„Eltűnt a lekezelő hangnem” – Bemutatták Brzezinski új könyvét

Október kilencedikén mutatták be Pécsett a lengyel származású szerző Stratégiai vízió című művét, mely az Antall József Tudásközpont gondozásában jelent meg. A szerzőről és új könyvéről Dr. Nógrádi György és Dr. Fischer Ferenc beszélgetett.

Zbigniew Brzezinski Varsóban született, amerikai politikus, geostratéga, politikai gondolkodó, Jimmy Carter amerikai elnök főtanácsadója volt. Nagy tudású és nagy hatású diplomata, akinek gondolatai komolyan befolyásolták a 20. század második felének alakulását. Ennek fényében könnyű belátni, hogy a nemzetközi viszonyok iránt fogékony közönség miért várta ekkora érdeklődéssel a szerző új könyvét, és miért telt meg a Politikatudományi és Nemzetközi Kapcsolatok tanszékének egyik terme szerda estére.

Az új kötet szerkezetében több hasonlóságot is mutat a szerző korábbi művével, az azóta alapművé vált Nagy sakktáblával. Mindkét könyv tényekből és adatokból indul ki, világos és logikus helyzetértékelést ad a geopolitikai térről és a szereplők helyzetéről, majd ebből kiindulva felvázolja a jövő kihívásait, természetesen az Egyesült Államok szempontjából. Brzezinski megpróbál utat mutatni a legnagyobb nyugati hatalom számára ahhoz, hogy megtartsa vezető szerepét a világban, és megpróbálja bemutatni a veszélyeket és lehetőségeket.

Van azonban számos különbség is a két könyv között, ahogy arra bevezetőjében Fischer Ferenc, karunk dékánja, a hidegháborús időszak elismert kutatója kitért. Véleménye szerint az 1997-es Nagy sakktáblán jól érződik, hogy a keletkezése idejében az Egyesült Államok ereje teljében volt, hiszen a Szovjetunió mint fő vetélytárs már nem létezett, az új regionális hatalmak pedig legfeljebb szárnyaikat bontogatták. Ennek megfelelően a szerző is lekezelően ítélkezett a feltörekvő országokról, és sokkal szókimondóbb volt, mint mostani könyvében. Ezzel szemben a Stratégiai vízióban már visszafogottabban fogalmaz, nem mond ki olyan gondolatokat, melyeket másfél évtizeddel ezelőtt még megengedett volna magának.

Fischer Ferenc kiemelte továbbá, hogy a kötet meglehetősen kritikusan fogalmaz a Bush-adminisztráció külpolitikájával kapcsolatban, mert úgy érzi, hogy az USA elpocsékolta gazdasági és katonai fölényét az iraki és az afganisztáni szerepvállalással ahelyett, hogy ezeket okosan felhasználva hosszú távon biztosította volna a megkérdőjelezhetetlen első helyét a világban.

A másik meghívott előadó, Dr. Nógrádi György biztonságpolitikai szakértő és a Budapesti Corvinus Egyetem tanára először a két nagy amerikai stratéga, Brzezinski és Kissinger hidegháborús elméleteit vetette össze, majd a jelen folyamataira tért ki. Amellett érvelt, hogy nehéz évtizedek várnak az Egyesült Államokra, több szempontból is. Egyfelől hamarosan az év nagyobbik felében hajózhatóvá válik az északkeleti átjáró, így Kínának új kereskedelmi útjai nyílhatnak meg Oroszország szibériai partvidéke mentén, amivel részben megszabadul az Egyesült Államok ellenőrzése, és nyomásgyakorlási képessége alól. Szintén Kína kilátásait javítja, hogy egyes számítások szerint 2025-re az ázsiai óriás GDP-je utoléri az USA-ét. A szakértő azt is kiemelte, hogy 2027-re az Egyesült Államokban a mostani fehérbőrű többség kisebbséggé válik a spanyolajkú, illetve afrikai-amerikai többséggel szemben, ami valószínűleg komoly társadalmi feszültségekhez fog vezetni.

A két meghívott szakember egyetértett Fischer Ferenc azon megjegyzésével, hogy a Stratégiai vízió egy „még nem, már nem” korszakban született, hiszen az USA már nem egyeduralkodó, de Kína még nem képes átvenni a helyét. A szakértők szerint ez hasonlít a két világháború közti időszakhoz, ahol Nagy-Britannia uralma, a Pax Britannica már a legvégét járta, de az USA még nem vette fel a vezető szerepet. Akárhogy is legyen, mozgalmas világpolitikai korban élünk, amelyhez Brzezinski könyve izgalmas iránytűként szolgálhat.