában volt, hanem egy felnőtt férfi, aki megvívta és megvívja saját harcait. Jó volt újra látni Mark Hamillt ikonikus szerepében tetszelegni.
 
A másik szál Finné és Poe-é, akik, azt hiszem, ebben az egész történetben nem kapták meg azt a figyelmet, ami kijárt volna nekik. Akcióból az ő történetükben volt a legtöbb. Sorra újabb és újabb kalandokba keveredtek, hol együtt, hol egymástól függetlenül. Az ő száluk segítője a Carrie Fisher által alakított Leia hercegnő volt, aki a hetedik részben átélt „sokk” után nem a gyászba menekült, hanem igazi harcosként folytatta az Ellenállók vezetését. Értem ez alatt Han Solo halálát, akinek vesztesége nem csak neki, de számunkra is megrázkódtatás volt.
 
A látványvilágért hatalmas köszönet jár a stáb tagjainak, a zenékért pedig John Williamsnek, aki megfelelően komponálta meg műveit a film jeleneteihez. Nem olyan lehengerlőek, mint az eredeti trilógia zenéi, de adott pillanatban megfelelően passzolnak a történethez. Nem mehetek el szó nélkül a szívszorító retró hangulat, vagyis inkább jelenetek mellett sem, amelyektől pár másodpercre újra Az új remény, A Birodalom visszavág és A jedi visszatér filmekben éreztem magam. Ez a film megidézi a régieket, de tovább is gondolja őket.
 
De, mint említettem vegyes érzelmeket váltott ki belőlem Az utolsó Jedik. Örültem, hogy Rian Johnson nagy hangsúlyt fektetett az érzelmekre, de az már kevésbé tetszett, hogy a Marvel filmekre emlékeztető poénkodást is be akarta emelni a filmbe, ami olykor-olykor inkább komikussá tette a látottakat, szinte paródia érzetét keltve a nézőben . Azt sem mondom, hogy nem voltak olyan pillanatok, amikor ne éreztem volna kuszaságot és felesleges döntéseket a jeleneteket illetően, mert igenis voltak olyanok, amik előtt még mindig értetlenül állok a másodszori megnézés után is.
 
Végezetül megjegyezném, hogy úgy érzem, a film egy fontos közlendőt akar tudtára adni azoknak, akik az eredeti trilógia hangulatát akarják viszontlátni a mozivásznon. Az üzenet pedig a következő: „Engedd el a múltat!” Ezért is érzem úgy, hogy bármennyire klisésen is hangzik, de Az utolsó Jedik című filmet mindenkinek látnia kell. Mondom ezt azon okból kifolyólag, amit a Facebookon láttam az elmúlt pár napban. Mindenhol a következőhöz hasonlatos szövegek olvashatóak: „Ha tetszett Az utolsó Jedik, akkor nem vagy igazi Star Wars-rajongó.” „Ha nem tetszett Az utolsó Jedik, akkor sem vagy igazi SW-rajongó.” Ezt mindenkinek magának kell eldöntenie a látottak függvényében, és nem posztok, kritikák, trailerek alapján ítélkezni. A film megnézése előtt én semmi jóra nem számítottam. Trailer alapján döntöttem el, hogy a szememben biztos a kudarc a filmet tekintve, erre tessék, pozitívan és negatívan is csalódtam, ami már fél siker.