Elfagyott még az is, ami nem fagyhat el – X. BTK-TTK Kolbásztöltő

Vannak olyan napok, amikor azt kívánom, hogy valaki hozzon nekem egy hordónyi forró teát, tegyen le mellé legalább ugyanennyi pattogatott kukoricát és dobja ide a Gyűrűk Ura és Hobbit bővített változatát, hogy még véletlenül se menjek ki a szabad levegőre. Ilyen akkor történik, ha a hőmérséklet nulla Celsius fok alá csökken. Épp ilyen hideg volt az idei Kolbásztöltőn, viszont ez nem azt jelenti, hogy rossz lett volna. Sőt!
 
Az előrejelzésekre – legyen ez az időjárás-jelentés vagy édesanyám intő szava – már napokkal ezelőtt is legyintettem, hogy azért annyira biztos nem lehet majd hideg, tuti, hogy az égiek megkegyelmeznek a Kolbásztöltőnek, ahogy tavaly vagy tavalyelőtt is. Hát nem kegyelmeztek. Nem emlékszem olyan egyetemi rendezvényre, ahol ennyire hideg lett volna, pedig tavaly a PEN alatt sem volt túl rózsás a helyzet. De oda se neki, mondaná az egyszeri egyetemista, a kellő tea- és forralt bor-mennyiség mellett azért minden tűrhető. A hangulatra pedig nem lehetett panasz, hiszen a hideg ellenére rengeteg csapat nevezett. Ők a munka mellett nem bízták a véletlenre a hús ízesítését és töltését, így a pálinkát védőitalként felhasználva vetették bele magukat a munkába, hogy lenyűgözzék a zsűrit. Rengeteg csapat nevezett, mind érdekesebbnél érdekesebb és viccesebb nevekkel, közülük néhány: Spanifer, Etil-alakulat, Bézbóz Rockets, Kolbászolók, Köménymag, Bélférgek, Vegyes felvágott, Rizi és a kolbászlányok.
                                                        A képet Szobonyai Mihály készítette. 
                                                                     (További képek itt.

 
A fent említett csapatok közül a Rizi és a kolbászlányok végzett az első helyen, a Spanifer lett a második, és a harmadik legfinomabb kolbászt pedig a Vegyes felvágott készítette el. A csapatok készítményeihez lehetett alkoholos és alkoholmentes menüt kérni (a kettő között a különbség az volt, hogy a kolbász és kenyér mellé az előbbi esetben forralt bor, az utóbbiban pedig forró tea járt) - bármelyik verzióval jól lehetett lakni.
 
A hangulat összességében jó volt, bár egy kifogásolnivaló azért akad, emellett pedig nem tudok szó nélkül elmenni. Tény, hogy nem költséghatékony Tankcsapdát, Wellhellot vagy más ismertebb zenekart elhívni egy ilyen rendezvényre, viszont az utóbbi években a Sub Bass Monster mellett az Irigy Hónaljmirigy volt csak olyan előadó, akire elégedetten tudtam csettinteni. A Ham Ko Ham már az X-Faktorban sem játszott jó zenét és a tegnap hallottak sem győztek meg arról, hogy azóta sokat fejlődtek volna. Szeretném azt írni a zenekarról, hogy kellő alkohol elfogyasztása mellett élvezhetőt produkáltak, de még ezt a szintet is képtelenek voltak hozni.
 
A rendezvényt lezáró koncerten kívül viszont az egész fesztivál egyben volt, a speakerek, mint mindig, most is nagyon jó formában voltak, a kaja nagyon finom volt, a hangulat pedig a pokoli hideg ellenére (az apró bökkenőt leszámítva) tényleg jó volt. Köszi, Kolbásztöltő, találkozunk jövőre!