Emberpollen a forró házban - avagy hogyan döntünk etikai kérdésekben?

 

Képzeljük el a következő helyzet: egy olyan házban élsz, melyben néha elviselhetetlenül meleg lesz. Dönthetsz úgy, hogy a fojtogató hőségben tengeted napjaidat, csukott ablakoknál, de ezt inkább elkerülnéd, ezért olykor kinyitod őket. Ám van egy kis gond. A ház körül a levegőben apró „emberpollenek” szálldosnak, valahogy úgy, ahogy a virágpor. Ha ezek a nyitott ablakon át bejutnak a házadba, akkor rászállnak a szőnyegre, majd néhány hónap múlva egy ember fejlődik ki belőlük.

Tovább árnyalhatjuk a helyzetet a következővel: mivel nem akarsz gyerekeket, hálókat szereltetsz az ablakokra, melyek kizárják a kis polleneket. De sajnos ezek a szűrők sem 100%-ig hatékonyak, ezért egy-egy néha bejut a házba.

Most pedig válaszoljatok a kérdésre: ha egy pollen bejut a házba, joga van a kifejlődő kis embernövénynek, hogy használja a házadat, amíg emberi gyermekké fejlődik? Ha nem használhatja a házat, akkor nem marad életben. (A kérdést úgy is feltehetjük, hogy használhatja-e az ember-palánta a házadat akkor is, ha te ezt nem szeretnéd?) Szerinted? Ha eldöntötted mit válaszolnál erre, nézzünk meg még egy esetet, melyben az egyik személynek a másikra kell támaszkodnia.

Ugyanabban a helyzetben vagy, mint az előbb, azzal az egy különbséggel, hogy a csemetének csak egy hétre van szüksége, hogy emberré váljon, nem hónapokra. Az ebben a helyzetben feltehető kérdés kicsit más, mint az előbb: nem az a fontos, hogy van-e a palántának joga használni a tulajdonodat – feltesszük, hogy nincsen –, hanem inkább az, hogy mit kellene tenned ebben a helyzetben.

Hogy jobban érzékeljük a különbséget, képzeljük el a következő helyzetet: Béla és Bandi testvérek. Béla kapott egy nagy halom csokit és éppen boldogan fogyasztja őket. Bandi megkérdezi, hogy elvehet-e egyet. Ebben a helyzetben nem mondanánk, hogy Bandinak joga van venni Béla csokijából, ellenben valószínűleg úgy gondoljuk, hogy Bélának adnia kellene neki legalább egyet. Senkinek nem volna szimpatikus, ha nem adna.

Egyszerűbben kifejezhetjük a dolgot úgy is, hogy különbség van a között, hogy valakinek meg kellene tennie valamit valaki másért, és a között, hogy valaki másnak joga van valamihez. Ezt észben tartva, mit tennél a fenti szituációban? Megengednéd az ember-palántának, hogy használja a házadat egy hétig, vagy nem okozna gondot, hogy elpusztítsd, ha nem akarod, hogy használja?

Ha megvan a válasz, felelj még egy kérdése: ugyanúgy döntöttél a két helyzetben? Ha nem, miért? Milyen okot tudnál felhozni amellett, hogy az egyik esetben morálisan helyes életben tartani/elpusztítani a csemetét, míg a másik esetben nem? Ha mind a két esetben ugyanúgy válaszoltál, akkor a jó hír az, hogy konzisztensen gondolkozol. Persze ez még nem jelenti azt, hogy helyesen is! Egyébként valószínűleg rájöttél a „gondolatkísérlet” során, hogy ebben a két esetben főleg az abortusz etikájáról volt szó.

Az ilyen és ehhez hasonló gondolatkísérletek két dologra használhatóak. Az egyik, hogy a történet jellegük miatt segítenek megragadni absztrakt elvekkel és nézetekkel kapcsolatos problémákat. Mivel az egyes esetekben hozott döntéseidet össze lehet vetni egymással, fény derülhet arra is, ha önellentmondó az álláspontod. Például ha valaki az első esetben elfogadhatónak tartja a csemete elpusztítását, annak – konzisztencia szempontjából – nyilván a második esetben is annak kell tartania. A gondolatkísérletek segítségével nem tudunk minden kérdést eldönteni, de remek eszközök ahhoz, hogy jobban megértsük a saját és mások álláspontját.